A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-28 / 13. szám
GYEREKEKNEK A három vándorlegény Felkerekedett egyszer három jó cimbora: egy takács-, egy szabó- meg egy csizmadialegény. Nagy útra indultak, messzi külországba, a burkusok földjére, más tájakat látni, más népekkel beszélni. — Az ám, de hogyan beszélünk velük? Hiszen egy kukkot se tudunk a nyelvükön! — kapott észbe a takács. — Megmondom én, mit kell tennünk! — állt elő a csizmadialegény. — Egyikünk megtanulja az első mondatot, amit Burkusföldön hall, a másikunk a másodikat, a harmadik meg a harmadikat. így aztán háromszor gyorsabban tanuljuk meg a nyelvüket, mint más ember. Igaz-e cimborák? Tetszett a másik kettőnek a tanács. Mentek, vádoroltak, míg egy nap elértek a burkusok földjére. Az első városban éppen vásár volt. Rájuk bámészkodott a nép. — Három külországi vándorlegény! — kiáltotta el magát egy kofa. Meghallotta a takácslegény, mindjárt meg is tanulta. Továbbmentek a vásárban, megláttak egy parasztot. Tyúkot árult a paraszt, és hangosan kínálgatta portékáját: — Húsz rézgarasért! Húsz rézgarasért! Ezt meg a szabólegény jegyezte meg, addig hajtogatta magában, míg megtanulta. Kicsit arrébb egy öreg koldussal találkoztak. Éppen alamizsnát adott neki egy asszony. A koldus hangosan hálálkodott: — Áldja meg érte az isten! Köszönöm! Köszönöm! Ezt meg a csizmadialegóny véste az eszébe. Kiértek a városszélre, letelepedtek egy bokor tövébe. A bokor túlsó oldalán két öregember üldölgélt. Az egyik éppen azt panaszolta a másiknak: — Én meg hogyan jártam! A vásárba indultam, de útközben ellopták a bugyellárisomat. Kevés pénz volt benne, húsz rézgaras. Ugyan ki lophatta el? — Három külországi vándorlegény! Három külországi vándorlegény! — kiáltotta el magát a takács hirtelen. Örült, hogy eldicsekedhetett tudományával. A másik öregember a fejét csóválta, azt kérdezte: — De miért lopták el? Miért? Ha olyan kevés pénz volt benne? — Húsz rézgarasért! Húsz rézgarasért! — rikkantotta el magát a szabólegény, hogy ő is megmutassa, mit tud. Fölpattantak az öregek, őröket hívtak, börtönbe vitték a három vándorlegényt. Útközben a csizmadia azt hajtogatta: — Áldja meg érte az isten. Köszönöm! Köszönöm! Nevetett a sokadalom, azt hitte, félnótásak. A bíró aztán egykettőre kiderítette az igazságot, és szabadon bocsátotta őket. (Francia népmese)------------------------------------------------------------------------N Mondóka Hátamon a zsákom, zsákomban a mákom, mákomban a rákom, kirágta a zsákom, kuhullott a mákom, elveszett a rákom, aki szánja károm, szedje fel a mákom. <____________________________> HAMAR A MADARAT! ~ué»L A látszólag azonosnak tűnő két kép között tíz eltérést fedezhettek fel. Vajon melyek ezek? A HÉT 27
