A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-14 / 11. szám
ELO MULT Párbaj a csatatéren Ki ne olvasta volna Jókai Mórnak, az 1848-as szabadságharc krónikásának, A kószivű ember fiai című regényét? Ki az, akit e nagyszerű mű főszereplőinek mesteri ábrázolása ne ejtett volna ámulatba? Ki az, aki nem zárta szívébe a regény egyik hősének, Baradlay Richárdnak a szabadságharc bátor huszártisztjének alakját? Tudjuk, hogy Jókaii regényhőseinek többsége élő, valóságos embereket testesít meg. Ismerjük Komáromban azt a sírt, melyben az "arany ember" alussza örök álmát. Ki tudja azonban, hogy az az ember, akiről Jókai Baradlay Richárd alakját, jellemét mintázta, itt nyugszik a Csilizközben, szülőfalujában —a csiliznyáradi temetőben... 1830. szeptember 27-én gördült ki a hintó Sebő tekintetesék nyáradi portájáról. A bakon ülő szapi Csicsai Jónás keményen tartotta a gyeplőt és az ostort, mert a jól abrakolt csikók valósággal repítették a hintót a medvei rév irányába. A hátsó ülésen ülő Sebő tekintetes úr és a kisebbik Lojzi gyerek alig érkeztek búcsút inteni a pityergő tekintetes asszonynak. Az utasok szótlanul, gondolataikba mélyedve figyelték a távolodó Duna menti nádasokat, füzeseket. Az öreg Sebő célratörő, keménykezű ember volt, a környék egyik tekintélyes birtokosa. Egy váratlan erdélyi örökség révén a család anyagi helyzete megszilárdult, s ez az akkori nehéz időkben nagyot emelt a család tekintélyén még a Győr megyei nemes urak köreiben is. Sebő tekintetes elérkezettnek látta az időt, hogy megalapozza a család jövőjét. Terveinek középpontjában a kisebbik fiú, a tehetséges, sugártermetű Lojzi állt. Papnak szánta a gyereket. Juranics Antal Győr megyés püspöke személyesen járt el a fiú ügyében a pannonhalmi főapátnál. Úgy látszott eldőlt az ifjú Sebő Alajos sorsa. Egy győri látogatás alkalmával azonban a véletlen összehozta a családot Bezerédj István alispánnal. Tüstént megakadt a szeme a lovat nagyszerűen megülő, eszes fiatalemberen, s ugyancsak csóválta a fejét, amikor megtudta, hogy Lojzit papnak szánta a család. Ilyen daliának a császárt kell szolgálnia — csapott Lojzi vállára nevetve, s ez a megjegyzés új irányt szabott a Sebő fiú életútjának. Azon a szeptemberi napon az öreg Sebő Győrben elbúcsúzott a fiától. Lojzi Pestre indult, az abban az évben megnyíló tisztképző főiskolára, a Ludovika Akadémiára... Aztán múltak az évek. Lojziból Színi Sebő Alajos császári és királyi huszárkapitány lett a hadsereg híres lovasa, kiváló képességű katona. Nem csoda, hogy rövidesen kinevezték a császár híres testőrszázadának, a bécsi császárhuszároknak a parancsnokává. Később pedig ő lett az akkori főherceg, a későbbi császár, Ferenc József lovaglómestere. Sebő kapitányt bécsi udvari körökben úgy emlegették mint a főherceg egyik kedvencét. Mert volt a későbbi császárnak egy másik kedvence is: báró Riesedel ulánus testőr őrnagy. Kiváló vívó, Ferenc József vívómestere. Sebő kapi-CSILIZKOZI HISTÓRIA tányt és Riesedel bárót jó barátoknak és örökös vetélytársaknak tartották az udvar bennfentesei. Egy biztos, mindketten híven szolgálták az időközben megkoronázott Ferenc Józsefet. Alajosról ritkán érkezett hír Nyáradra. Ha igen, azt Csicsai Jónás hozta, aki strázsamester lett a gazdája mellett. Sebő kapitányt a császár udvari kamarássá nevezte ki, megnyitva így számára az utat egy rangjához illő házassághoz. Nagyon jól jött volna egy ilyen házasság, mert a fényes és költséges udvari élet gyorsan emésztette a családi vagyont. Sebő tekintetes úr gondterhelt arccal üzente sm. Sebő Alajos sírköve fiának — nősülj meg fiam, lassan a te segítségedre szorul a család! Sebő kapitány átérezte apja aggodalmát. Házasságának csak az örökös rivális, Riesedel állt az útjában. Ketten versengtek egy nagyon szép, dúsgazdag osztrák bárónő kezéért. A bárónő Sebőt, családja Riesedelt helyezte előnybe. A párbajt, csak a szigorú császári parancs akadályozta meg. Csakhamar különös, baljós hírek érkeztek Magyarországról a forrongó Bécsbe. 1848 elején egyre gyakrabban emlegették az udvarban Kossuth Lajos nevét. A császárt szolgáló magyar testőrtisztek is egyre gyakrabban m i y Fotó: Ladacsi László' 14 A HÉT
