A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-21 / 12. szám
Az ipolybalogi koronás templom A Középső-lpoly mentén, a folyó jobb partján települt falut, Ipolybalogot 1232- ben említi először oklevél Balug néven. A község azonban ennél jóval régebbi, hiszen Hont megye monográfiája szerint temploma már 1100-ban a mai helyen állt. Szlovákia legrégibb Árpád-kori templomát, ha Ipolyság felől közelítjük meg a falut, a település előtti magasabb ponton találjuk. Az eredetileg román stílusú templomot utoljára 1979-ben restaurálták az állam, de különösen a hívők és Mons. Montskó Tibor plébános áldozatkész hozzájárulásával, segítségével. Áz épületen valamennyi építészeti stílus nyoma felfedezhető. A román kori emlékeket elsősorban a templomhajó őrzi. A déli főkapunak ma már csak a töredékei emlékeztetnek a legrégibb korra. A bejáratot a török hódítás után módosították, egy kis méretű "szegények házát" építve a déli falhoz. Ezt 1926-ban lebontották, s a régi ajtót is befalazták. Sérült maradványai a legutóbbi restauráláskor kerültek elő. A déli ablakok fragmentumai szintén a román korra emlékeztetnek. Az épület legértékesebb román kori maradványai a templomhajó alsó "vízdobó kövei". Eredetileg kör alakú volt a szentély is. Erről az apszis négy oldalpillérének helye tanúskodik. A pilléreket a barokkosításkor bontották le. A régi szentély keleti ablaka viszont megőrizte eredeti formáját. "A régi magyar lelkiség és középkori szemlélet szenzációs, ékes bizonyítékát" szintén a legutóbbi restaurálás során bontották ki. Nem került viszont a felszínre a mai barokk oltár mögötti falfreskó. Szent Miklós püspöknek, a község védőszentjének kora gótikus falképe szintén a restauráláskor került elő. Ám a szakszerű restaurálásra akkor nem volt pénz, ezért a falfestmény a mai napig a mészréteg alatt rejtezik. A templom mai apszisának belső tere a korai gótika jegyeit viseli magán. A csúcsíveken kívül ennek legértékesebb eleme a szentély és a sekrestye közti átjáró kőajtó, valamint a falba vésett kő szentségtartó. A sekrestye valószínűleg a barokk korban épült. Ekkor kapott barokk formát a torony is, amelyet azóta szintén módosítottak. A templom tornyán ma a magyar korona mása látható. Ennek okát azzal magyarázzák, hogy Károly Róbert magyar és Vencel cseh király trónviszálya idején a koronát egy éjszakán át ebben a templomban őrizték. Ennek hitelességét még nem igazolták, viszont tény, hogy a balogi templom az egyetlen Szlovákiában a pozsonyi Szent Márton-székesegyházon kívül, melynek tornyát a korona díszíti. A templom kórusának mellvédjén a tizenkét apostol s az Üdvözítő szobra látható. A plasztikák valószínűleg a XVII—XVIII. századból származnak, s talán a garamszentbenedeki kolostorból kerültek ide. A templom fehérre meszelt falát Nagy József csehszlovákiai magyar képzőművész keresztutat ábrázoló kifejező és megragadó metszetei díszítik. Az épületet körülvevő, lőrósekkel ellátott vastag kőfal védelmi célból épülhetett a középkorban. A bejárati faajtó Rados Imre helybeli faragómester munkája. Az 1896-ban készült kapu a kor faragóművészetének szép példája. A két felső ajtótáblán Jézus és Mária szívét látjuk, virágmotívumokkal díszítve, ezzel a szöveggel: "Oh édes Jézusunk szíve, Add, hogy forrón szeressünk." illetve: "Szűz Mária édes szíve, Légy a mi menedékünk." A bal alsó táblán az országcímer és a királyi korona látható, az alábbi szöveggel: "Óh anyánk, Mária, áldd meg országunkat, Hú magyar népedet és jó királyunkat." A jobb alsó táblára Hont vármegye címerét s ezt a szöveget véste a mester: "Árpád apánk vérrel szerzé a drága hont, Küzdj érte hűséggel vitéz vármegye, Hont." Mindenképpen megéri ezt a csendes és szép helyet felkeresni. Mert, mint az egyik zarándok irta egyhelyütt: "Olyan ez a templom gyönyörűen gondozott, parkosított kertjének közepén, mint a fárasztóan unalmas, szürke hétköznapok között szigetként megbúvó oázis, mely a lelket felemelő ünnepi fényt sugároz." CSÁKY KÁROLY
