A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-11 / 15. szám
OTT JÁRTUNK szükségeltetik — az iskola épületének felújítása. Javításra szorulnak a több mint százéves kőfalak, be kellene vezetni a vizet, a központi fűtést, ki kellene cserélni az ütött-kopott berendezést. A WC-ék az iskola mögött épültek. Körülnézünk az osztályokban. A falakról helyenként potyog a vakolat, s a régi kályhák néha nemcsak a meleget, de a széngázt is ontják. Az igazgató örömmel újságolja: a két alsó tagozatos tanteremben már megkezdődtek a felújítási munkálatok. Váradi János magánvállalkozó tíz társával együtt már két hete szorgalmasan javítgatja a falakat, cserélgeti az elkorhadt faajtókat. Addig, amíg a munkálatok folynak, a kisdiákok a helyi művelődési házban ismerkednek az írás-olvasás és a számolás művészetével. Természetesen a többi tanterem felújítását is tervezik. Váradi János már el is vállalta a munkát. Csak hát ehhez pénz kell. Nem is kevés. Mindenesetre a Rimaszombati Tanügyi Hivatal megígérte, hogy segít. Ugyanezt tette a közelmúltban Gömörben járt iskolaügyi miniszterhelyettes, Tóth János, akinek az iskolaigazgató átadta az iskola kérvényét az épület javítására és korszerűsítésére. A kérvényt száznegyven szülő írta alá. Egyébként az iskolában egy énekkar is működik. Van sakkkör, egészségügyi- és asztalitenisz-szakkör. A diákok rendelkezésére áll a video, a színes televízió, a nyelvi laboratórium. A gyerekek pedig örömmel használják mindezt. Ők ugyanolyanok, mint az ország más iskoláinak a növendékei. Kedvesek, aranyosak. Alig várják az óra végét jelző csengőt, hogy aztán az udvaron átadják magukat a mozgás, a játék örömének. Hát igen, ez is egy suli. Igaz, nem éppen olyan, mint az a Suli, amelyet a közelmúltban vetített a Magyar Televízió két bugyuta Barbie és Sindy reklám közben a Walt Disney-sorozatban. Abban az iskolában minden volt a teniszpályától kezdve a könnyűbúvár felszerelésig. Persze az a sorozat az óceán túlsó partján, egy gazdagabb országban játszódott. Ez a suli meg itt van. Gömörben. Ahol pillanatnyilag az egyik legfontosabb teendő — többek között — a régi kályhák kicserélése. Kamoncza Márta Fotó: Prikler László /------------------------------------ľ-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Csak a pálma a menő! Kívül-belül tökéletes, kfvül-belül egyedül-Icuka régi ismerősöm, mondhatnám barátnőm, bár a lakóhelyeink közötti távolság meg kölcsönös elfoglaltságunk ritkán teszi lehetővé, hogy találkozzunk. Amikor azonban összekerülünk, őszintén, meghitten beszélgetünk, feltárjuk szívünk legmélyebb titkát is egymás előtt. Eddig úgy reméltem, alaposan ismerjük egymást. Nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is... Történt, hogy Icukáék falujában jártam, s már éppen esedékes volt a látogatás, mert ahányszor telefonon hívott, mindig sürgetően invitált, nézzem meg elkészült, új házukat. Tudtam, évek óta építkeztek, igyekeztek kikerülni a szűk, a falu gondozásában levő panellakásból, ahol tizenöt éve szoroskodtak két növekvő csemetéjükkel. Kíváncsi voltam a házra, egy jó kis beszélgetésre is vágytam, meg aztán, gondoltam, megörvendeztetem őket... Tudom, milyen boldogság, amikor valakinek a két keze munkájával létrehozott "művét" értékelik. Icukáék háza valóban a saját kezük által épült, hétvégeken, a szabadságok idején, szülői segítség nélkül, a maguk kuporgatta koronákból és kölcsönből. Amikor megláttam a nem is házat, hanem palotát, a szavam is elállt a csodálkozástól, csak a gondolataim legmélyén lüktetett, hogy ilyen nekem sohasem lesz ebben a büdös életben! De hangsúlyozom egy pillanatra sem irigyeltem, mert tudtam, a