A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-09 / 19. szám
MINERVA Tüskebokrok Czobor László sírjánál Gyerk (Hrkovce) — kisfalu az egykori honfi székhely, Ipolyság tőszomszédságában — temetőjének közepén ráccsal körülvett hármas síremlék található. Az akácbokrokkal, kórókkal benőtt sírkövekről, egy kis gazirtás után leolvasható, hogy ott nyugszik nemespani Czibulya János (1816—1893), nemespani Czobor László (1850. IX. 16.—1942. V. 11.) s neje Czehner Anna, valamint dr. Czobor Vilmos vámosladányi plébános. A sírfelirat nemes egyszerűsége és túlzó szerénysége miatt még a helybéliek sem igen sejtik, hogy ki az a "jeles", kinek sírjáról illene a feledés tüskebokrait eltávolítani. Pedig amikor — éppen ötven évvel ezelőtt — 92 éves korában Budapesten elhunyt, egy egész ország kertész-gyümölcsész társadalma búcsúzott tőle a Kertészeti Szemle hasábjain. Czobor László ugyanis 1919 és 1932 között az Országos Magyar Kertészeti Egyesület elnöke volt! Czobor László 1850-ben Gyerken látta meg a napvilágot nemes Czibulya János és Benkovics Anna gyermekeként — nevét a kilencvenes években magyarosította Czoborra. A gyümölcsészet szeretetét szinte az anyatejjel szívta magába, hiszen már hatéves korában gyümölcsfát oltott nagybátyja prencsfalui kertjében. A kertészkedés azonban nem lehetett életpálya egy nemesi úrfi számára, ezért a kis László végigjárja a nemesifjak szokványos útját. Selmecbányái és esztergomi középiskolás évei után a pesti és bécsi jogi kar következik. 1876-ban lép szülőmegyéje, Hont szolgálatába mint tiszteletbeli aljegyző. Gyorsan halad előre a megyei ranglétrán: 1882-ben már járási főszolgabíró, majd a megye főjegyzője, s a millennium évében — mindössze húsz évi megyei szolgálat után — megszerzi a köznemes számára elérhető legnagyobb rangot, az alispáni széket. E funkcióból kéri nyugdíjaztatását 1906-ban, 56 éves korában. Tízéves alispánsága alatt sokat tett a megye gazdasági életének, s különösen a mezőgazdaságnak a fellendítéséért. Az intenzív, belterjes földművelés szószólója volt, Mottó: Oh e hazában oiyfen sok jeles Sírján ingatja vándor fuvalom A feledések tüskebokrait.» (Petőfi) de nem hanyagolta el az ipar és közlekedés fejlesztését sem. 1899- ben adják át az Ipolyság — Korpona közti vasútvonalat; fejleszti és végre járhatóvá teszi Hont megye legendásan rossz közutait; meghonosítja a női háziipart, a híres korponai "varrottasť. 1902-ben elsősorban neki köszönhető, hogy a megye méltóképpen szerepelt a pozsonyi országos gazdasági kiállításon. A vármegyétől való megválással nem ér véget Czobor közéleti szereplése, hiszen 1906-ban országgyűlési képviselővé választják. így kerül fel a fővárosba, s lép be az Országos Magyar Kertészeti Egyesületbe. Rövidesen alelnöke, majd több mint tíz éven át, 82 éves koráig elnöke e tekintélyes egyesülésnek. Nem kívánunk foglalkozni Czobor pesti éveivel, hiszen ez az életszakasz már csak a jéghegy országosan ismert és elismert csúcsa. Térjünk vissza inkább Hont megyébe, s próbáljuk meg feltárni a pálya kezdeti szakaszát, a jéghegy víz alatti részét. Még csak tiszteletbeli aljegyző, amikor 1879-ben Bozóki Járási Gyümölcsfatermesztő Egylet néven a csábrádi várrom tövében egyesületet alapít a gyümölcstermesztés fellendítésére. Mint szolgabíró még több lehetőséget kap a szervezésre, s 1884-ben a maroknyi lelkes kertész - kedőt tömörítő járási egyletet Felsőhontmegyei Gyümölcsfatenyésztő Egyletté bővíti. Az Egylet székhelye Korpona, melyet — mint írja visszaemlékezéseiben — "az Isten is gyümölcsöskertnek teremtett". Czobor, illetve akkor még Czibulya e korszakának értékes dokumentumára bukkantunk a Honti Gazda című, "szükség szerint megjelenő", Ipolyságon nyomtatott közlöny 1883. évi, első évfolyamának 3. számában. A közlöny Készítsünk szilárd kerítést a faiskoláknak c. alatt közli Czibulya írását, melyből idézzük a kordokumentum értékű sorokat: "Tudja, érzi azt a megye minden lakója — legyen az a Pomona istenasszonyának felkenve avagy laicus —, hogy Budapest közelsége, s kitűnő talaji és égalji viszonyok, megyénket a gyümölcstermelés dolgában az ország legelső vármegyéi közé sorolják. Rajtunk múlik, használjuk fel páratlan szerencsés viszonyainkat a magunk javára; tegyük megyénket hazánkban a gyümölcsészet zászlóvivőjévé; mutassuk meg, hogy megyénk felső-vidékén árbócz magasságot elért vad cseresznye fák, s a századokat ólt, még most ép vadkörte s egyéb gyümölcsfák látása, meggyőződéssé érlelte bennünk, hogy megyénk gyümölcsésze-tét a jelen nagyon elhanyagolt állapotában hagyni nem szabad, miért is azt, a viszonyok által kijelölt előkelő helyre emelni, tűztük komoly czólul. Ezen czélt csakis a községi faiskolák által érhetjük el..." S amit Czobor "komoly czólul" kitűz maga elé, azt meg is valósítja. 1927-ben kiadott Honti históriák c. könyvéből tudjuk, hogy rövidesen 25 községi faiskola ontja a gyümölcsfák ezreit. A szolgabíró Czobor, karöltve a községek tanítóival, lelkészeivel sajátos eszközt talál a "komoly cél" eléréséhez: "... a nyilvános táncot csak azon községek ifjúságának engedélyeztem, mely ifjúság a dolgát szorgalmasan elvégezte a községi faiskolában is". Ennek is köszönhetően gyümölcsérés idején, nem volt ritkaság, hogy a pesti Dunaparton 50—60 korponai és környéki ekhós szekérről kínálták a honti gyümölcsöt. 1888-ban a korponai gyümölcskiállítás, illetve a már említett századeleji pozsonyi országos gazdasági kiállítás a szó valódi s átvitt értelmében is Czobor fáradhatatlan szervezői és irányítói munkásságának gyümölcseit tárhatta a megye és az ország elé. Ilyen előélettel érdemelte ki a nyugdíjas alispán öreg napjaira az országos szervezet elnöki tisztjét. Talán ha nem vágyódik annyira hazai földbe, felesége mellé, s Gyerk helyett Pesten temetik el, ma sírja is gondozottabb lenne. Bízunk abban, hogy a feledés tüskebokrainak megnyesegetése után akadnak talán lelkes utódok, akik a sírról az igazi tüskéket is eltávolítják. Talán éppen a közeli ipolysági mezőgazdasági szaktanintézet diákjai, akik egy kicsit — mivelhogy az iskola profilja nem a gyümölcstermesztés — mégiscsak az elődjüknek érezhetik Hont egykori híres pomológusát. Dr. Kiss László 20 A HÉT
