A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-04 / 14. szám
HÍRMONDÓ A Magyar—Szlovák Fórum II. találkozója Szociológusok, írók, történészek vitatkoztak 1992. március 6—7-én Pozsonyban a Magyar—Szlovák Fórum II. találkozóján. Hogy e találkozót a szlovák és a magyar politikai vezetés egyformán fontosnak tartja, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy szlovák részről František Mikloško, a parlament elnöke nyitotta meg, magyar részről pedig Konrád György, a nemzetközi PEN-klub elnöke. A megnyitón ott volt Rudolf Chmel, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete és Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi főkonzulja is. A találkozó témáját — a huszadik századi magyar—szlovák kapcsolatok konfliktusai és megoldásuk — többféle szemszögből vizsgálták. Az írók, a kultúra Sajnos ellenpéldáért nem kell messzire menni, elég ha csak egy-két — valóban jó — szlovák íróra gondolunk. Mila Haugová egy — a toleranciát természetesnek tartó — ország utópiáját vázolta fel, Peter Zajac a régi mítoszok újjáéledésével és újak teremtésével foglalkozott. Anna Zel'ová és Zora Bútorová szociológusok a száraz tények felsorolására szorítkozó előadásai egy kissé unalmasnak tűntek. Felméréseik eredményei azonban nagyon érdekesek voltak: kitűnt belőlük ugyanis, hogy a vegyes lakosságú régiókban jobb a szlovák—magyar egyetértés és tolerancia, mint a csupán szlovákok lakta területeken. Az első napon a legnagyobb visszhangot Csepeli György és Örkény Antal túlságosan sok szubjektív elemet tartalmazott. Meglepő, ha egy ilyen nagy műveltségű tudós előadásában — bizonyos elfogultságon kívül — kétes hírű napilapok hírrovataiban lehozott és még a helyreigazításban is csak negyedigazságokat tartalmazó álhírekre támaszkodik. A professzor az egységes magyar nemzet létét is kétségbe vonó, nagy vihart kavaró előadását követően persze elismerte, hogy "keveset söpört a saját portája előtt", s ő maga ajánlotta, hogy rendezni kellene egy összejövetelt, amelyen a pozitívumokat vitatnák meg. A szlovák—magyar konfliktusok lényegét Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész fogalmazta meg a lehető legtömörebben: magyar oldalon a legnagyobb félelem az etnikumvesztés, szlovák oldalon pedig a • A fórum szlovák résztvevőinek egy csoportja: (balról) • Derűs arcok — nem csak a fotós kedvéért. (Balról) Fischer Dušan Kováč, Ľudovít Haraksim és Ladislav Deák történészek Adám karmester, Hanák Péter történész és az emberi kapcsolatteremtés szempontjából, a szociológusok különböző felmérések alapján, a történészek megtörtént események elemzésével. Az első nap az íróké és a szociológusoké volt, de egyes kérdésekhez hozzászóltak a problémákat más aspektusból megközelítő történészek is. A vitavezetö szerepét nem kis meglepetésre a nemzetközi hírű karmester, Fischer Ádám vállalta magára. (A sajtótájékoztatón lebilincselő kedvességgel nyilatkozott szerepéről: "Amit én nem értek, nem érti a közvélemény sem" — mondta. S csakugyan, ha már túlságosan szakmaivá vált a vita, s azt csak valamelyik tudományágnak a képviselői érthették, azonnal közbeszólt: "Tessék nekünk érthető nyelvre »lefordítani«".) Konrád György egy anyagi természetű kéréssel állt elő. Arra kérte a magyar és a szlovák kulturális minisztert, hogy tegyenek a kapitalizmus logikájától eltérő lépéseket, és legalább öt regény lefordítására adjanak állami szubvenciót. Grendel Lajos megállapítása, mely szerint a nacionalizmus összeegyeztethetetlen a jó irodalommal, erősen vitatható. magyarországi szociológusok közös dolgozata váltotta ki, melyben javaslatokat tesznek a két ország viszonyában a legnagyobb konfliktusokat kiváltó dunai vízerőmű megoldására. Felvázolták, hogy az eddigi kísérletek miért voltak meddőek, és hat pontban kifejtették, mi vinné előbbre a megoldást. Az egyik legnehezebben megoldható probléma szerintük a hamis szándéktulajdonítás és szándékos félreértés. Csepeli György szerint a legegyszerűbb az lenne, ha a két ország anyagi kártérítésben tudna megegyezni. De a pénzhiány ezt aligha teszi lehetővé. Igazi "összecsapás" volt másnap a történészek helyenként túlfűtött, heves emóciókat kiváltó vitája. Hanák Péter professzor kimerítő és élvezetes előadásában a közép-európai együttműködés tehetetlenségeinek okairól beszólt. Ő maga — Jászi Oszkár nyomdokait követve — a közép-európai föderáció híve. Szerinte a föderáció csak a demokrácia szellemében születhet meg, a korábbi föderációk (például az Osztrák—Magyar Monarchia) dinasztiajellegűek voltak. Ľudovít Haraksim történész előadása területvesztós. Mindkét oldal félelmeit meg kell tudni érteni. A két nép történelme rengeteg régi sebet téphet fel és rengeteg újat ejthet. Tudnunk kell, miért és hogyan forduljunk közös "históriánkhoz". Szarka László történész szerint a történelem nem lehet új típusú konfliktusok forrása, csak a tiszta látásmód érdekében van szükség rá. A találkozóról elmondhatjuk, hogy a sokoldalú, a történelmi hibákat is bevalló komplex értékeléseket főleg a magyar történészektől hallottuk, akik valóban nagy megértést tanúsítottak a szlovák történészek által hangsúlyozott új szlovák identitáskeresés iránt. "A szlovákok nem rosszabbak és nem is jobbak, mint a többi nemzet. De vannak olyan érettek, hogy partnerei lehessenek a többi nemzetnek" — jelentette ki Ľudovít Haraksim ezzel kapcsolatban. A Magyar—Szlovák Fórum ez óv novemberében Szegeden a harmadik találkozóval folytatódik. MELAJ ERZSÉBET Gyökeres György felvételei A HÉT 9
