A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-09 / 19. szám
ELŐ MÚLT A tudományosság igényével (Gondolatok a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság III. közgyűlése után) A közel másfélszáz tagot számláló Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság 1992. március 28-án, Rimaszombatban, a Gömöri Múzeum épületében (és vendégként) tartotta III. közgyűlését. Az összejövetelt dr. Ujváry Zoltán, a Györffy István Néprajzi Egyesület elnöke, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének vezetője, valamint dr. Barna Gábor, a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára is megtisztelte jelenlétével. Kettős minőségében — úgy is mint a CSMNT rendes tagja és úgy is mint a Szlovákiai Magyar Folklór Szövetség elnöke — dr. Takács András is részt vett a tanácskozáson. Az éves beszámolók (az elnöki és pénztárosi) meghallgatása után az eszmecsere főleg akörül zajlott, hogy milyen legyen a Társaság 1992. évre szóló konkrét munkaterve, illetve milyen programmal folytassa tevékenységét a közeli és távolabbi jövőben. Mivel az A Hét olvasói rendre tájékozódhatnak a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság egyes rendezvényeiről, eredményeiről, nem érzem szükségét annak, hogy ezeket az eredményeket most újra előszámláljam. Hasznosabb lesz, ha a közgyűlés részletes krónikája helyett inkább az érdemi vita ismertetésére, az ott elhangzottakkal kapcsolatos észrevételeim közlésére szorítkozom. Alapvető vita a CSMNT jövőbeni profiljának a meghatározása, ill. (az ebből is fakadó) kompetencia-kérdések körül bontakozott ki. Az alapkérdés az volt, hogy a CSMNT vajon vállalja-e magára a tudományszakkal összefüggő közművelődési feladatok összességét (ismeretterjesztő munka, az egyes éneklő és hagyományőrző csoportok, népművészeti együttesek műsorának, munkájának az ellenőrzése, irányítása stb.) vagy szorítkozzon a konkrét tudományos kutatómunkából fakadó feladatok vállalására. Mivel a népi kultúrával kapcsolatos közművelődési tevékenységek koordinálására (is) létrejött már a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség (elnöke részletesen ismertette a közgyűlést célkitűzéseiről, terveikről), valamint az énekkari mozgalmat irányító Csehszlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága, a közgyűlés résztvevőinek, a vitában felszólalóknak a zöme arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ún. színpadi folklórral kapcsolatos tevékenységet, beleértve természetesen a színpadhoz nem kötött táncházmozgalmat is) ezeknek a szervezeteknek kell magukra vállalniok (mint ahogy azt meg is teszik). Ezekben az esetekben a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság konkrét felkérések esetében mint szakmai tanácsadó szerv léphet fel. Az egyéb közművelődési ágazatokban (pl. tudományos ismeretterjesztő előadások, publicisztikai tevékenység, néprajzi gyermektáborok szervezése, kiállítások rendezése stb.) a CSMNT-nek is ki kell vennie a jövőben a részét (mint ahogy eddig is kivette), annak ellenére, hogy az alapfeladatai és profilja elsőrangúan és meghatározóan tudományos. Ehhez kapcsolódik a közgyűlés által elfogadott programkiegészítő javaslat is. Ennek lényegét az alábbiakban foglalhatnám össze: Tudományosságról csak abban az esetben beszélhetünk, ha az illető szakágazatoknak kialakult egy megbízható és jól működő intézményes struktúrája, ill. a tudományos diszciplína elvi-módszertani célkitűzései, elmélete is tisztázott. Nos, a néprajz esetében az előbbi — ha csírában is, de — kialakulóban van (gondoljunk csak a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságra, valamint a komáromi Duna Menti Múzeum mellett működő Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztályra!). A néprajzi kutatómunka viszont mind ez ideig egyrészt az ún. “színpadi folklór" nyersanyagigényeinek volt alávetve, másrészt annak a bizonyos "huszonnegyedik órának" unos-untalan (bár nem egészen alaptalan!) emlegetése mellett adatmentő szerepkörrel bírt. Ez egyszersmind — annak ellenére, hogy amolyan küldetéses értékmentő pózban is tetszeleghetett — bizonyos fokú arctalanságot is kölcsönzött a szlovákiai magyar néprajzi kutatásnak. Nem alakult ki az egyetemes magyar és európai néprajzi irányzatokhoz szervesen kapcsolódó, de azért mégiscsak sajátosan szlovákiai magyar kutatási módszer, irányzat. Ahhoz pedig, hogy valóban igényt tarthassunk a tudományosság jelzőjére, s hogy valóban elfogadjanak bennünket a tudományos szakmai körökben Magyarországon kívül is (de talán még ott is!), szükség van egy sajátos kutatási módszer, irányzat kialakítására (ennek nevében nem kell, hogy jelzőként szerepeljen a "szlovákiai magyar'-kifejezés, hiszen tudományszakunk ennél a mesterségesen kialakított etnikai csoportnál jóval régebbi). Az igényelt kutatási irányzat, részleteiben kidolgozandó módszer jellege pedig földrajzi helyzetünkből logikusan adódik: a magyar nyelvterület északai sávjában elhelyezkedve, a szlovák néppel évszázados kölcsönhatások közepette, szomszédságban élve, más etnikumok (németek, ruszinok, horvátok, romák stb.) telepeivel tarkítottan — úgy vélem — kézenfekvő, ha a népek egymás mellett éléséből fakadó kulturális tanulságok elvi és módszertani kidolgozására, továbbgondolására teszünk kísérletet. Ebből próbálva meg egy olyan módszert kialakítani, amely félreismerhetetlenül reánk jellemző (természetesen az összehasonlító kutatásoknak már óriási hagyományai vannak tudományszakunkban, s ezeket mind figyelembe kell venni és fel kell használni!). Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az adatmentő, értékmegőrző tevékenységet megtagadnánk és a jövőben erre nem kívánnánk gondot fordítani. Úgy gondolom, hogy a kettő nagyszerűen és gyümölcsözően kiegészítheti egymást. Ennek szellemében alakítja ki Társaságunk mostani nagyszabású kutatási programját, amely a történeti Hont magyarok lakta falvainak monografikus igényű néprajzi feltárására tesz kísérletet. Itt az adatgyűjtő és interetnikus kutatásokat előirányzó két vizsgálódási fázis nagyszerűen megfér egymás mellett. Ezeknek az elveknek a figyelembevételével más régiókban (pl. Gömör és a Mátyusföld) is szeretnénk hasonló kutatásokat kibontakoztatni. A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tehát amellett, hogy a szlovákiai területen élő magyarok népi kultúráját kutató szakembereknek, önkéntes gyűjtőknek, kívülálló támogatóknak a tömörítő szerve, ezeket a kutatá< sokat koordinálni, elősegíteni igyekszik; a ^ tudományszak elvi-módszertani meghatározáo sával, bel- és külföldi szakmai kapcsolatok 5 kiépítésével az egyetemes európai néprajztut; domány szerves részévé is szeretne válni. A o rimaszombati közgyűlés ehhez a célkitűzéshez megadta az elvi hozzájárulást. Most már "csak" 2 ebben a szellemben kell dolgozni... 2 LISZKA JÓZSEF 12 A HÉT
