A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-04 / 14. szám
méghozzá azonnal! Ha nem látogat meg azonnal egy detektív, akkor felhívom a polgármestert, a kormányzót. Érti? — Igen, igen. Megértem én önt, Mr. Watters. Egy perc és magánál vagyunk... Tíz perc múlva a rendőr megérkezett. — Micsoda felfordulás, Mr. Watters. — A nevem Walter. Tehát magával beszéltem telefonon... nem is egyszer? Maga engem... Elhallgattam, mert megcsörrent az ajA politikai változásoknak köszönhetően Lengyelországban is megszaporodtak az olyan butikok és üzletek, amelyek eddig kizárólag csak nyugaton léteztek. Viszont azoknak a száma, akik megengedhetik maguknak, hogy luxusárut vásároljanak, valóban igen kevés. Egyre többen vannak ugyanis azok, akiknek választaniuk kell a két lehetőség közül — vagy a lakbért fizetik ki, vagy pedig esznek. "Ma az üzletekben csak nézegethetem az árut, nem engedhetem meg magamnak, hogy megvegyem, ami megtetszik. Szakácsnőként dolgozom az egyik alapiskolában, és a havi fizetésem 1,2 millió zloty, ez körülbelül 170 német márkának felel meg! Az egyszobás lakásért 160 ezer zlotyt fizetek. Százezerbe kerül az iskola és az angoltanár, aki a lányomat tanítja" — panaszkodik Anna Knef, kétgyermekes édesanya. A nyelvtanárok Lengyelországban valóban nem félnek attól, hogy munka — diákok — nélkül maradnak, mert nagyon kevesen vannak. így abban az esetben, ha a család nem tudja megfizetni a nyelvórákat, más, jobban fizetett állást keresnek. A harminckét éves fiatalasszony fizetésének többi része élemiszerre és ruházkodásra kell. Az árak persze egyre növekednek. A szalámi kilója 39 ezer zloty (5,9 márka), 25 dkg vaj 1,10 márka stb. A fiatalasszony nemrégiben két pár gyerekcsizmáórt 40 márkát fizetett ki a bazárban! "Semmilyen jövőt nem látok" — mondja szomorúan. Lengyelországban az átlagkereset 270 márka körül mozog, miközben a disznóhús kilójáért 7 márkát is elkérnek. Ahhoz, hogy megvehessenek például egy német márkájú hűtőszekrényt, legalább négy hónapot kell dolgozniuk. A statisztika szerint a lakosság 80 tócsengő. A szobába a szépséges Nelly surrant be. A nyakamba ugrott — Végre — súgta kéjesen. Kellemetlenül éreztem magamat, de talán ez a buta rendőr is megérti, hogy olyan a világ, amilyen. A következő pillanatban azonban megdermedtem, mert az én rendőröm, amikor a nappaliban megpillantotta a vendégemet, felordított. — Tehát így állunk! Az én szeretett hitvesemnek szeretője van? Gondolhattam volna. százaléka még az alapélelmiszereket se nagyon tudja megvásárolni, és persze nem jut mindig gyümölcsre, zöldségre sem. A családok kétharmada semmiféle nyaralást nem engedhet meg magának. Lengyelországban az ún. ingyenkonyhákat még az előző szociális miniszter, Jacek Kuroň kezdeményezésére alakították ki. Ma már nem csak a munkanélküliek és a mozgássérültek járnak ide. Az egyik varsói ingyenkonyha főnökasszonya, Danuta Sawicka szerint a nyugdíjas akadémikusok is itt étkeznek. A nyugdíjukból nem telik mindenre, betérnek hát, hogy elfogyasszanak egy tányér forró levest. Elsősorban az idős emberek és a diákok küszködnek pénzhiánnyal. Lengyelországban a hatmillió nyugdíjas közül 1,4 milliónak ebben az évben még kevesebb nyugdíjból kell megélnie, mint eddig. Ez az összeg azonban nem csökkenhet 87 márka alá. Sok idős ember a gyermekei segítségére szorul. A hetvennégy éves Malgorzata Czarnecka néni például mindössze 98 márka nyugdijat kap kézhez, s ebből a lakbér, a villany, a gáz 28 márka. Élelmiszerre még óppenhogy, ruházkodásra azonban már nem telik. Czarnecka néninek rendszeresen szüksége van orvosságra, mivel magas vérnyomásban és állandó kötőhártya-gyulladásban szenved. Természetesen az orvosságokat már jó ideje a saját zsebéből kell fedeznie. Az utóbbi hat hónapban a szövetkezeti lakások bérét 1990-hez viszonyítva a kétszeresére emelték. A varsói lakásszövetkezet képviselői arról panaszkodnak, hogy már minden harmadik bérlő képtelen fizetni a lakbért. Az utcára nem kerülhetnek, így a lakásszövetkezet azzal bünteti őket, hogy kikapcsolja az áramot. így Varsóban naponta mintegy 280 háztartással nő azoknak a száma, ahol az estéket sötétben, áram nélkül töltik. Hamleti kérdés lengyel módra: LaHni vagy enni? SZABADIDŐ Mi történt ezután? Sejthetik. A rendőr egy lépést tett felém, és egy horogülést mért az államra. A másik ütés az orromat érte, majd két fogam hullott a szőnyegre, s végül a negyedik lengő után egy csinos kék monoklit kaptam a szemem köré. Ezért azt tanácsolom, hogy legyen mindenki lojális polgára a hazájának Az utcán pórázon vezesse a kutyáját, ne dobja a szemetet az aszfaltra, és tartsa tiszteletben a közlekedési szabályokat. A lengyel vállalatok több mint egyharmada ráfizetéses, nem állják meg a helyüket az erős konkurenciaharcban, és jelentős részük elvesztette a piacait a volt Szovjetunióban. Javulás sajnos egyelőre nem várható, sőt, ebben az évben a munkanélküliek száma már elérheti a 2,3 milliót. A színházak sem játszanak naponta. A helyiségeiket inkább bérbe adják a tehetősebb magánvállalkozóknak. A rendőrségnek is le kellett mondania arról, hogy a gépparkját korszerűsítse. Hiányzik hozzá a pénz... Riasztó gondok ütötték fel a fejüket az egészségügyben is. A varsói állami kórház már képtelen fizetni az alkalmazottait, és amíg a beteg nem egyezik bele, hogy fizeti a 30 márkás napi kezelési költséget, nem veszik fel a kórházba, csak az akut eseteket látják el. Žofia Kuratowska orvosnő és képviselő egyszemélyben, a 10 billiós támogatást, amelyet az állam osztott szét az egészségügynek, egyenesen a halál kötsógvetósének nevezte. S ez valóban nem túlzás, mivel a nyugdíjasok és a diákok körében egyre nő a tuberkulózisos megbetegedések száma. Nagy veszélyt jelent továbbá, hogy a diagnosztikai műszerek hiánya miatt számos betegséget képtelenek idejében felismerni, ami sok-sok emberéletet követel. A központi tervhivatal vezetője is figyelmeztet: "Nagyon nehéz idők várnak ránk..." -te-A HÉT 31
