A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-18 / 16. szám
MINERVA Eötvös kísérlet ismétlése folyt. A klasszikus Galilei kísérlet is elvégeztetett, mivel a másodperc milliárdodnyi részét ma már nem probléma mérni. További módszer az Eötvös inga meredek sziklafalnál, mivel ekkor a hipotetikus ötödik kölcsönhatás effektusai nagyobbak lehetnek. Figyelemreméltó az ún. bányakísórlet, amely nem két különböző test gyorsulását hasonlítja össze egy helyen, hanem egyetlen test gyorsulását különböző helyen (pl. bányaaknában különböző mélységben). Ha a mórt eredmény nem azonos a csak gravitációt feltételező elméleti értékkel, "valami más" is lehet. Az eredmények óriási többsége nem mutat semmiféle eltérésre a csak gravitációt feltételező elméleti értéktől. Néhány csoport azonban bejelentette, hogy észlelt eltérést; a mai elfogadott álláspont azonban az, hogy az eltérések a módszerből adódó kikerülhetetlen véletlenek következményei. Ma már biztosnak tűnik, hogy Eötvös Loránd jól mórt és értelmezte méréseit; a kísérletek végkövetkeztetése egyértelmű: az ötödik kölcsönhatás Fischbach-fóle változata szinte bizonyosan nem létezik. A gravitációt leíró Newton- és Einstein-fóle elmélet pedig jó. Dr. Mészáros Attila Károly Egyetem, Prága Egy természettudós főpap 150 éve született Fehér Ipoly Mottó: "Kinn a folyosón, óra után az Erzsi földije, egy bejáró zsidóleány lépett hozzá egészen némán — és a kettejük összefogott köténye alatt óvatosan kezébe csúsztatott valamit. Levél volt, nagy, fehér borítékú, aprós, kemény vonású betűkkel címzett. Azonmód, villámgyorsan csúszott bele — (hókusz-pókusz) — egy kék papirosba kötött Fehér Ipoly-féle fizikakönyvbe..." (Kaffka Margit: Hangyaboly) Megszoktuk, hogy a regényekben szerepeltetett alakok általában költött, sosem létező személyek. Ez alól a mottóként idézett Kaffka-regóny hősnői, egy zárda növendékei, apácái sem kivételek. A jelenetben szereplő fizikakönyv szerzője azonban nem kitalált személy! Lírai csengésű neve ellenére egy nagyon is prózai tantárgynak, a természettannak volt elismert szaktekintélye a múlt századfordulón. Neve ma nem cseng ismerősen — s erről nem csak a halálától eltelt több mint nyolcvan év tehet. Fehér Ipolyról az elmúlt néhány évtizedben nem volt "ildomos" megemlékezni. Alakja s tevékenysége nem illett be a hivatalos ateista világnézet által, az egyházról s papjairól kreált "tanításba". Abba a tanításba, mely az egyházat egyoldalúan tudományellenesnek, maradinak s babonákat terjesztőnek bélyegezte meg. Elég "teher" volt a másik klerikális tudós, a szintén bencés szerzetes, Jedlik Ányos természettudósi érdemeit elismerni... Fehér Ipoly születésének 150. évfordulója jó alkalom, hogy az utódok adósságából törlesszünk. Szinnyei szerint Fehér Ipoly nem természettanárként kezdte pályafutását. Már gimnáziumi s hittani tanulmányai utolsó évében kinevezik őt alma materének, a pannonhalmi Benedekrendi főapátsági líceumnak magyar történelem tanszékére. Fehér tíz éven át, 1864 és 1874 között volt pannonhalmi tanár. Tantárgyát nemcsak oktatta, hanem komoly búvárlatokat is folytatott a régmúlt idők titkai után. A Szent István Társulat által kiadott Egyetemes Magyar Enciklopédiába ő írta meg Pannonhalma és a Benedekrend, a bencések történetét. Tanulmánya jelent meg a korabeli lapokban Szent István palástjáról, a hédervári grófokról és Pázmándi Horváth Endréről, a papköltőről. Történetírói csúcsteljesítménye azonban az a 674 oldalas monográfia, mely 1874-ben jelent meg Gyórmegye és város egyetemes leírása cím alatt. Fehér volt a kötet szerkesztője és a Győrt, Pannonhalmát, Hódervárt bemutató fejezetek