házaspár két keze munkájának eredménye ez a ház. álló; hadd ne részletezzem! A nappali kényelmes foteljébe süppedve kezdtük a beszélgetést a ház körüljárása, megcsodálása után. Miközben Icuka a kávé, a tea, az aprósütemónyek előkészítésével foglalatoskodott, folytattuk a csevegést, meg a szemlélődést immár a fotelből. Egyszerre azonban valahogy hiányérzetem támadt, s motoszkálni kezdett bennem, hogy valami hiányzik innen, amit Icukáék régi környezetében megszoktam, ami egy volt velük, ami hozzájuk tartozott. S ekkor a csipkefüggönyös ablak előtti csenevész pálmára esett a pillantásom. Hát persze, a növények! Hiszen barátnőmnek régi, szűk lakása tele volt pompásabbnál pompásabb virágokkal, zöld növényekkel, minden szabad sarokban, polcon, szekrényen ott díszlettek. Hová lettek? Meg is kérdeztem a sürgölődő háziasszonyt, aki nagy-nagy megdöbbenésemre a világ legtermészetesebb hangján mondta, hogy kidobták. — Csak nem képzelted, hogy elhoztam azt a rengeteg giz-gazt az új házba? Ezt a pálmát, ezt már ide vettük, mert tudod, ma már csak ez a menő. A pálma igen, de.a többi?! Ugyani Újra elállt a szavam a csodálkozástól. Csak néztem a sínylődő, más viszonyokhoz szokott pálmát, aztán Icukát, és igazán nem tudtam, melyiket sajnáljam jobban... Benyák Mária _____________________________----------------------------------------------------------------------------------------------------Egy osztrák bankember a kisvállalkozásokról Dr. Helmut Dorn Becsben, a Taborstrasse 10 alatt székelő Förderungsbank igazgatója. A bankot 1954-ben alapították. Jogi formája: korlátozott felelősségű társaság. A bank azzal a céllal jött létre, hogy a közép- és a kisvállalkozóknak nyújtson hitelt. A bécsi Förderungsbank szakembereinek a segítségével alapították meg 1991 őszén Pozsonyban a Szlovák Hitelbankot. Az igazgató a bevezetőben elmondta, főleg a kisszövetkezeteket, a pékipart, építőipari vállakozókat és a turizmust támogatják. Mivel ők elsősorban a kis- és középvállalkozásoknak kívánnak hitelt nyújtani, a vállalkozó — ha olyan tervekkel, elképzelésekkel áll elő, amely a bankszakemberek szerint nyereséges vállalkozást sejtet — akkor is hitelt kaphat, ha nincs rá anyagi fedezete. S hogy a bank szakemberei mennyire értik a dolgukat, azt az a tény bizonyítja, hogy az általuk támogatott tíz vállalkozásból kilenc nyereségessé válik. Míg nálunk a gomba módra szaporodó kisvállalkozások többsége rövid időn belül csődbe megy. — Ön szerint mi lehet a nyereséges vállalkozások titka? Mi minden szükséges ahhoz, hogy egy kezdő vállalkozó idővel sikeressé váljék? — Az első lépés, hogy az illető alaposan feltérképezze azt a területet, amelyen vállalkozni -kíván. Ez alatt természetesen a piacot is értem. Ne sokat tervezzen, gondolkodjon, hanem ha van egy bizonyos elképzelése, vágjon bele. Ha olyan vállalkozásba fog, amelybe munkatársakat is alkalmazni fog, nagyon fontos, hogy azok a munkatársak jó szakemberek legyenek az adott területen. Főleg Szlovákiában találkozók olyan vállalkozásokkal, amelyek úgymond baráti alapon jöttek létre, a munkatársaknak nincs megfelelő végzettségük; így aztán nem meglepő, ha a vállalkozás csődbe jut. S hogy válik sikeres vállalkozóvá valaki? Erre, azt hiszem, nincsen általános recept. Akinek ilyen ambíciói vannak — és most bizonyos mértékben ismétlem magam — jól kell ismernie azt a szakterületet, ahol vállalkozik, tudnia kell, hol, milyen az általa nyújtott szolgáltatások, termékek piaca, és persze elengedhetetlenek a kiváló szakemberek, meg a kemény, kitartó munka, de hát ezt, gondolom, fölöslegesen mondtam, hiszen ezt minden vállalkozó tudja. (km) A HÉT 3
