A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-10 / 2. szám
GA ULEI D I A L O G O D I GALILEO GALILEI LINCEO MATEMATICO SOPRAORDINARIO DELLO STVDIO DI PISA. E Filofofo, i Mat im n ico primario del SERE NI SSI MO 'TRJDVCA DI TOSCANA■jcnci congreffidi quaerrogiornate fi difcorrc Topra i due MASSIMI SISTEMI DEL MONDO TOLEMAiCO, E COPER .VICA.NO, Troponendo indelerminatamenle le ragioni Filofofiche, e Natural tan to per t vnq , quanto per Faltra parte . FIORENZA, Per Gio Batifta Landini MDCXXXII. CO H L1CENZA D F: SVPEJ{10RJ. rikák, egyre-másra mentek a feljelentő levelek a Szent Hivatalba (az inkvizíciót nevezték ilyen fennkölten) és a pápai udvarba. Magasrangú egyházi pártfogói, köztük olyan nevek, mint Maffeo Barberini, a későbbi Vili. Orbán pápa vagy Roberto Bellarmino kardinális, a Szent Hivatal vezetője etc. eleinte megvédték őt a támadásoktól, s amikor 1616-ban Kopernikusz könyve indexre kerül (egészen a múlt század elejéig), Galileinek akkor sem esik bántódása, noha megfigyelési eredményei és nyilvános fellépései is egyértelműen azt tanúsították, hogy Kopernikusz elkötelezett híve. Ez az első menet tehát Galilei pontozásos győzelmét hozta, de azért bizalmasan közlik vele, hogy Kopernikusz tanait semmilyen formában ne népszerűsítse a diákjai körében. Ezt Galileinek nem nehéz betartania, hiszen a pápától életfogytiglani életjáradékoť kapott, ami felmentette őt a tanítás terhei alól. De az igazságot nem tehet semmiféle réndeletekkel elhallgattatni. Galilei az 1620-as években belefogott abba a művébe, amely megjelenése után annyi bajt hozott a fejére. Ez a könyv a Dialogo volt, vagyis a Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről, a ptolemaiosziról és a kopernikusziról. Az 1632-ben megjelent munka lényegében három személy négy napba sűrített beszélgetéseit tartalmazza a geocentrikus és a heliocentrikus világképről. Két személy — Salviati és Sagredo — korábban valóban élt, a harmadik — Simplicio — kitalált figura. DISCORSI DIMOSTR A ZIONI M A T E M A T I C H E, intorno n dúc nuouc ßicnzjc Atcencnti alli M e c a n i c a- ŐC i Movimenti Locali, del Signer I L E O GALILEI LINCEO. .. . ,iiic Marcmatico primario del Scrcnilľimo Grand Duca di Tofcana. Con vna Jppendtcedel cent r o di granit.t d' alcuni iohdi IN L E I D A. Appreílo gli Elíčvirii. m. u. c. xxxvm. Ő képviseli a maradi gondolkodást, s ennek megfelelően nem is túl rokonszenves. A kortársak erőteljesen nyomoztak, kiről is mintázhatta Galilei Simpliciót, s általánossá vált az a nézet (az intrikusok jó munkát végeztek!), hogy a modell Barberini — vagyis akkor már Vili. Orbán pápa — volt. A dolog attól pikánsabb, hogy a könyv megjelenését épp a pápa támogatása tette lehetővé. Persze Orbán megharagudott Galileire, s ezután már elkerülhetetlenné vált az agg tudós meghurcoltatása. Térden állva kellett meghallgatnia (neki, akinek V. Pál pápa annak idején megengedte, hogy jelenlétében is állva maradhat) a fejére szórt vádakat és ebben a megalázó helyzetben kellett visszavonnia tanait. Mondják, hogy az inkvizíció épületét elhagyva így fakadt ki: "Eppur si muove" — És mégis mozog (mármint a Föld á Nap körül). Ez azonban valószínűleg csak legenda. Mint ahogy az is, hogy golyókat dobált a pisai ferde torony tetejéről, és így fedezte fel a szabadesést. Az ítélet csak azért nem lett börtönbüntetés, mert Galilei ekkor már 68 éves fáradt, megtört ember volt, látása is erősen megromlott, sőt néhány óv múlva teljesen megvakult. Házi őrizetben, kémekkel és besúgókkal körülvéve élte hátralevő éveit előbb Rómában, majd Sienában, végül pedig a Firenze melletti Arcetriben. Az ember azt hinné, hogy ennyi megpróbáltatás és megaláztatás után egy aggastyán már annak is örül, hogy egyáltalán életben maradt. De Galileit nem ilyen fából faragták. Sokak szerint talán azért is vállalta tanainak látszólagos megtagadását, hogy időt nyerjen egy másik nagy mű, a Discorsi megírásához. Magyarul így szól a cím: Matematikai érvelések és bizonyítások két új tudományág, a mechanika és a mozgások köréből. A szerző továbbra is a fenséges toscanai nagyherceg filozófusának és első matematikusának nevezi magát, mint a Dialogo címlapján, s a Discorsi abban is hasonlatos az előbbi műhöz, hogy párbeszédes formában tárgyalja a felvetett problémákat. A szereplők is ugyanazok, bár Simplicio ezúttal már felkészültebb és korántsem olyan ellenszenves. Magával a könyv tartalmával nem volt semmiféle probléma; ugyan kit is zavarhattak volna a különböző dőlésszögű lejtőkön guruló golyók, a végüknél rögzített gerendákra nehezedő súlyok vagy az ide-oda lengő ingák. Ezek az eszmefuttatások nem veszélyeztették az egyházi köröket, nem jelentettek ideológiai támadást. A fizikusok viszont a Discorsit még a Dialógénál is többre értékelik, mert egyrészt összefoglalta mindazt, amit addig e tárgyban tudtak, s ugyanakkor utat mutatott a modern fizikai gondolkodás irányába. Galilei még nem volt tisztában a gravitáció szerepével — ennek jelentőségét majd Newton ismeri fel —, de elképzelései, a kísérletekből és a megfigyelésekből leszűrt következtetései helyesek voltak. Paradox módon elkerülte a figyelmét Keplernek az a megállapítása, hogy a bolygók ellipszis pályán mozognak, s ezért még akkor is ragaszkodott a kopernikuszi rendszerhez, amikor már azt is meghaladta az idő. De a modern fizika vele kezdődött. Nem véletlen, hogy a gimnáziumban még ma is az ó útmutatásai nyomán magyarázzák az elhajított testek mozgását vagy a matematikai inga lengését. Azt már csak mellékesen említem, hogy hőmérőt is szerkesztett, a légnyomás mérésével is foglalkozott (Torricelli a tanítványa és munkatársa volt), s az első valószínűsógszámítással kapcsolatos könyvet (A kockákról) is ő írta. A Discorsi csak nagy bonyodalmak árán láthatta meg a napvilágot. Már az is csoda, hogy egyáltalán elkészült, hiszen Galilei kénytelen volt tollba mondani a szöveget, annyira megromlott a látása. A kézirattal különböző kiadóknál házaltak, míg végre a protestáns Leidenben jelent meg, 1638-ban. Ez volt a hattyúdal. Ami még hátravolt az már inkább csak művelődéstörténeti kuriózum. Arcetriben néhány neves ember is felkereste, többek között John Milton és Thomas Hobbes. Tintoretto megfestette az arcképét: ezen szomorú tekintettel néz ránk, mintha csak sejtette volna a közelgő halált. Firenzében temették el, de sírját csak 1737-ben jelölték meg. Ezzel büntette őt a katolikus egyház, mert szembeszállt vele. LACZA TIHAMÉR MINERVA A HÉT 21 Galilei két legfontosabb műve a Dialógus a két fő világrendszerről és a Beszélgetések két új tudományról, a Discorsi