szerzője. A kötet kiadásához az apropót egy nevezetes esemény adta: 1874-ben a magyar orvosok és természetvizsgálók Győrben tartották XVII. vándorgyűlésüket. Az 1841-ben induló rendezvénysorozat íratlan törvénye volt, hogy a vendéglátó város, megye a gyűlés résztvevőinek nyomtatott "helyrajzot" ajándékozott. A győriek nem vallottak szegyent a Fehér szerkesztette helyrajzzal. Idézzük a vándorgyűlések krónikását, Chyzer Kornélt: "E vaskos kötet tökéletesség tekintetében azon helyrajzok között, amelyek a vándorgyűlések alkalmából készültek, első helyen áll. Szakértő, jeles tollú szerzője, a gyűlés egyik titkára, Fehér Ipoly oly művet alkotott, mely a magyar tudományos irodalom díszére válik". Hasonlóan lelkendezett a korabeli Magyar Sión című lap recenzense is. Fehér Ipoly természetesen nem történeti témájú munkássága,miatt lett a győri vándorgyűlés titkára. Érdeklődése a természettudományok, de főként a vegytan és fizika iránt jól ismert volt a kortárs természetbúvárok előtt. Már újdonsült tanár korában, 1865-ben résztvett a pozsonyi vándorgyűlésen. Három óv múlva, Égerben, már előadást is tartott: Az alchemia szerepe a természettudományok fejlődése történetében. A már említett Egyetemes Magyar Enciklopédiában megjelent 30 természettudományos szócikke mellett a kor szinte valamennyi tudományos, ismeretterjesztő lapjában publikált. E cikkek csupán stílusgyakorlatnak számítanak a sorra megjelenő, középiskolák számára írott tankönyvek megírásához. A vegytan alapvonalai ill. A vegytan rövid vázlata mellett, melyek szintén több kiadást értek meg, legismertebb tankönyve a mottónkban is szereplő Kísérleti természettan. Az "erőmű-, hő-, rezgés- és fénytannal", illetve a "sugárzó hővel" foglalkozó kétrészes tankönyv 1871—73-ban jelent meg először s rövidesen ajánlott tankönyv az ország valamennyi katolikus középiskolájában. Az Irgalmasok szatmári zárdájában tanuló Kaffka Margit is így került ''közelebbi ismeretségbe” a Fehér Ipoly-féle fizikakönyvvel. Fehér a könyvet négy—öt évenként átdolgozta, kibővítette, felfrissítette, így azt, tankönyvnél szokatlanul hosszú ideig, majd fél évszázadig, forgathatták a középiskolák diákjai s tanarai. A kísérletező tankönyvíró alakja mellett kissé háttérbe szorult a kevésbé látványos munkát végző szervező pedagógus. Fehér győri sikerei csúcsán 1874-ben Esztergomba kerül, az ottani főgimnázium igazgatójaként. Nyolcéves direktorkodása alatt a modern pedagógia követelményeinek megfelelően alakította ki a gimnázium arculatát. A nyolcvanas evekben már a szegedi tankerület főigazgatója. Terjedelmes szaktanulmányai jelennek meg a pedagógiai szaklapokban. A kormány megbízásából a bajor illetve a balkáni iskolaügyet tanulmányozza — ez utóbbi fellendítéséért a szerb kormány érdemrenddel tünteti ki. 1892-ben visszakerül a jó öreg alma materbe — pannonhalmi főapáiként. E tisztségben éri őt a halál 1909. október 27-én. Szent Márton hegyén ér tehát véget az az életút, mely éppen 150 évvel ezelőtt, 1842. április 11-ón az Ipoly partján, egy hontmegyei kisfaluban, Ipolyvisken kezdődött. Darányi Annának, Fehér János kasznár feleségének fia született, aki a keresztsógben a Kálmán nevet kapta. Korán árvaságra jutva, Nagymegyeren neveli őt nagybátyja, majd a komáromi és győri iskolaévek után Pannonhalmán fejezi be tanulmányait és veszi fel — talán szülőföldjére is emlékezve — az Ipoly szerzetesi nevet. Megyéjéhez, az Ipoly partjához élete végéig vonzódott, védnöke és egyik alapítója volt az Ipolyságon megnyílt Honti Múzeumnak. Halálakor a Honti Lapok meleghangú nekrológgal búcsúzott a megye híres szülöttétől. Dr. Kiss László A HÉT 21
