A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-04-04 / 14. szám

MAGÁNÜGYEK Magányosnak érzed magad? Boldog­ságra, egy megértő társra vágysz? írj egy 25/175/78, önhibáján kívül elvált férfi­nak, aki magányát szívesen megosztaná egy komoly gondolkodású, jó megjelené­sű leánnyal, elvált hölggyel a KN, GA, DS, NZ járásokból. Gyermek nem aka­dály, fényképnek örülnék. Jelige: Közös boldogság A Hét 92/223 20 éves, 166 cm magas, sport-, állat-, kézimunka-, gyerek- és olvasást kedvelő lány vagyok. Szeretnék megismerkedni hozzám illő (20—28 évig) fiúval, aki nem iszik és szeretetre vágyik. Jelige: Boldog­ság A Hét 92/226 Özvegy nyugdíjas férfi vagyok. Szeretnék megismerkedni hozzám illő özvegy vagy elvált asszonnyal. Akit érdekel a sorsom, írjon! Jelige: Egyedül élni nehéz A Hét 92/227 25 éves, 175 cm magas, szőke hajú, nem dohányzó srác vagyok. Szakközépiskolai végzettséggel rendelkezem. Ezúton sze­retnék megismerkedni komoly gondolko­dású, csinos, karcsú lánnyal, aki szintén komoly kapcsolatra vágyik. Válaszlevele­ket az Érsekújvári, illetve a Komáromi járásból várok. Fényképnek örülnék. Jel­ige: Rossz egyedül A Hét 92/228 27 éves, barna hajú és szemű legényember vagyok. Ezúton szeretnék megismerkedni komoly gondolkodású, vidám, zenét és szórakozást kedvelő lánnyal, elvált asz­­szonnyal, vagy leányanyával 25 éves korig. Jelige: Szeretném, ha... A Hét 92/229 Szívesen lennék igazi, tartós barátnője egy sportos alkatú, 50—55 éves, özvegy vagy elvált férfinak, akinek szintén rossz a magány és szeretetre vágyik. Jelige: Érsekújvár A Hét 92/230 Tisztelt Szerkesztőség! Rendszeres olvasója vagyok az A Hétnek. Szépen berendezett, saját házunkban élünk öt gyönyörű gyer­mekünkkel falusias környezetben, amelyet a gyerekek egészsége miatt vállaltunk, milliós adóssággal. Férjem fizetése a részletek törlesztésére és az ennivalóra elég, de ruházatra vég­képp nem telik. Az öltözetünket a végtelenségig alakítom, és kötök is. Szégyellek kérni, de ha valakinek van felesleges, ám még használható ruhá­ja 3 és 5 éves fiam, valamint 13, 8 és 6 és fél éves lányaim részére, szíve­sen elfogadnám. Nevem és címem a szerkesztőségben található. A Hét 92/215 Kedves Olvasóink! Ha Önök közül valaki szeretne segíteni a családnak, írja meg nekünk, mi a levelét továbbít­juk, mert szerkesztőségünk nem vál­lalhatja az adakozók csomagjainak tárolását és továbbítását. Megértésü­ket köszönjük. (A szerkesztő) A magzat lelki élete A francia orvosok a közelmúltban meg­­fejthetetlennek tűnő rejtély előtt álltak: egy francia újszülött — biológiai-pszi­chológiai szempontból teljesen meg­­okolhatatlanul — látszólag süketnémán jött a világra, legalábbis egyáltalán nem reagált a francia nyelvű beszédre, s maga sem adott hangokat. Azután — merő véletlenségből — angol szavak ütötték meg a fülét, s ezekre azonnal felfigyelt, sőt, utánozni próbálta a hanglejtésüket is. A titok nyitjára az anyával folytatott hosszú beszélgetés után jöttek rá az orvosok; kiderült, hogy a fiatalasszony terhessége első hónapjait egy olyan iro­dában töltötte, ahol kizárólag angolul beszéltek. Döbbenetes? Valóban az. Pedig ez csak egy a számtalan példa közül, ame­lyek azt bizonyítják, hogy a gyermek már az anyaméhben is a külvilág befolyása alatt áll. A külvilág "üzenetei" ugyan csak az édesanya hangján, érzésein, félelmein, öröméül át szűrődve jutnak el hozzá, de mindenképpen eljutnak, és hatással is vannak rá. Az a felismerés, hogy az embrió már a megszületése előtti időszakban is hall, érez, reagál, sőt, emlékezni is képes, nem újkeletű. A kínaiak e jelenséget már sok száz évvel ezelőtt olyan figyelemremél­tónak találták, hogy kórházat rendeztek be a születést megelőző magzati élet megfigyelésére. A festő és termé­szettudós Leonardo da Vinci is behatóan foglalkozott a még meg nem született