A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-04-11 / 15. szám

FIGYELŐ Komáromban nem égettek zászlót! magyarként, kisebbségiként és keresz­tény értelmiségiként mi a feladatunk ebben a társadalomban, a mostani viszo­nyok között. — A Remény című hetilap szerkesztője vagy. Elképzelhető-e, hogy ez az újság a Csemkész orgánumává válik? — Pontosftanom kell néhány dolgot. A Remény a szlovákiai magyar katolikus papok társulatának, a Glóriának a lapja. Tulajdonképpen hitbuzgalmi kiadvány, és elsősorban a szélesebb vallásos népró­­tegeket célozza meg, nekik igyekszik hétről-hétre keresztény, vallásos szellemi táplálékot nyújtani. A Nagyszombati Ér­sekség engedélyével indult, míg a Csem­kész nem tartozik az egyházmegye közvetlen felügyelete alá. Rá a római katolikus egyházi törvénykönyv krisztus­hívők magántársulásaira vonatkozó ren­delkezései érvényesek. A lapban szövet­ségünk életéről megjelennek majd írások, de a Remény nem lesz a Csemkész közvetlen szócsöve, ugyanakkor egyelőre nincsenek meg sem a személyi, sem az anyagi feltételei annak, hogy saját lapot tudjunk indítani. — Hogyan látod a keresztény kultúra, a keresztény írásbeliség, a keresztény szel­lemiség pillanatnyi helyzetét Kőzép-Euró­­pában? És milyen lesz a jövője? — Én először a múlttal kezdeném. A két világháború között nagy befolyással bírt a Prohászka mozgalom. Olyan személyi­ségeket említhetnénk, mint Mécs László papköltő, Pfeiffer, Miklós kanonok vagy Fischer Colbie Ágoston püspök, akik alapvetően meghatározták annak a kor­nak a szellemi irányvonalát. Olyan értel­miségi réteg formálódott abban az időben, amely nyitottságával, erkölcsi és keresz­tény szellemével ma is példaként szol­gálhat számunkra. Ami a keresztény kultúra jelenét illeti a mi kisebbségi viszonyaink között, látnunk kell, hogy kisebbségi értelmiségi elitünknek csak elenyésző hányada vallja magát keresz­ténynek. Magyarországon az elmúlt idő­szakban liberálisabb volt a politikai rend­szer, és ez nagyobb mozgásteret bizto­sított az egyházak számára. Az állami felügyelet ellenére lehetőség nyílt arra, hogy a keresztény szellem megjelenhes­sen a kultúrában, az irodalomban és a közéletben. Elegendő, ha Pilinszky Já­nosra, Rónay Györgyre vagy Czakó Gáborra gondolunk. Emellett színvonalas folyóiratok is léteztek (és léteznek), mint pl. a Vigília, ahol a keresztény írásbeliség megjelenhetett és volt visszajelzés is. Nálunk erre nem volt mód sem szlovák, sem magyar vonalon. Nyugat-Európában a keresztény eszmeiségnek voltak és vannak olyan kiváló egyéniségei, akik maradandóan meghatározták korunk gon­dolkodását. Példaként Theilhard de Char­din antropológus-filozófust, Paul Claudel költőt, Jacques Maritain-t, Graham Green angol írót említhetném. Századunkban a keresztény értelmiségiek gondolkodásá­ban jelentős változás állt be, igyekeznek nyitottak lenni a világ problémái iránt, arra törekednek, hogy keresztény értelmiségi­ként adjanak megfelelő választ korunk kérdéseire és kihívásaira. LACZA TIHAMÉR A fenti cím kellemesen meglepett, amikor március 17-én reggel elolvastam a Nový čas című napilapot, ugyanis egyes újságok, mint például a Práca (1992. III. 16.) másképpen tolmácsolták olvasóiknak a Komáromban lezajlott március tizenötödikéi ünnepségeket. Sajnos, azt kellett megállapítanom, hogy a legtöbb esetben az újságírók és az újságok azok, amelyek bedőlnek a hamis információknak, és nem győ­ződnek meg arról, hogy azok valósak-e vagy sem. Az említett cikkben ez áll: "... Azok, akik március 15-én valami­lyen rendkívüli, esetleg botrányos ese­ményt vártak az 184&—49-es magyar szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepségektől Komáromban, csalódot­tak lehettek. Ha csak azt nem tartották botrányosnak, hogy az ünnepség a magyar nemzeti színek jegyében zajlott és Petőfi Sándor, magyar költő verse, magyar színész tolmácsolásában és magyar nyelven szólt. Bevallom gör­csösnek és nevetségesnek tűnne ne­kem, ha azt látnám, hogy a magyarok az ünnepükön Janko Kráľ versét sza­valnák lángolva (természetesen szlo­vákul) és a szlovák nemzeti zászlót lengetnék. A szlovák zászló egyébként a városháza tornyán, megtisztelő