A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-14 / 11. szám
LÁTOGATÓBAN A gyógy füves „dohtor” Jóformán még le sem ültünk beszélgetni, Sillik József vágfarkasdi természetgyógyásszal, apró üvegeket, tégelyeket tett elém, sorra nyitogatta, szagoltatta velem a kellemes illatú krémeket, kivonatokat. — Most ezekkel kísérletezem — mondta szerényen. — Kezdjük talán az elején! — indítványoztam. — Akkor azzal kezdeném, hogy miként indult a kapcsolatom a gyógynövényekkel, a természetes anyagokkal... Tizenöt éve foglalkozom velük és a saját példám adta az ötletet, hogy érdemes. Érszűkületből eredő bénulásom volt, amelyen semmiféle gyógymód, semmiféle gyógyszer nem segített. A természethez fordultam hát! Könyveket kezdtem tanulmányozni, és összállítottam magamnak egy teakaveréket, amelyet rendszeresen ittam. Már semmiben sem bíztam, ez volt az utolsó reménységem, s valószínű, hogy a természetes gyógyszer meg a hit együtt segített. Amikor újra munkába álltam, az ismerőseim és a munkatársaim nem akartak hinni a szemüknek, nem akarták elfogadni, hogy ez én vagyok, a nemrég még leszázalékolt, rokkant, beteg ember. A teák fogyasztását később sem hagytam abba, ennek köszönhetem, hogy ma is jó erőben, egészségben élek. Az én példámat látva aztán a környezetemben élők is egyre gyakrabban fordultak hozzám. Nem neveztem és nem is tartottam magam még akkor természetgyógyásznak, csak egyszerűen érdekeltek a gyógyfüvek, s mivel magam is éreztem jótékony hatásukat, másoknak is ajánlottam őket. — A páciensek milyen bajokkal fordultak Önhöz? — kérdeztem. — Mivel még mindig a magam példája kísértett, az elején csupán érszűkületi, bénulásos, reumatikus jellegű panaszokkal foglalkoztam. Eljutott hozzám a Lévai járásból egy bácsika, aki már két éve nem tudta mozdítani a karját. Az általam ajánlott keverék fogyasztása után egykettőre lényegesen javult az állapota. Köszönetképpen írt rólam egy rövid cikket a járási lapba, és annak megjelenése után szinte özönlöttek hozzám a betegek. Mindenkinek a gyógynövényteákat ajánlottam, kinek ezt, kinek azt... Én esküszöm a cickafark, a palástfű, az orbáncfű, az aranyvessző, a fagyöngy kedvező hatására, de tulajdonképpen azt vallom, hogy valamennyi betegség ellenszerét megtaláljuk a természetben. Minden gyógyfű jó valamilyen betegségre — válaszolta. Aztán "segítőtársait", a könyveket emlegette, a mintegy negyven magyar, szlovák, cseh, német nyelvű kiadványt, amelyekből sokat tanult; a többit, azt az egyénit, amelynek sikereit, eredményeit köszönheti a saját tapasztalatai adták. Fokozatosan haladt, természetszerűen az egyszerűtől a bonyolult felé. így követelte az élet is, mert egyre csak jöttek a betegek, sajnos, mindig súlyosabb és súlyosabb bajokkal. Egyfelől örömteli számára, hogy segíthet az embereken, másfelől elkeseríti a naponta érkező rengeteg beteg. Az utóbbi időben, úgy öt éve kétségbeejtően sokan fordulnak hozzá daganatos betegségekkel. És ami különösen elszomorító, mind több közöttük a fiatal és a gyermek. Amikor ezeket sorolta, egy villanásra a döbbenet ült közénk. Ám Sillik József egy pillanatra sem engedi, hogy a páciensei vagy a környezetében bárki elkeseredjen. Hisz a jókedv, a derű, a remény gyógyító erejében is. Naponta látja, milyen lelkülettel jönnek hozzá a betegek és miként távoznak. A gyógyteakeverék, a jó tanács, a természetes gyógymódok mellett meleg emberi szót, biztatást is visznek innen. — Legutóbb egy nádszegi hároméves kislányt gyógyítottam. Gyomorrákkal kezelték már hónapok óta, felvágták a hasüregét, de különösebb beavatkozás nélkül visszavárnák, mondván, úgysincs rajta segítség. Melyik szülő nyugodna bele, hogy a gyerekén nincs segítség? Végső kétségbeesésükben hozzám fordultak. Összeállítottam egyfajta teakaveréket, elláttam őket tanácsokkal, megmagyaráztam, milyen pakolásokat alkalmazzanak. A szülők a kórházi orvosokkal megbeszélték mindezt, s azok jóindulatúan beleegyeztek, hogy a szülők saját felelősségükre a kórházban gondoskodhatnak a kislányról. Cseppenként adagolták neki a teát, hiszen akkor már napok vagy talán hetek óta nem evett. Ötnapos kitartó gondozás után a kislány enni kért. Csupán pici adagokban kapott táplálékot, s tovább folytatták az ón módszereimet is. Ennek hat hónapja, a kislány ól, a gyógyulás útján van. Az orvosok is elismerték, hogy az eljárásom segített rajta. Egy hónappal ezelőtt újra felnyitották a kislány gyomrát, akkorra az eredeti 10,4 centiméteres daganat 1,2 centiméteresre zsugorodott, a szövettani vizsgálat pedig kimutatta, hogy a rákos sejtek elhaltak benne. További daganatos betegeim is vannak, őket ugyancsak kizárólag tinktúrákkal, kivonatokkal, teákkal, újabban pedig ezekkel a gyógynövény alapanyagú krémekkel kezelem. Nem telik el egyetlen napom sem anélkül, hogy ne kopognának rám a páciensek. Az említett bajokon kívül sikerrel kezelem többek között a pikkelysömört, a száj- és ínygyulladást, az ideggyulladást, a fehérvérűséget és mindenféle gerincproblémát — magyarázta. A vágfarkasdi gyógyfüves "doktor", ahogy környezetében nevezik, továbbra is tanul és kísérletezik, hogy még több emberi baj "megállítója" lehessen. Ma már nyugodtan titulálhatjuk szakképzett természetgyógyásznak, mert ősszel sikerrel végezte el a Szlovákiai Alternatív Gyógyászati Tudományos Társulat Komáromban rendezett tanfolyamát. Tisztelettel emlegette dr. Nagy Gézát, a komáromi főgyógyszerészt, aki nagynagy odaadással foglalkozott a tanfolyam résztvevőivel. — Szeretettel törődöm a betegeimmel, nagy gonddal gyűjtöm a közvetlen környékünkön meg távolabb is a gyógyfüveket, körültekintéssel keverem őket, hiszen látom a munkám értelmét. De azért megmondom őszintén, az lenne a legkellemesebb, ha mindaz a sok baj, szenvedés eltűnne a világból, amelyet én naponta látok, tapasztalok. Egészségtelenül élünk, káros környezetben, ideges világban. Örömömre szoglál azonban, hogy egyre többen térnek vissza a természetes életmódhoz. Lehet, hogy még azt is megérem, hogy "elfogynak" a betegeim? — nézett rám kérdőn, tele bizakodással. Amíg azonban szükség van rá, amíg élvezi páciensei bizalmát, amíg sokan utolsó reménysugarukat látják bene, a gyógyfüves "doktor" teszi a dolgát. Fogadja a betegeket, aztán meg keverékeket, krémeket, kenőcsöket készít. BENYÁK MÁRIA A HÉT 7
