A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-21 / 12. szám
„Tegyet eh tanítványohhá minden népehet’’ GONDOLKODÓ "El men vén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében; tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és imé én tiveletek vagyok, minden napon a világ végezetéig11 Máté evangéliuma (28., 19—20) — Az, hogy engedelmeskedjünk ennek a krisztusi felszólításnak elsősorban életmód, és nem vallási csoporthoz tartozás kérdése. Tulajdonképpen minden teremtmény, az egész világmindenség, de főleg az ember a Teremtő létezéséről tanúskodik. Isten az embert saját képére teremtette, s olyan tulajdonságokkal ajándékozta meg, amelyekkel képes az ő tulajdonságait tükrözni. Ezért mi egész életmódunkkal arról tanúskodunk, hogy a Teremtő jó. Az emberek vagy szégyent hoznak teremtőjükre, vagy örömet szereznek neki. Mi egész életünkkel örömet akarunk szerezni Istennek. Azt akarjuk bizonyítani, hogy az, amit teremtett, jó. Hiszen emberek ezrei bizonyították, hogy tudnak rendesen, becsületesen élni — vallja Marta Bavlníková, akivel Jehova tanúinak a pozsonyi Pasienky sportcsarnokban megtartott területi kongresszusán találkoztam. A kongresszusra egy kedves ismerősöm — maga is Jehova tanúja — hívta fel a figyelmemet, hogy most, amikor már lehetséges, tegyem félre előítéleteimet, nézzek körül köztük, beszélgessek el velük, győződjem meg róla, milyenek. Hogy békeszerető emberek, eddig is tudtam róluk, hiszen 1989 előtt inkább a börtönt választották, mintsem a fegyveres katonai szolgálatot, a "hadakozni tanulást", s az állam elsősorban ezért üldözte őket. S bár helyzetük jogi rendezésére (a "bejegyzésre") nálunk még mindig nem került sor, összejöveteleiket már legálisan tarthatják. A csaknem színültig telt sportcsarnokban meglepően sok a kisgyerekkel, sőt, csecsemővel érkezett család. A halláskárosultaknak külön szektort jelölnek ki, és a rendezvény ideje alatt legalább 4—5 "tolmács" cseréli egymást a kis emelvényen, hogy jelbeszéddel közvetítse nekik az előadásokat. Az előcsarnokban különféle vallási témájú könyveket, finom papírra nyomott folyóiratokat kínálnak, nem árulnak! Az "árat" mindenkinek a pénztárcája szabja meg, s az összeget az erre a célra elhelyezett perselyekbe rakják. Az emberek türelmesek, figyelmesek. A mellettem ülők észreveszik, hogy nincs énekeskönyvem. Kezembe nyomnak egyet, és kedvesen mosolyognak, amikor a rendezvény végén visszajuttatom hozzájuk. A kongresszus egy részét a teokratikus iskola bemutatói alkotják. Ennek az iskolának a rendszeres heti összejövetelein azt tanulják e vallás képviselői, hogy milyen módon tegyenek eleget a Máté evangéliumában rögzített parancsnak, amelyet e cikk mottójául választottam. A módszer lényegében közel áll a régi görögök és rómaiak által kultivált szónoklattanhoz A résztvevők azt gyakorolják, hogy egy előre megszabott idő alatt — a foglalkozásokon ez rendszerint öt perc — hogyan hívják fel az emberek figyelmét a Biblia tanításaira. A szemléltető bemutatáson általában két résztvevő párbeszéd formájában fejt ki egy adott bibliai témát. Arra gondolok, hogy ezt a módszert nem ártana meghonosítani — vagy inkább feleleveníteni — iskoláinkban sem. Félreértés ne essék, nem vallásos tartalommal, hanem egy-egy gondolat kifejtéseként, a tiszta, világos, szabatos kifejezésmód gyakorlásaként. A résztvevők figyelmesen és nagy rokonszenwel hallgatták az "úttörőkkel" folytatott nyilvános beszélgetést. Az úttörő szó hallatán alighanem sokan felkapják a fejüket. Ezeknek az úttörőknek azonban — mint mindjárt kiderül — semmi közük a volt ifjúsági szervezet pionírjaihoz. A három fiatal hölgy elmondja, hogy eredeti foglalkozásukat feladva, egész életüket a hirnöki szolgálatnak, azaz a bibliai igazság terjesztésének szentelik. Lemondtak otthonukról — hiszen pl. Jézusnak, Pálnak sem volt otthona —, magánéletükről. Hogy el tudják magukat tartani, takarítónőként dolgoznak (reggel öt órától nyolcig), azután jön számukra az "igazi" szolgálat. A kongresszus lényeges pontja a keresztelés, más szóval az "alámerítkezés" volt. Ebben is a régi szokásokhoz igazodnak, amikor még az emberek a folyómedrekben vagy a tavakban egész testüket megmártva keresztelkedtek. A huszonöt jelöltet az öltözőkhöz vezették, ahol azok fürdőruhára vetkőztek, majd egy kisebb medencében két erős fiatalember — a kereszteléskor használt bibliai szavakat idézve — egyenként megmártotta őket. A keresztelési aktust szemlélve kísérőm, Vlastimil Pecho készségesen elmagyarázta, hogy ez az alámerítkezés tulajdonképpen szimbolikus. Eltemetik vele a régi embert, aki csupán magával foglalkozott, és felbukkan a világtól elforduló, a káros szenvedélyektől megszabadult, az erkölcsi elvárásoknak megfelelő új ember. Ez nem eufória, hanem egy egész életre szóló elhatározás, hiszen ezt megelőzően minden egyes jelölttel fél—egy évet foglalkoztak. Az elmúlt évben világviszonylatban háromszázezer Jehova tanúja keresztelkedett meg, ebből nálunk 3100. Vlastimil Peeho a konzervatórium ének tanszakán végzett. Énekes, aki nem énekel — mondja róla valaki mosolyogva. Jelenleg közvetítőként dolgozik, csupán napi 4—5 órát, hogy a fennmaradó időt a hirnöki szolgálatban tölthesse. Megtudom tőle, hogy Liptószentmiklós környékén Jehova tanúinak kétharmada cigány származású. Amióta közéjük tartoznak, állítólag nagyon rendezett életet élnek, a környéknek nincs velük problémája. Anton Murín halk szavú, rendkívül intelligens úr. A Prágában székelő Jehova Tanúi Közösség Előkészítő Bizottságának tagja. Elmondja, hogy szerte a világon kb. tízmillióan vallják magukat Jehova tanúinak, Csehszlovákiában mintegy ötvenezren. A kongresszusok megrendezésével nagyon jó tapasztalataik vannak. Ezeken az emberek sokat tanulnak egymástól, "Mert ki-ki a maga terhét hordozza" (Pál levele a Galátziabeliekhez, 6., 5) — ez volt a kongresszus mottója 2 A HÉT
