A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-02 / 18. szám

Duba Gyula Szavazás Ámo Két éve történt, újév után, amikor a jámbor zendülés hullámai helységünk­be, Ámoksivárdra is elértek. Az embe­rek akkor még nem nagyon tudták, hogy mit kezdjenek vele. A lapok sem közölték még a Vezetők Leváltásának Kiskátéját. Az elmaradott vidéken az emberek bizony nem nagyon értették meg, hogyan viszonyuljanak az új zendülési lehetőségekhez. Azóta töké­letesen megtanulták, élnek is vele! Az elmaradottság Ámoksivárdon is sok tanácstalanságot és tétovázást okozott. A fővárosban persze más volt a helyzet! Az Ököljogellenes Tömörülés — rövi­den ÖKTO — szóvivői úgy megszer­vezték az események menetét, hogy azok lefolyása akkor is jámbor és bársonyos volt, amikor titkos szavazás­sal egy városkerület összes ministrán­­sát és vécésnénijét felmentették tiszt­sége alól! Ámoksivárdon megtörtént, hogy türelmetlenül összejöttünk, dön­teni vágytunk, de nem tudtuk, miről is szavazzunk. Fejvesztett vidéki balekok, a tespedés mafla harcosai! Bezzeg Pozsonyban a szavazást megelőzően vidáman csengnek a telefonok, folyosói találkozások során némi körültekintő korteskedés sem kizárt, s már kész is a szavazás eredménye, mielőtt bárki is tudhatná, mi történik voltaképpen! , Intézetünk, mint mondtam, vidéken, Ámoksivárdon székel, és komoly tech­nológiai folyamatok komolytalanná té­telével foglalkozik. Két évtizedes fenn­állása alatt olyan sikeresen komolyta­­lanítottuk a technológiai eljárásokat, hogy a felettes szervek több esetben magas állami kitüntetésben részesítet­ték intézetünket. A novemberi esemé­nyeket megelőzően, hatalmas eredmé­nyeink következtében állami vállalat lehettünk, tehát önellátók, sőt, nyere­ségesek. Komolytalan technológiai fo­lyamataink kelendősége következtében monopolhelyzetet élveztünk. Nyugalomban és megelégedettség­ben éltünk, míg nem jött a jámbor zendülés. A gyengéd esemény a komolytalan technológiai folyamatok kimunkálásába komoly gondokat hozott. Intézetünkben megalakult az ÖKTÖ háromtagú, ügy­vivői rohamegysége és az események alakítását kezébe vette. Közben hatá­rozottan állították, hogy közös vélemé­nyünk kialakítása érdekében cseleksze­nek. A vezetőjük — szóvivőnek nevezte magát — pedig határozottan kijelentet­te, hogy habozás nélkül szavaznunk kell. — Miről szavazzunk hát...? — tettük fel az ÖKTÖ helyi vezetőjének a kérdést. — Haladéktalanul szavaznunk kell... — a Tömörülés embere kitért az egyenes válaszadás elől. — Jelentést kell tennem róla, hogy a szavazást megejtettük! Mindez pénteki napon, déltájban tör­tént. A komolytalan technológiák szak­emberei az áldott hétvége kellemes ernyedtségében leledztek, a tudo­mányos kutatók, laboránsok és a segédszemélyzet egyaránt a bekövet­kező hétvége nyugalmán töprengett. Teljesen érthetően kértük tehát az ÖKTÖ emberét, hogy miután a helyzet bonyolultsága folytán nincs miről sza­vaznunk, tehát a meg- és leszavazandó tényállás hiányában halasszuk a sza­vazást a jövő hétre! Addig majd a szavazás tárgyát képező tények is jelentkeznek. A szóvivő azonban kije­lentette, hogy az ötlet nem valósítható meg. Nem halaszthatjuk el a szavazást, mert neki hétfőn szabad napja van, ez ügy miatt nem akar bejönni, tehát ma akarja beküldeni a szavazás eredmé­nyét az Akciós Központba, pontosab­ban az ÖKTÖ főhadiszállására. S fanyalgásunkat látva, a jámborság min­den ismérvét mellőzte és nyersen ránk ripakodott. — Amennyiben nem vagytok hajlan­dók szavazni, akkor majd arról szava­zunk, hogy mi történjék azzal, aki nem hajlandó szavazni! Összegyűltünk tehát a nagy Tanács­teremben, ahol a szilveszteri mulatsá­gokat szoktuk megtartani. Félszáz tu­dós elme és komoly technológiai kutató, a komolytalan folyamatok avatott szak­embere! — Tehát szavazunk! — jelentette ki az Ököljogellenes Tömörülés helyi ve­zetője az asztalfőn. — Szavazzunk felelősen és megfontoltan, az erköcsi makulátlanság és a meg nem alkuvó szakértelem szellemében nyilvánítsunk titkos véleményt! A bizalmunkat helyez­zük valakibe! Vagy vonjuk meg valaki­től, mit bánom ón...! — Ne húzzuk az időt, miről szavaz­zunk?! — zúgtuk egyhangúan. — Vajon mire szavazzunk ilyen nehéz és tisztá­zatlan körülmények között? Felelőssé­günk teljes tudatában tehát kiről sza­vazzunk?! A nehéz kérdésről komoly vitába bocsátkozunk. — Szavazzunk az igazgatóról! — jelentkezett egy lombikosnő. — Minde­nütt az igazgatóról szavaznak először, mióta győzött a jámbor zendülés! Csak akkor nem szavaznak róla, ha maga is zendülő! De ilyen kevés van! De szavazhatunk a vezetőségről is. Azon­ban szerintem legegyszerűbb, ha az igazgatóról szavazunk. Az elnöki asztal mellett ült, bár nem volt zendülő. — Álljunk meg uraim, kedves jó uraim, teljesen kizárt dolog, hogy rólam sza­vazzunk! Demokratikus titkos szava­zással választottak meg, mikor intéze­tünk állami vállalat lett. A szavazás szerint, uraim, teljes mértékben élve­zem a bizalmukat! Személyemmel kap­csolatban semmi helye bizalomvesztés­nek, a közelmúlt arról tanúskodik, hogy bíznak bennem, uraim! 30 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom