A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-18 / 16. szám
Az állatok viszálya Egyszer régen viszály tört ki az állatok közt. Azon viszálykodtak, ki előkelőbb, s ki hátrább való, kinek mi a rangja. A ló békét akart teremteni köztük, azt ajánlotta: — Kérjük föl döntőbírónak az embert. De a vakondok közbeszólt: — Föltéve, ha van benne elég éleslátás és értelem ahhoz, hogy ítéletet formáljon rólunk. — Úgy van! — helyeselt a hörcsög is meg a sün is, de a ló rájuk szólt: — Egy szót se! Tudjuk, mindig az vonja kétségbe a bíró ítélőképességét, akinek a legrosszabbul áll az ügye. A vakondok, a hörcsög és a sün elhallgattak, a ló pedig fölkérte bírónak az embert. Az ember éppen bíráskodni akart, amikor megszólalt az oroszlán: — Várjunk csak egy szóra! Mielőtt ítélkezel, szeretném tudni, milyen szabály szerint határozod meg, melyikünk mit ér. — Milyen szabály szerint?! — méltatlankodott az ember. — Hát mi más szerint, mint aszerint, mennyi hasznom van belőletek! — Úgy! — mondta az oroszlán. — Mondhatom, szép szabály, derék mérték! Eszerint a rangsor elején a szamár lépked, én pedig ott kullogok valahol a végén. Köszönöm, nem kérek ilyen bíráskodásból! Az ember tehát elment. — Látod, te ló — mondta gúnyosan a vakondok is, a hörcsög is, a sün is. — Nem megmondtuk, hogy az ember nem alkalmas a bíráskodásra? Az oroszlánnak is ugyanez a véleménye. Az oroszlán pedig így szólt: — Ha jól meggondolom, ez az egész rangviszály ostobaság, és méltatlan hozzám. Bánom is ón, minek tartotok: elsőnek-e, utolsónak-e. Az a fontos, hogy én magam tudom magamról, ki vagyok, mi vagyok; és ez nekem éppen elég. Azzal büszkén otthagyta a viszálykodó állatokat. — Az oroszlánnak igaza van — mondta a bölcs elefánt, és ő is elcammogott. Ugyanígy tett a bátor tigris, a komoly medve, az okos róka és a nemes ló is: valamennyi állat, amelyik jól tudta magáról, mit ér, és nem volt szüksége rá, hogy ezt mások is megerősítsék. Végül már csak kettem maradtak: a majom és a szamár. A majom nézelődött egy darabig, de aztán úgy gondolta, igazán semmi dicsősége nem származhatik a szamárral való vetélkedésből; így hát ő is elkullogott. A szamár látta, hogy egyedül maradt; azt gondolta, az állatok mind megfutamodtak, mert nem mertek kiállni versenyre vele. "Eszerint ón vagyok a legelső!" — gondolta, és örömében felkiáltott. De úgy megrémült a saját hangjától, hogy hanyatt-homlok elmenekült ő is. (Lessing meséje) Kössétek össze sorrendben a számokat, és megtudjátok, mi látható a képen! A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. 34 33 35 32 36 31 37 38 29 30 8 7 40 39 28 27 10 9 25 42 41 Zb 23 24 12 H# 45 46 13 ^ 16 56 15 16 47 48 58 59 22 17 493 5049 57 56 l\ 60 20 18 3 65 52 54 62 61 90 87 89 91 88 19 64 63 65 2 66 84 83 73 75 > I 82 53 70 55 n 67 68 69 77 76 78 91 72 79, 80 GYERMEKEKNEK Útvesztő Útban a gyerekekhez a húsvéti nyuszi elveszített néhányat hímes tojásaiból. Segíts neki, mutasd meg a tojásokhoz vezető helyes utat! f > Dénes György Jártál-e már Szepsiben ? Voltál-e már Ráckevén? Ültél túrós rác gebén? Ha nem ültél, maradj veszteg, mert az éhes róka esz meg. Jártál-e már Szepsiben? Sült-e lúd a tepsiben ? Hogyha nem sült, bölcsen hallgass, mert bekap az ordas farkas. <___________________________> A HÉT 27
