A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-10 / 2. szám
OTT JÁRTUNK és a nevelők között. Itt például természetes, hogy ha a gyerek hazajön az iskolából, bejön az igazgatói irodába, és elmondja, mi történt az iskolában, mit ebédelt. Ezt egy nagyobb intézetben nehezen tudnám elképzelni. Nos, mintha az igazgatónő szavait húzná alá a hétéves Banyák Diana, aki iskolából hazajőve először az igazgató nénihez rohan, csak akkor lepődik meg kissé, amikor látja, hogy az nincs egye dúl. Dianából próbálom kiszedni, hogyan érzi magát az otthonban. Nem válaszol, csak mosolyog. Úgy látszik bizalmatlan az idegenekkel szemben. Diana édesanyja nemrég ment férjhez, tudom meg az igazgatónőtől, aki még azt is elmondja, hogy a fiatalasszony bemutatta már az új férjét Dianának, sőt, a kislánynak már egy féltestvére is született. Az itt élő gyerekeknek élnek a szüleik? — Persze — válaszolja az igazgatónő. — Csak nemigen látogatják a gyerekeiket. Négy-öt szülő jár ide, de ők sem rendszeresen. Meg aztán néhány gyereket a rokonok látogatnak, akik szünidőre néha haza is viszik a gyerekeket. Mi lesz ezekkel a gyerekekkel, ha kikerülnek az otthon falai közül? — Mi a gyereket csak úgy engedjük el, ha annak van biztosított szállása. Tehát vagy lakást kap, vagy munkásszállásra költözik. Vannak visszajelzések arról, hogyan állják meg a helyüket az életben az itt nevelkedett gyermekek? — Vannak olyan gyermekeink, akik megtalálták helyüket az életben. Családjuk, munkájuk van, megbecsülik magukat. Szerencsére, ők vannak többségben. Aztán vannak olyanok is, akik nem képesek egy munkahelyen megmaradni, állandóan problémáik vannak. De hát ez, úgy gondolom az olyan gyerekekkel is megeshet, akik ideális körülmények között, családban nevelkedtek. Ha egy gyerek kikerül innen és tanácsra van szüksége, ide bármikor jöhet? — Igen. Sok volt neveltünk él ezzel a lehetőséggel, és mi ezt örömmel veszszük. Az otthon szeme fénye: a gyermek Vannak emberek, akik azt állítják: minden ember egyenlő esélyekkel indul, s csak egyedül rajta áll, milyen helyzetet bokszol ki magának az életben. Mások viszont megesküsznek, hogy az életben egyetlen dolog határozza meg az ember sorsát, méghozzá az, hogy milyen családban születik. Nos, ha ez így van, ezek a gyerekek nem igazán kedvező helyzetből indulnak a nagybetűs életbe. Három lánnyal beszélgetek arról, hogyan élnek az otthonban, milyen terveik, elképzeléseik vannak a jövőt illetően. A nyolcadik osztályos, félénk tekintetű Fuňák Valika még nem döntötte el, milyen szakmát választ. A családról nincsenek különösebb elképzelései. Eddig szinte valamennyi nyári szünidőt a keresztmamájánál töltötte, aki vidéken lakik, és Valika mindig nagyon jól érzi ott magát. Szereti a házi állatokat, és a kertben is szívesen dolgozik. Akit nem szeret és akire nem is igazán kíváncsi: az édesanyja. Szintén nyolcadik osztályos, a prágai származású Suchá Ingrid, aki már eldöntötte, hogy cipész lesz. Ingrid jól érzi magát a dunaszerdahelyi otthonban, ahová a csecsemőotthonból került. Ezenkívül Ingrid még az atlétikát is nagyon szereti. Már másfél éve Pogány Mihály edző segítségével próbálja javítgatni a saját rekordjait a rövid- és középtávú futóversenyeken. Szerinte azok a gyerekek, akik családban nőnek fel jóval magányosabbak, mint ők. Ezzel részben Stojka Bozsena is egyetért, akinek sok barátnője él az otthonban. Szemben ül velem a három lány. Ők már talán tudják, nem azért vannak itt, mert a nevelő néniknek, meg az igazgató néninek munkára van szüksége. Éppen fordítva. A nevelők és az igazgatónő van itt azért, mert ők itt vannak. Próbálom beleélni magam a helyzetükbe, próbálom megérteni őket, megismerni az életüket. Olyan életet, ahol mindig viselkedni kell, amelyből a magánélet szinte teljesen ki van zárva. Nem tudom eldönteni igazán őszinték-e hozzám, vagy csak azt mondják, amit az ilyen esetben mondani kell. Semmi kétségem afelől, hogy ebben az otthonban minden megvan, ami "szem-szájnak ingere". Van video, színes televízió, zongora. Ezek a gyerekek nem járnak rongyosan, piszkosan. Mosnak, főznek rájuk. Nevelőnő segít nekik a leckében. Éjszaka, ha nem tudnak aludni, szintén a nevelőnőhöz fordulhatnak. Ebből a szépen berendezett családi házból, az otthont, biztonságot nyújtó falak mögül az élet is olyan egyszerűnek, barátságosnak tűnik. Holott éppen az ellenkezője ioaz. Az élet egyre keményebb. Kamoncza Márta A HÉT 3 (Gyökeres György illusztrációs felvételei)