he­lyen, volt kitűzve. Az egész eseménynek kulturális-folk­lór színezete volt, és nem is lett volna benne politikum, ha nem szólalt volna fel Bajnok István, az Együttélés moz­galom képviselője, aki finoman célzott rá, hogy szembe kell szegülni a szlovák nacionalista erők frontális támadásá­nak. Ez volt tulajdonképpen az egyedüli időszerű politikai gondolat, amely az ünnepségen elhangzott. A Práca szer­kesztőnőjének cikkével ellentétben nem éreztem magam Magyarországon. Ko­máromban éreztem magam, ahol a lakosság túlnyomó többségének ma­gyar az anyanyelve, és nem háborított fel, hogy a »részt vevő lakosok egymás közti beszélgetése« magyar nyelven történt. Végül is nem vártam, hogy az ünnepségen való részvétel különöseb­ben érdekelte volna a szlovákul beszélő polgárokat. Ez a vasárnapi ünnepség békés és méltóságteljes szellemben zajlott le. Nem hangzott el semmilyen politikai követelés, nem jellemezte vá­lasztás előtti harc, és nem volt semmi­féle zászlóégetés..." A Práca március 16-i számában már az újságcikk címében ezt olvashatjuk: ... "A Csemadok képviselőjének rágal­mazó szavai... Szlovákiában magya­rul..." A cikkben pedig: "... Petőfi verse, amelyet Gálán Géza, magyar színész adott elő — természetesen magyarul — volt az egyedüli műsorszám... az egymás közti beszélgetés szintén ma­gyarul történt... állandóan Magyarorszá­gon éreztem magam... a magyar nyelv, csakis a magyar nyelv hallatszott., végül a magyar himnusz hangzott el... Csak azok a rágalmazó szavak a szlovák ellenségeskedésről valahogyan nem illettek bele a képbe... A mély totalitárius rendszerben éreztem magam... a táblák jelezték, hogy még mindig létezik Gottwald, Hadsereg, Steiner, Fučík utca... biztosan nem lesz nehéz dolog lefordítani őket, ugyanis kétnyelvűek..." A Smena március 17-i számában többek között ez áll: "... Március 15-e akármilyen történel­mi esemény, nem függ össze március 14-gyel, azonban Szlovákia egyes he­lyein ez visszaütóskónt hatott... A Szlovák Állam megalakulásának zajos megünneplése újabb csipetnyi erőspap­rika főleg a magyarul beszélő lakosság szemében... A Komáromban megtartott kultivált ünnepséget több mint ezer ember nézte meg... Bajnok úr ezeket mondta: ... Felemelt fővel kell néznünk a jövőbe, a nehéz gazdasági és politikai helyzet ellenére, amikor a szlovák nacionalista körök frontálisan támad­nak, nekünk reagálnunk kell, és még megemlítette, hogy a veszélyeztetett közös hazában össze kell tartanunk... Attól tartok — írja Ľubo Lazový, a cikk szerzője — nem apellált a szlovák nemzet és a Cseh-Szlovákiában élő magyar nemzetiség összefogására. Ez lett volna most az az egyedüli konst­ruktív apellálás, amely ilyen összejöve­teleken elhangozhatott volna... Az apró konfrontációkban egyre gyakrabban ke­rül konfliktusba a magyar és szlovák nacionalizmus... Mindkettő túl akarja élni a másikat, és félti a helyét a nap alatt. Az utóbbi a nemzetközileg érvé­nyes határokból és a reális félelemből indul ki, látva, hogy a magyar elemében van és ügyesen mozog a Cseh-Szlo­­vákia területén, kihasználva minden szlovák ingadozást, következetlensé­get, puhaságot, határozatlanságot, po­litizálást stb. Az előbbi a tradícióktól lelkesedik, és ahhoz tartja magát, amiből az előző totalitárius rendszerben sem engedett — az többé-kevésbé a szlovák illúziók feltűnő és nyilvános megvetése, hogy ez a terület a szlo­vákoknak kijár és a jövőben is az övéké lesz... Talán nem kell majd megszállási övezetet létrehozni a kék sisakosok részére...!" Olykor-olykor jó napja is lehet az embernek. Sajnos, azonban egyre rit­kábban, mert akár újságot olvas, akár rádiót hallgat vagy tévét néz, jobbára nyugtalanító információkkal szembesül. Úgy tűnik, hogy egyre távolabb kerülnek egymástól a népek, nemzetek, és meg vagyok róla győződve, hogy ezt bizo­nyos érdekek így diktálják. Nagy kár, hogy egy-egy szlovák összejövetelen nem hangzik el a nópek-nemzetek összefogásának gondolata, sőt, az újságírók tollából is hiányzik az ún. konstruktív apellálás az együttélésre, ahogy azt Ľubo Lazový hiányolja a Smenában írt cikkében. PLOCZEK MÉSZÁROS ERZSÉBET A HÉT 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom