A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-25 / 17. szám
"Inkább régiókban gondolkodom" INTERJÚ Beszélgetés Liszka Józseffel, a Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztályának vezetőjével — Az Ön vezetésével 1991. október elsején a komáromi múzeumon belül megalakult a Magyar Nemzetiségi Osztály. Kérem, beszéljen az előzményekről. — A szlovákiai magyar múzeumügynek nagy előzményei vannak. A két háború közötti időszakban Tichy Kálmán közismert rozsnyói festőművész, néprajzi gyűjtő, a rozsnyói múzeum akkori igazgatója, a Masaryk Akadémia néprajzi szekciójának a vezetője a Masaryk Akadémián belül kidolgozta egy "szlovenszkói magyar kultúnmúzeum" tervét. A tervből azonban nem lett semmi. A háború után — tudomásom szerint — először a hatvanas évek vége felé merült fel újból a szlovákiai magyar múzeum kérdése. 1968 óta folyamatosan kérjük, követeljük. Tulajdonképpen mindig elismerték, hogy jogos a kérés, hiszen pl. az ukránoknak Svidnfkben legalább két évtizede van kulturális múzeumuk, de a mi ügyünket a bürokrácia vagy az ideológia mindig zátonyra futtatta. A '80-as évek közepe után kezdtek felgyorsulni az események. Az Új Mindenes Gyűjtemény szerkesztőbizottsága magára vállalta, hogy kidolgozza a szlovákiai magyar tudományos élet intézményrendszerének a működési feltételeit, ezen belül egy leendő magyar múzeum tervét is. Az Uj Mindenes Gyűjtemény 9. kötetében vázlatosan meg is jelent ez a tervezet. Az illetékes helyekre beterjesztve még 1989 őszén, a változások előtt az akkori kormány jóváhagyta egy nemzetiségi osztály létrehozását a komáromi Duna Menti Múzeumon belül. A konkrét megvalósulásra azonban csak két esztendő elteltével, 1991 őszén került sor. — Mi a nemzetiségi osztály célja, szerepe? — Az osztály a komáromi múzeumon belül mint "állam az államban" szeretne működni. Fokozatosan ki szeretné bővíteni a személyi állományt, a könyvtárat pedig úgy, hogy az kutatóközponti műhellyé válhasson. Elsődleges cél egy olyan múzeumi dokumentációs központ létrehozása, amely segítségével számon tudnánk tartani, hogy egyrészt a dél-szlovákiai múzeumokban, másrészt az egész ország és Magyarország múzeumaiban milyen szlovákiai magyar muzeális anyagok találhatók. Nemcsak a tárgyi gyűjteményt kellene számítógépre vinni, hanem az adattári és a könyvtári anyagot is, hogy felmérhessük pl., hogy ami nincs Komáromban, hol másutt található meg. Aztán időszaki kiállításokat szeretnénk szervezni, majd ezeket "vándoroltatni". Pl. fól-egy évig Komáromban bemutatni az anyagot majd ugyanannyi ideig Rimaszombatban stb. Annak nem látom értelmét, hogy egy nagyméretű szlovákiai magyar kiállítást csináljunk. Inkább régiókban gondolkodom, és ezeknek a régióknak lenne a koordináló-dokumentációs központja a komáromi múzeum. Kiadványokat is szeretnénk megjelentetni. Rövidesen elkészül a szlovákiai magyar néprajzi bibliográfia első kötete, a többit folyamatosan szeretnénk közzétenni minden évben. Nemcsak néprajzi kiadványokat, hanem történeti, művelődés- és művészettörténeti könyveket stb. is ki szeretnénk adni. Ez emberanyag kérdése és pénzkérdés. Egy társadalom- és történettudományi dolgozatokat magában foglaló évkönyvet is szeretnénk megjelentetni, mégpedig a létrehozandó Szlovákiai Magyar Múzeumi Egyesülettel közösen. Az egyesület megalakítása már folyamatban van. Ezzel tulajdonképpen önálló jogi személlyé válhatna a szlovákiai magyar múzeumügy. Ez azt jelenti, hogy alapítványt is létre lehetne hozni, s bizonyos pénzösszeget összegyűjteni, ha nem is egy önálló épületre, de pl. a kiadványok megjelentetésére. — Honnan szerezhetik meg ezt a pénzt? Állami dotációt várnak vagy magánszemélyek adományait, önzetlen segítségét? • — Természetesen