A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-02 / 18. szám
Duba Gyula Szavazás Ámo Két éve történt, újév után, amikor a jámbor zendülés hullámai helységünkbe, Ámoksivárdra is elértek. Az emberek akkor még nem nagyon tudták, hogy mit kezdjenek vele. A lapok sem közölték még a Vezetők Leváltásának Kiskátéját. Az elmaradott vidéken az emberek bizony nem nagyon értették meg, hogyan viszonyuljanak az új zendülési lehetőségekhez. Azóta tökéletesen megtanulták, élnek is vele! Az elmaradottság Ámoksivárdon is sok tanácstalanságot és tétovázást okozott. A fővárosban persze más volt a helyzet! Az Ököljogellenes Tömörülés — röviden ÖKTO — szóvivői úgy megszervezték az események menetét, hogy azok lefolyása akkor is jámbor és bársonyos volt, amikor titkos szavazással egy városkerület összes ministránsát és vécésnénijét felmentették tisztsége alól! Ámoksivárdon megtörtént, hogy türelmetlenül összejöttünk, dönteni vágytunk, de nem tudtuk, miről is szavazzunk. Fejvesztett vidéki balekok, a tespedés mafla harcosai! Bezzeg Pozsonyban a szavazást megelőzően vidáman csengnek a telefonok, folyosói találkozások során némi körültekintő korteskedés sem kizárt, s már kész is a szavazás eredménye, mielőtt bárki is tudhatná, mi történik voltaképpen! , Intézetünk, mint mondtam, vidéken, Ámoksivárdon székel, és komoly technológiai folyamatok komolytalanná tételével foglalkozik. Két évtizedes fennállása alatt olyan sikeresen komolytalanítottuk a technológiai eljárásokat, hogy a felettes szervek több esetben magas állami kitüntetésben részesítették intézetünket. A novemberi eseményeket megelőzően, hatalmas eredményeink következtében állami vállalat lehettünk, tehát önellátók, sőt, nyereségesek. Komolytalan technológiai folyamataink kelendősége következtében monopolhelyzetet élveztünk. Nyugalomban és megelégedettségben éltünk, míg nem jött a jámbor zendülés. A gyengéd esemény a komolytalan technológiai folyamatok kimunkálásába komoly gondokat hozott. Intézetünkben megalakult az ÖKTÖ háromtagú, ügyvivői rohamegysége és az események alakítását kezébe vette. Közben határozottan állították, hogy közös véleményünk kialakítása érdekében cselekszenek. A vezetőjük — szóvivőnek nevezte magát — pedig határozottan kijelentette, hogy habozás nélkül szavaznunk kell. — Miről szavazzunk hát...? — tettük fel az ÖKTÖ helyi vezetőjének a kérdést. — Haladéktalanul szavaznunk kell... — a Tömörülés embere kitért az egyenes válaszadás elől. — Jelentést kell tennem róla, hogy a szavazást megejtettük! Mindez pénteki napon, déltájban történt. A komolytalan technológiák szakemberei az áldott hétvége kellemes ernyedtségében leledztek, a tudományos kutatók, laboránsok és a segédszemélyzet egyaránt a bekövetkező hétvége nyugalmán töprengett. Teljesen érthetően kértük tehát az ÖKTÖ emberét, hogy miután a helyzet bonyolultsága folytán nincs miről szavaznunk, tehát a meg- és leszavazandó tényállás hiányában halasszuk a szavazást a jövő hétre! Addig majd a szavazás tárgyát képező tények is jelentkeznek. A szóvivő azonban kijelentette, hogy az ötlet nem valósítható meg. Nem halaszthatjuk el a szavazást, mert neki hétfőn szabad napja van, ez ügy miatt nem akar bejönni, tehát ma akarja beküldeni a szavazás eredményét az Akciós Központba, pontosabban az ÖKTÖ főhadiszállására. S fanyalgásunkat látva, a jámborság minden ismérvét mellőzte és nyersen ránk ripakodott. — Amennyiben nem vagytok hajlandók szavazni, akkor majd arról szavazunk, hogy mi történjék azzal, aki nem hajlandó szavazni! Összegyűltünk tehát a nagy Tanácsteremben, ahol a szilveszteri mulatságokat szoktuk megtartani. Félszáz tudós elme és komoly technológiai kutató, a komolytalan folyamatok avatott szakembere! — Tehát szavazunk! — jelentette ki az Ököljogellenes Tömörülés helyi vezetője az asztalfőn. — Szavazzunk felelősen és megfontoltan, az erköcsi makulátlanság és a meg nem alkuvó szakértelem szellemében nyilvánítsunk titkos véleményt! A bizalmunkat helyezzük valakibe! Vagy vonjuk meg valakitől, mit bánom ón...! — Ne húzzuk az időt, miről szavazzunk?! — zúgtuk egyhangúan. — Vajon mire szavazzunk ilyen nehéz és tisztázatlan körülmények között? Felelősségünk teljes tudatában tehát kiről szavazzunk?! A nehéz kérdésről komoly vitába bocsátkozunk. — Szavazzunk az igazgatóról! — jelentkezett egy lombikosnő. — Mindenütt az igazgatóról szavaznak először, mióta győzött a jámbor zendülés! Csak akkor nem szavaznak róla, ha maga is zendülő! De ilyen kevés van! De szavazhatunk a vezetőségről is. Azonban szerintem legegyszerűbb, ha az igazgatóról szavazunk. Az elnöki asztal mellett ült, bár nem volt zendülő. — Álljunk meg uraim, kedves jó uraim, teljesen kizárt dolog, hogy rólam szavazzunk! Demokratikus titkos szavazással választottak meg, mikor intézetünk állami vállalat lett. A szavazás szerint, uraim, teljes mértékben élvezem a bizalmukat! Személyemmel kapcsolatban semmi helye bizalomvesztésnek, a közelmúlt arról tanúskodik, hogy bíznak bennem, uraim! 30 A HÉT
