A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-04 / 14. szám
• • • Irodalmunk legnagyobb alakja, Madách Imre, a világhírű drámaköltő 1864. október 5-én halt meg szülőfalujában, Alsósztregován. Két nap múlva temették el a katolikus temető ama sírboltjába, melyet még nagyatyja, Madách Sándor építtetett. A költő hamvai ma az új családi sírboltban nyugszanak. Ez a megcsonkított park egyik részében található, nem messzire attól Pod vinicami ' \Horná i'Streho >Závacla\ mytie lótor est <jazeró' "Osušte ö' 'ieska. Xuboriečka !41 Velküöaiema hora Slov. Kľacany t Dotneŕ f^Strehpvá 1Pôtor E3 + Domý •Bukovec 5neloDh "Emberkönny csak fájna nékem..." (Madách Imre sztregovai sírja) a kastélytól, ahol a költő született. Sajnos, a látogatót egyetlen jel sem igazítja útba, s azok közül, akik először a kastélyt keresik fel, csak az ügyesebbje talál el a síremlékhez. Igaz, ha a Sztregova-patak mentén dél felé utazunk, akkor már a főútról is jól látható a monumentális síremlék. Irodalmi lexikonaink s az egyéb útikönyvek általában tévesen írnak erről a helyről. Azt emlegetik, hogy Madách hamvai 1934-ben kerültek végső nyughelyükre, s Rigele Alajos alkotása ettől kezdve "mutatja a sírhelyet". Mielőtt a hibát korrigálnánk, lássuk a síremlék rövid történetét. Az egyik zarándok, Ungváry Vilmos már a múlt század végén "kínos csalódással" távozott a temetőből, mert elkeserítette Madách sírboltjának látványa. Elkeseredésének 1893-ban a Nógrádi Lapok és Honti Híradó című újságban hangot is adott, követelve egy méltó síremlék felállítását. 1930-ban Masaryk elnök is megállt Sztregován, s "kalapját levéve babérkoszorút helyezett el Madách sírjára". Az anyagi támogatásával alakult Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Képzőművészeti Társaság feladatul is kapta az emlékműállítást. Sajnos, ennek nem tudott eleget tenni, s a síremlék felállításában elsősorban a Kisfaludy Társaságé és Horánszky Lajosé a fő érdem. A sztregovai parkban 1934-ben készült el az új kripta. Július 2-án "reggel hat órakor a falu népe csöndben felsorakozott a temetőben, és a sírbontók egymás után emelték ki a koporsókat a kriptából. Utolsónak a Madách Imre hamvait őrző érckoporsó maradt (a fakoporsóból ebbe tették Madách hamvait — Cs.K. megj.), ezt a család férfitagjai és a Budapestről megjelentek vállukon vitték föl a dombocska tetején épült kripta bejáratához." Sajnos, a sírbolt gyorsan tönkrement, a betonlapok megrepedeztek, s a nedvességnek nem álltak ellen. A tervezett szobrot sem lehetett volna erre helyezni. Két év múlva így újabb sírkamra épült. Ennek belvilága 2,50x3,50 méter, s kívülről faragott kövek burkolják. Itt kerültek hát végső nyughelyükre Madách hamvai 1936. november 12-én. A családi sírboltban középütt helyezték el Madách Imre, a jobb oldalon Madách Aladár és Majthényi Anna, a bal oldalon pedig Madách Aladárné és az 1934-ben koporsóba helyezett családtagok hamvait. 1936-ra elkészült Rigele szobra is. Erről, illetve az elhelyezésről ő maga írta az alábbiakat: "A nagy és szép feladat, mely elé Horánszkyék a Te jóvoltodból (Teles Edéről van szó — Cs.K. megj.) állítottak, szerencsésen befejeződött, folyó hó (1936. dec.) 19-én állítottuk fel S(z)tregován a Madách-emléket". Hozzátehetjük, hogy minderre ünnepélyes külsőségek és megemlékezések nélkül került sor. Az emlékmű, amely bronzból és travertinből készült, a talpazattal együtt 860 cm magas. Ádám szobra 360 cm. Lehel Zsolt, Rigele monográfusa így jellemzi az alkotást: "Legjobb emlékműveként az alsósztregovai Madách-emlékművet tartják nyilván. Alapját egy négyszögletű tömb fölött emelkedő pillér alkot-Imre balra tekintő, markáns körvonalrajzzal modellezett portréjának bronz domborműve látható. A pillér tetején Ádám szobra áll — az embernek a létért folyó örökös küzdelmének jelképeként. Figyelemre méltó a két karját az ég felé emelő férfialak körvonalrajza és a test gondos anatómiai alakítása is. Érdekes ellentét tükröződik a szoborból: bár a hátteret képező lepel erősen redőzött, ez esetben éppen ez jelképezi a mozdulatlan tömeget, amelyből könnyedén emelkedik ki a lágy vonalúan nyújtott, az emelkedés mozgalmasságát tükröző férfitest." A történelem viharai olykor a Madáchot s az Ádámot szimbolizáló művet sem kímélik. Tragédiája ez nekünk s az emberiségnek. A síremléket 1960-ban állították újból helyre. Zarándokoljunk el ide minél gyakrabban. Nem a látványért, hanem a megnyugvásért s az erőért. Könnyek helyett hajtsunk fejet férfiasán. Mert, mint a költő írta: "Emberkönny csak fájna nekem, / Bár valódi, bár ál lenne, / S lelkem sírban sem keseregne, / Ámde életet szeretne." CSÁKY KÁROLY