az állami dotációt (dotációkat) is szívesen fogadnánk, de ha a realitások talaján akarunk maradni, akkor — úgy vélem — inkább csak adományokra számíthatunk. Az állami dotációból élünk mi, a múzeumi osztály. Személyi állományunkat legfeljebb a leendő múzeumi egyesület anyagi támogatásával tudnánk bővíteni. Legalábbis egyelőre ez a helyzet. — Nem fordulhatnak támogatásért Magyarországhoz vagy a nyugati magyarsághoz? — Dehogynem. De csak tíz-húsz-százezres tételekben tudnak adni, és azért nincs olyan sok alapítvány. Én mindenkit "végigzongoráztam". Nagyjából fölmértem, mi van. A néprajzi társaságot —• eddig csak az ő számukra "koldulgattam" — főleg a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány meg az Illyés Alapítvány támogatta, és talán most Sorosék is adnak valamit. De visszatérve a szlovákiai magyar múzeumügyet támogató, létrehozás előtt álló alapítványra, azt el tudom képzelni, hogy annyi pénzt összeszedünk, amennyinek a kamatjából rendszeresen ki tudjuk adni az évkönyvet. Ez is nagy segítség lenne. — A "Múzeumi estéken" kívül milyen más rendezvényeik vannak? — Tavaly ősszel a néprajzi társaság kezdeményezésére, amelyhez később a nemzetiségi osztály is csatlakozott, nemzetközi konferencia zajlott Komáromban Interetnikus kapcsolatok a Kárpát-medence északi felében címmel. Úgy tervezzük, hogy az ott elhangzott előadásokat megjelentetjük. Ez lenne a nemzetiségi osztály első könyve. Kutatási programokat készítünk. Pl. Hont megyei kutatást végzünk, továbbá felmérjük a Szlovákia területén levő néprajzi gyűjteményeket, vidéki tájházakat, falusi gyűjteményeket, illetve múzeumi gyűjteményeket, hogy mennyi van belőlük, milyen jellegűek, összetételűek, stb. Ezekhez kapcsolódóan tudományos tanácskozásokat, konferenciákat is rendezünk. — Hányán dolgoznak jelenleg a nemzetiségi osztályon? — Rajtam kívül van még egy adminisztrátor-dokumentátor. Ha erre az évre több pénzt nem tudunk előteremteni, ennyien is maradunk. — Említette a Hont megyei kutatást. Ki végezné ezt? — Önerőből semmiképpen sem oldhatjuk meg. A többi dél-szlovákiai múzeumban dolgozó kollégákkal, valamint magyarországi szakemberekkel egy közös kutatóprogramot tervezünk. Megszervezzük, s amire éppen szükség van — útiköltség, szállásdíj — igyekszünk biztosítani. Ók ezt a feladatot a saját munkahelyükön éppúgy bevehetik a tervükbe. De ha valaki tanító, és amatőr néprajzkutató, annak a szabadidejét kell erre feláldoznia. — Melyik dél-szlovákiai múzeumokkal működnek együtt? — Már régebben jó összmunka alakult ki a komáromi, a dunaszerdahelyi, a galántai és az érsekújvári múzeum között. Még 1985-ben indítottuk a kisalföldi gazdálkodást kutató közös programunkat. Először Gútát kutattuk, az erről szóló kiadvány nemsokára megjelenik szlovák és magyar nyelven, külön-külön kötetben. Ezt a gútai önkormányzat támogatta anyagilag. A honoráriumokat a komáromi múzeum rendezte. A kutatást a következő évben az Érsekújvári járásbelí Leléden folytatjuk. Ennek a kutatásnak az eredményei — kéziratok formájában — már majdnem mind megvannak, csak meg kellene szerkeszteni őket, és szponzort keríteni, hogy kiadhassuk. Megkezdtük a kutatást a Dunaszerdahelyi járásbeli Vásárútón is, majd a Galántai járásban fogunk dolgozni. Együttműködünk a rimaszombati múzeummal is. A rozsnyói múzeummal szintén gyümölcsöző együttműködés van kibontakozóban. Mindamellett természetesen minden dél-szlovákiai múzeummal, központi múzeummal és kutatóintézettel, magyarországi intézményekkel is jó kapcsolatokra törekszünk. — Említette, hogy amatőr néprajzkutatókkal is együttműködnek. Tulajdonképpen mi az ö szerepük? "Besegítenek" csupán vagy önálló kutatásokat is végeznek? Hogyan foglalkoznak velük? 6 A HÉT
