A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-11 / 15. szám
FIGYELŐ SZOMBATHY VIKTOR (1902—1987) Két világháború közötti kisebbségi íróközössógünk népszerű tagjáról, Szombathy Viktorról, eddig már több cikket írtam, köztük nekrológot is. Most a 90. születési évfordulója kapcsán nem akarok életrajzi és életművi gyorsleltárt készíteni róla, de írói jellegzetességeit és irodalomtörténeti értékeit röviden felvázolom, s utána azokról a kapcsolatokról szólok részletesebben, amelyek 1945 után kötötték őt hozzánk. Szépíróként nem tartozott az irodalmunk fejlődését döntőbb mértékben befolyásoló alkotók közé, de több olyan novellája van, amelyekben a kisebbségi lét sajátosságait, fordulatait s a kisebbségi ember életérzését hitelesen örökítette meg. Az általam 1980-ban öszszeállított Szlovenszkói vásár című hagyományantológiába három ilyen korjellemző novellája került be, s tipikus kisebbségi írásoknak lehet tekinteni azokat a humoros katonatörtóneteket, amelyeket az 1931-ben megjelent novellagyűjteménye, az Én kedves népem tartalmaz. Ezeket a jóízű történeteket ón 1936-ban, hatodikos gimnazistaként ismertem meg. Akkor, amikor a parasztgúnyoló Göre Gábor-törtónetek miatt a kedvelt Gárdonyi Gézától egy időre elidegenedtem. Szombathy is nevetséges szituációkban mozgatta a cseh környezetben sután csetlő-botló magyar katonaújoncokat, de az ő komikus helyzeteiket nem a Göre Gábort és Durbints sógort jellemző "örök" paraszti együgyűség, primitívség idézte elő, hanem a cseh nyelv ismeretének hiánya. És mindegyik írásból kitűnt az, hogy tulajdonképpen talpraesett legényekről van szó, akik a katonaélet mindennapos teendőiben: a fegyverrel és lóval való foglalkozásban jócskán fölülmúlják más nemzetiségű társaikat. Szombathy humoros katonatörtóneteinek természetes életszerűségét az is erősítette, hogy az olvasók nagy része családtagok, rokonok, barátok révén szintén ismert ilyen mulatságos eseteket, a katonaviselt olvasóknak pedig hasonló közvetlen élményeik voltak. Szombathyra egyébként a kedélyesség, a humor iránti vonzalom nagyon jellemző volt, s írói közismertségét humoros cserkószregénykókkel alapozta meg (Mikulics szárazon és vízen; Czirok Pista kalandor lesz). Most, mikor az elkötelezett kisebbségi íróságot sokszor és sokan botor módon a provincializmussal azonosítják, meg kell mondani azt is, hogy említett korjellemző novellái (Egy nemzedék sodródni kezd; Még vasárnap délután; Keszeg András egyedül maradt) és katonatörtónetei egyrészt nem tekinthetők kiagyalt kisebbségi, kisebbségieskedő témáknak, másrészt az általános emberihez is erős kötődésük van. Prózájából én hagyományantológia-összeállítókónt egy középkori témájú kisregényt, Az új Madonnát is kiemeltem. Véleményem szerint ennek megszületésére Gárdonyi kedves, szép regénye: az Isten rabjai, ihletőleg hatott. Gárdonyihoz régi hű olvasójaként én akkor tértem vissza, mikor tudomást szereztem arról, hogy a Göre-történeteket nyomorgó fiatal íróként készítette, utólag szégyenkezett miattuk és pereskedett a kiadóval, amely a tartós kiadási valószínűleg A Hót vársorozata indításában is ösztönző szerepe volt. Az 1938-tól Budapesten élő Szombathynak rendkívül kiterjedt szlovákiai háttere volt. Rimaszombatban született, ahol anyai nagyapja, Rábely Károly egy könyveket is kiadó kisnyomda tulajdonosa volt. Gyermekkorát egyrészt Nyustyán töltötte, s egyetemista korában érdekes szerepe volt a Sarló alakulásánál. A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SzMKE) létrejötte után a komáromi körzet titkára, majd néhány óv múlva az országos egyesület-főtitkára s a komáromi Jókai Múzeum igazgatója lett. A nagy jelentőségű SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍROK A PESTI ZENEAKADEMIAN 1933-BAN (TAMAS MIHÁLY, DARKÓ ISTVÁN, SZENES PIROSKA, SZOMBATHY VIKTOR, JANKOVICH MARCELL) jog birtokában újra és újra piacra dobta őket. Gárdonyi nópszeretete egyébként közismert, s erre az életművében tündöklő példák vannak. Ami Szombathy 1945 utáni szlovákiai kapcsolatait illeti, ezek nagyon gazdagok és sokrétűek voltak. Tudjuk, hogy Szlovákiáról kitűnő turistakönyvet állított össze, melyet nemcsak a magyarországi turisták százai használnak, hanem szép számban hazai lakosok is. A szlovákiai vármondákat feldolgozó könyve (Száll a rege várról várra) az egész magyar nyelvterületen gyermekek és felnőttek kedvelt olvasmánya, s Magyar írásnak és az SzMKE havi lapjának, a Magyar Vasárnapnak főszerkesztője volt. Az ötvenes évek közepétől, amikor a két ország között lehetővé vált a szabadabb átjárás, sűrűn tartózkodott nálunk, és kiterjedt régi kapcsolatai mellett új ismeretségeket, barátságokat kötött. Ezek alapján alakult ki aztán az a hatalmas levelezés, amelyet az itteni barátaival, főleg írókkal folytatott. A levelezéséről teljes képem nincs, de tudom, hogy többek közt Csanda Sándorral, Csontos Vilmossal, Csáky Károllyal, Dénes Györggyel, Duba Gyu-16 A HÉT
