A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-25 / 17. szám
HÍRMONDÓ Dobos László is fölszólalt Nagyobb volt a füstje, mint a lángja ÁPRILIS 1-JÉN TARTOTTA 3. KÖZGYŰLÉSÉT A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA Nagyobb volt a (üstje, mint a lángja — ezekkel a szavakkal jellemezhetnénk a Csehszlovákiai Magyar írók Társaságának ez év április elsején megtartott közgyűlését. A közgyűlés napirendjén szerepelt az eddigi szervezeti felépítés platformok kialakításával történő megváltoztatása, a CSMÍT új választmányának és az Irodalmi Szemle új főszerkesztőjének a megválasztása. Grendel Lajosnak főleg az idősebb generáció és a dilettantizmus ellen irányuló radikális hangvételű elnöki megnyitója nem váltotta ki a várt éles konfrontációt, mivel a jelenlevők többségét a középnemzedék képviselői alkották, akik — úgy látszik — még mindig a fiatal írók közé sorolják magukat. Az olykor személyeskedéssé fajuló és a komikum határát súroló vita ettől függetlenül — főleg időben — nagyon kimerítő volt. Grendel Lajos elnöki beszámolójára többen is reagáltak. Turczel Lajos érvekkel alátámasztva cáfolta meg Grendelnek az utóbbi időben szóban és írásban is többször megfogalmazott kijelentését, miszerint "összeesküvés van a korszerű irodalom ellen". Dobos László egyetértett a Grendel által sürgetett korszakváltás igényével, de hangsúlyozta, hogy a negáció nem lehet egyúttal az értékek "kisöprése". Monoszlóy Dezső szerint nem lehet esztétikai mércévé emelni azt a tényt, hogy valaki tagja volt-e a kommunista pártnak vagy sem — egyedül a mű a fontos. Cselényi László rendkívül emotív, inkább dühkitörésnek nevezhető fölszólalásai több résztvevő szerint sok igazságot tartalmaztak, s csak sajnálhatjuk, hogy jeles költőnk nem tudott felülemelkedni indulatain. (Cselényi László ugyanis még a szavazás előtt távozott a közgyűlésről.) Többen fölszólaltak a platformok mesterséges létrehozása ellen. Most, hogy Grendel Lajos vezetésével nemsokára megindul az új 8 A HÉT Balia Kálmán megmutatta új tagsági könyvét. A választmány asztalánál (balról jobbra) Tőz sér Árpád, Grendel Lajos, Fónod Zoltán Kár, hogy Cselényi László (a képen fölemelt kézzel) nem tudott fölülemelkedni indulatain irodalmi folyóirat, a Kalligram, s — amint a jelenlevők Gál Sándortól értesültek — a Keleti Napló is irodalmi jellegűvé válik, az írói csoportosulások, ha egyáltalán szükség van rájuk, akár ezek köré szerveződve is, maguktól kialakulnak. Nem volt zökkenőmentes az Irodalmi Szemle új főszerkesztőjének a megválasztása. E tisztség betöltésére több résztvevő pályázat kiírását javasolta. Olyan nézet is elhangzott, hogy a főszerkesztőt a fiatal írók közül kellene megválasztani. Az Irodalmi Szemle főszerkesztőjévé végül a fiatalabb és idősebb nemzedék által egyaránt nagyra tartott költőt, kritikust és esszéistát, Tőzsér Árpádot választották. A résztvevők döntöttek a CSMÍT új választmányának az összetételéről is. A Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Dobos László, Balia Kálmán és Fónod Zoltán összetételű új választmány a jövőben még az esetleg megszerveződő platformok képviselőivel is bővülhet. (melaj) Prikler László felvételei A KÖLTŐ ÉS OLVASÓI Gál Sándor több mint húsz kötetet tett asztalunkra. írt verseket, regényt, elbeszéléseket, novellákat, drámát, riportokat, szociográfiát és közben sok-sok cikket, a napjainkat érintő, érzékenyen rólunk szóló gondok mellett sem haladt el szótlanul. Olvasói és tisztelői legutóbb a Czuczor Gergely nevét fémjelző kulturális napok alkalmából láthatták, hallhatták Érsekújváron, ahová mindig szívesen látogat a költő-író. Ezúttal a város egésznapos vendége volt. Délelőtt a fiatalokkal találkozott, műveiből vetélkedőt is rendeztek, este pedig a város kultúra iránti érdeklődő — sajnos kis számú — közönsége elé lépett, és válaszolt a magyarságot érintő kérdésekre. Bevezetőként Berényi Margit mondta el kultúráltan Gál Sándor egyik versét, majd Száraz Dénes területi Csemadok-titkár ecsetelte röviden a vendég írói, de főként publicisztikai tevékenységét, munkásságát. Különösen az A Hét hasábjain, múlt évben megjelent Másik történelem című sorozatáról esett szó, amely a közeljövőben kötetben is megjelenik majd. Miután Gál Sándor is szót kapott, elmondta, hogy a sorozatban a magyarságot, a szlovákiai magyarság kiszolgáltatottságát érintő kérdéseket igyekezett feltárni, bár vállalkozása csak részben sikerült, mert annyi probléma merült fel, amelyet még ötvenkét részes cikksorozatban sem lehet teljesen megírni. Lényegében arra törekedett, hogy felhívja a figyelmet a kor jelenségeire, arra, hogy a politikai élet Szlovákiában nagyon kedvez a magyar nemzetiségi kultúra és iskolaügy megbénításának. "Nem mintha korábban nem lett volna meg ez a szándék, a különbség az és annyi, hogy amit a diktatúra idején rejtve műveltek, azt most nyíltan és gátlástalanul teszik." Az oktatásügy és a pedagógusképzés kilátástalan földreszorítottságától kezdve a lapok, a könyvkiadás, a Csemadok eddig soha nem tapasztalt, megalázó kiszolgáltatottságáig...” — idéztük Gál Sándor szavait. Az est második részében az olvasók kérdeztek: Mi lesz a magyar falvak további sorsa? Mi lesz a szlovákiai magyarság kultúrájával? Mi történik majd, ha kikiáltják az önálló Szlovákiát? Miért lenne kedvezőtlen számunkra az önálló Szlovák Állam? Ámde a fiatalok próbálták az irodalom felé terelni a figyelmet, Berényi Margit megkérdezte, hogy mennyire kedvez a mai helyzet az irodalomnak? Gál Sándor megpróbálta összefoglalni a kérdéseket, és hangsúlyozta, hogy a saját véleményét mondja és a saját helyét, elképzeléseit tudja csak ismertetni a politikai, gazdasági és kulturális életünkről. Végül Gál Sándor a legújabb (verseskötetét), az Európa vadonában című kötetét dedikálta.-mote-