gyermek és az édesanya kapcsolatával, s erre a megállapításra jutott: "A két testnek egyetlen lelke van. Az anya vágyait gyakran megtalálni később a gyermekbe oltva..." Napjainkban dr. Thomas Vemy ameri­kai pszichiáter gyűjtötte össze azokat a megfigyeléseket, melyeket kilenc ország tudósai tettek a legmodernebb eszközök felhasználásával az utolsó húsz év lefor­gása alatt. A különböző szakemberektől — pszichológus, pszichiáter, szülész, gyermekorvos — érkező vélemények legfontosabb közös nevezője az lett (amit az anyák ösztönösen mindig is tudtak!), hogy a gyermek személyiségének alaku­lása már az anyaméhben kezdődik. A jövendő ember későbbi karakterét bizo­nyos mértékben már mindaz meghatá­rozza, ami a terhes anya érzelmi- és gondolatvilágát betölti. Ha félelmek gyötrik és elkeseredett, a gyermek is nyugtalan természetű lesz. A magzat azt is megérzi, ha az anyja nem örül neki, és keservesen szenved emiatt. Egy-egy ilyen születés előtt átélt stressz könnyen lehet egy majdani magatartászavar, fej­lődési rendellenesség kiváltója. A gyermek méhen belüli fejlődésére döntő hatással van a házastársak egymás közötti kapcsolata is. Ha a szülők szere­tettel és gyöngédséggel viseltetnek egy­más iránt, a magzat biztonságban érzi magát, és bizalom fejlődik ki benne irántuk. Az ismétlődő civódások, vesze­kedések, netán tettlegességek ezzel szemben komolyan veszélyeztetik a szü­letendő gyermek lelki épségét. Az anyát ért stressz, a benne feltámadó düh vagy félelemérzet olyan erős hormontermelést indít meg a szervezetében, melynek következményeként a magzat szervezete is az anyáéhoz hasonló feszült állapotba kerül. Az ilyen előzmények után szüle­tendő gyerek igen gyakran félénk, vagy éppen ellenkezőleg fokozottan agresszív lett. Noha az eddig elmondott tapasztalatok még nagyobb felelősséget hárítanak a kismamákra, egyidejűleg azt a boldogító tudatot is jelenthetik a számukra, hogy az ő kezükben van a lehetőség gyermekük lelki békéjének megteremtésére, már a születés pillanatát megelőzően is. Ugyanis természetesen nemcsak a nega­tív benyomások jutnak el a magzathoz, s raktározódnak el benne, hanem a pozití­vak is. Feltehetőleg már a terhesség negyedik hónapjától kezdve a magzat határozottan reagál a különféle külső hangokra, de hogy a hatodik hónapban már biztosan ezt teszi, az bizonyított tény. Még az egyes reakciók különböző­ségének megállapítására is van mód. De hogyan is működik ez a bonyolult és érzékeny anya-gyermek közötti össze­köttetés? Három különböző útja van ennek. Az első a fiziológiai kapcsolat, amely a természetes testi kontaktust jelenti. A második út az anya viselkedé­sén át vezet a magzathoz: ha ő nyugodt, a gyermek is az, ha felizgatja magát, a kicsi is rugdalózni kezd. A harmadik megközelítés az érzelmi kommunikáció révén jön létre; ennek kifejezőeszközei a szeretet, a gyöngédség, a melegség, de ugyanígy lehetnek a hűvös, tartózkodó elutasítás vagy éppen a gyűlölet érzései is. Azok az érzelmek, amelyek az anyá­ban kavarognak, mintegy tükörképként jelennek meg a magzat személyiségében. Nagymértékben ezektől is függ a szüle­tendő gyermeknek az élethez való maj­dani pozitív vagy negatív viszonyulása. Egy terhes asszonynak tehát hatalmas lehetőség van a kezében: döntő módon alakíthatja annak a tehetetlen kis lénynek a sorsát, személyiségét, aki megszületése után a gyermeke lesz. Aki optimistán és nyugodtan igyekszik felfogni a körülötte zajló eseményeket, aki örömmel gondol a közös jövőre, sőt, kedves szavakkal, simogatással is kényeztetheti a hasában meghúzódó kis jövevényt, ezáltal már ekkor is azt a biztonságot ígérő érzést továbbítja felé, amelyet később majd az ölelő anyai kar jelent: a hitet abban, hogy örömmel várják, érdemes hát a világra jönnie... A HÉT 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom