A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-04 / 14. szám
MAGÁNÜGYEK Magányosnak érzed magad? Boldogságra, egy megértő társra vágysz? írj egy 25/175/78, önhibáján kívül elvált férfinak, aki magányát szívesen megosztaná egy komoly gondolkodású, jó megjelenésű leánnyal, elvált hölggyel a KN, GA, DS, NZ járásokból. Gyermek nem akadály, fényképnek örülnék. Jelige: Közös boldogság A Hét 92/223 20 éves, 166 cm magas, sport-, állat-, kézimunka-, gyerek- és olvasást kedvelő lány vagyok. Szeretnék megismerkedni hozzám illő (20—28 évig) fiúval, aki nem iszik és szeretetre vágyik. Jelige: Boldogság A Hét 92/226 Özvegy nyugdíjas férfi vagyok. Szeretnék megismerkedni hozzám illő özvegy vagy elvált asszonnyal. Akit érdekel a sorsom, írjon! Jelige: Egyedül élni nehéz A Hét 92/227 25 éves, 175 cm magas, szőke hajú, nem dohányzó srác vagyok. Szakközépiskolai végzettséggel rendelkezem. Ezúton szeretnék megismerkedni komoly gondolkodású, csinos, karcsú lánnyal, aki szintén komoly kapcsolatra vágyik. Válaszleveleket az Érsekújvári, illetve a Komáromi járásból várok. Fényképnek örülnék. Jelige: Rossz egyedül A Hét 92/228 27 éves, barna hajú és szemű legényember vagyok. Ezúton szeretnék megismerkedni komoly gondolkodású, vidám, zenét és szórakozást kedvelő lánnyal, elvált aszszonnyal, vagy leányanyával 25 éves korig. Jelige: Szeretném, ha... A Hét 92/229 Szívesen lennék igazi, tartós barátnője egy sportos alkatú, 50—55 éves, özvegy vagy elvált férfinak, akinek szintén rossz a magány és szeretetre vágyik. Jelige: Érsekújvár A Hét 92/230 Tisztelt Szerkesztőség! Rendszeres olvasója vagyok az A Hétnek. Szépen berendezett, saját házunkban élünk öt gyönyörű gyermekünkkel falusias környezetben, amelyet a gyerekek egészsége miatt vállaltunk, milliós adóssággal. Férjem fizetése a részletek törlesztésére és az ennivalóra elég, de ruházatra végképp nem telik. Az öltözetünket a végtelenségig alakítom, és kötök is. Szégyellek kérni, de ha valakinek van felesleges, ám még használható ruhája 3 és 5 éves fiam, valamint 13, 8 és 6 és fél éves lányaim részére, szívesen elfogadnám. Nevem és címem a szerkesztőségben található. A Hét 92/215 Kedves Olvasóink! Ha Önök közül valaki szeretne segíteni a családnak, írja meg nekünk, mi a levelét továbbítjuk, mert szerkesztőségünk nem vállalhatja az adakozók csomagjainak tárolását és továbbítását. Megértésüket köszönjük. (A szerkesztő) A magzat lelki élete A francia orvosok a közelmúltban megfejthetetlennek tűnő rejtély előtt álltak: egy francia újszülött — biológiai-pszichológiai szempontból teljesen megokolhatatlanul — látszólag süketnémán jött a világra, legalábbis egyáltalán nem reagált a francia nyelvű beszédre, s maga sem adott hangokat. Azután — merő véletlenségből — angol szavak ütötték meg a fülét, s ezekre azonnal felfigyelt, sőt, utánozni próbálta a hanglejtésüket is. A titok nyitjára az anyával folytatott hosszú beszélgetés után jöttek rá az orvosok; kiderült, hogy a fiatalasszony terhessége első hónapjait egy olyan irodában töltötte, ahol kizárólag angolul beszéltek. Döbbenetes? Valóban az. Pedig ez csak egy a számtalan példa közül, amelyek azt bizonyítják, hogy a gyermek már az anyaméhben is a külvilág befolyása alatt áll. A külvilág "üzenetei" ugyan csak az édesanya hangján, érzésein, félelmein, öröméül át szűrődve jutnak el hozzá, de mindenképpen eljutnak, és hatással is vannak rá. Az a felismerés, hogy az embrió már a megszületése előtti időszakban is hall, érez, reagál, sőt, emlékezni is képes, nem újkeletű. A kínaiak e jelenséget már sok száz évvel ezelőtt olyan figyelemreméltónak találták, hogy kórházat rendeztek be a születést megelőző magzati élet megfigyelésére. A festő és természettudós Leonardo da Vinci is behatóan foglalkozott a még meg nem született gyermek és az édesanya kapcsolatával, s erre a megállapításra jutott: "A két testnek egyetlen lelke van. Az anya vágyait gyakran megtalálni később a gyermekbe oltva..." Napjainkban dr. Thomas Vemy amerikai pszichiáter gyűjtötte össze azokat a megfigyeléseket, melyeket kilenc ország tudósai tettek a legmodernebb eszközök felhasználásával az utolsó húsz év leforgása alatt. A különböző szakemberektől — pszichológus, pszichiáter, szülész, gyermekorvos — érkező vélemények legfontosabb közös nevezője az lett (amit az anyák ösztönösen mindig is tudtak!), hogy a gyermek személyiségének alakulása már az anyaméhben kezdődik. A jövendő ember későbbi karakterét bizonyos mértékben már mindaz meghatározza, ami a terhes anya érzelmi- és gondolatvilágát betölti. Ha félelmek gyötrik és elkeseredett, a gyermek is nyugtalan természetű lesz. A magzat azt is megérzi, ha az anyja nem örül neki, és keservesen szenved emiatt. Egy-egy ilyen születés előtt átélt stressz könnyen lehet egy majdani magatartászavar, fejlődési rendellenesség kiváltója. A gyermek méhen belüli fejlődésére döntő hatással van a házastársak egymás közötti kapcsolata is. Ha a szülők szeretettel és gyöngédséggel viseltetnek egymás iránt, a magzat biztonságban érzi magát, és bizalom fejlődik ki benne irántuk. Az ismétlődő civódások, veszekedések, netán tettlegességek ezzel szemben komolyan veszélyeztetik a születendő gyermek lelki épségét. Az anyát ért stressz, a benne feltámadó düh vagy félelemérzet olyan erős hormontermelést indít meg a szervezetében, melynek következményeként a magzat szervezete is az anyáéhoz hasonló feszült állapotba kerül. Az ilyen előzmények után születendő gyerek igen gyakran félénk, vagy éppen ellenkezőleg fokozottan agresszív lett. Noha az eddig elmondott tapasztalatok még nagyobb felelősséget hárítanak a kismamákra, egyidejűleg azt a boldogító tudatot is jelenthetik a számukra, hogy az ő kezükben van a lehetőség gyermekük lelki békéjének megteremtésére, már a születés pillanatát megelőzően is. Ugyanis természetesen nemcsak a negatív benyomások jutnak el a magzathoz, s raktározódnak el benne, hanem a pozitívak is. Feltehetőleg már a terhesség negyedik hónapjától kezdve a magzat határozottan reagál a különféle külső hangokra, de hogy a hatodik hónapban már biztosan ezt teszi, az bizonyított tény. Még az egyes reakciók különbözőségének megállapítására is van mód. De hogyan is működik ez a bonyolult és érzékeny anya-gyermek közötti összeköttetés? Három különböző útja van ennek. Az első a fiziológiai kapcsolat, amely a természetes testi kontaktust jelenti. A második út az anya viselkedésén át vezet a magzathoz: ha ő nyugodt, a gyermek is az, ha felizgatja magát, a kicsi is rugdalózni kezd. A harmadik megközelítés az érzelmi kommunikáció révén jön létre; ennek kifejezőeszközei a szeretet, a gyöngédség, a melegség, de ugyanígy lehetnek a hűvös, tartózkodó elutasítás vagy éppen a gyűlölet érzései is. Azok az érzelmek, amelyek az anyában kavarognak, mintegy tükörképként jelennek meg a magzat személyiségében. Nagymértékben ezektől is függ a születendő gyermeknek az élethez való majdani pozitív vagy negatív viszonyulása. Egy terhes asszonynak tehát hatalmas lehetőség van a kezében: döntő módon alakíthatja annak a tehetetlen kis lénynek a sorsát, személyiségét, aki megszületése után a gyermeke lesz. Aki optimistán és nyugodtan igyekszik felfogni a körülötte zajló eseményeket, aki örömmel gondol a közös jövőre, sőt, kedves szavakkal, simogatással is kényeztetheti a hasában meghúzódó kis jövevényt, ezáltal már ekkor is azt a biztonságot ígérő érzést továbbítja felé, amelyet később majd az ölelő anyai kar jelent: a hitet abban, hogy örömmel várják, érdemes hát a világra jönnie... A HÉT 23
