A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-07 / 10. szám
A Fülek, illetve Feled felől a gömöri ''dombok közt kanyargó út Ajnácskő után kiegyenesedik, és tetszetős fasorként vezet be Gömöralmágyra. A falu eiőtt, a nyárfák közül előbukkan a jobb oldali dombot koronázó bájos kis templom, és tájba illeszkedő nemes egyszerűségével felkelti az utazó érdeklődését. A műemlékekben nem gazdag Dél- Gömör, sőt a szélesebb környék egyetlen, szinte épen megmaradt Árpád-kori, román stílusú temploma az almágyi. Védőszentjei Szt. Ábdon és Szennen. A falu feletti dombra épült, s mint a középkori templomokat általában, temető veszi körül. Az Isten házát és a cintermet hajdan övező kőfal maradványai már a talajszint Az almágyi templom kazettás mennyezetének részlete Fotó: A szerző TEMPLOM A DOMBTETŐN alatt vannak. A templom építéséről írásos adatok nincsenek, a szakirodalom a XIII. század közepére datálja. Maga a falu a XII. században keletkezett, de első írásos említése — "Almag” — 1275-ből való. Egyházát 1332-től kezdve említik. Hasonló, a tatárjárás után épült jellegzetes falusi templomok típusát képviselő épület volt a szomszédos Péterfalán. Ezt már az 1930-as években mint sajnálatosan pusztuló értéket emlegették. Azóta el is pusztult. Ha az említett fasoron át beérünk Almágyra, forduljunk jobbra, majd a Bástra vezető útról kanyarodjunk le ismét csak jobbra. Egy kis emelkedő után felérünk a dombtetőre, ahonnan szép kilátás tárul elénk a környező dimbes-dombos tájra. Hátat fordítva a Pogányvárnak nevezett hegytetőnek, szemközt találjuk magunkat a keresett templommal. Sírok között vezet az út a fehérre meszelt, zsindellyel fedett zömök épülethez. Járjuk körül, és figyeljük meg a románkori építészet jellegzetességeit. A déli oldalon szembetűnik a bélletes, befelé szűkülő kőkeretes kapu, portálé. Fölötte kétoldalt 1-1 újabb, a XVIII, században vágott ablak van. Ezek mellett láthatók, mert az 1970-es években a Balassa Géza által vezetett feltárási és felújítási munkálatok során láthatóvá tették, az eredeti, de későb befalazott román résablakok. A nyugati oldalon emelkedik ki a tetőzetből a négyzetes alaprajzú, ívelt gúlasüveggel fedett torony. Homlokzati oldalán egymás fölött helyezkedik el két, középen oszloppal osztott félköríves ablak, a román stílus további jellegzetessége. A templom keleti végén megfigyelhetjük a hajónál alacsonyabb és keskenyebb téglalapalaprajzú szentélyt, melynek félköríves záródását, az ún. apszist, félkupola fedi. Az apszis palástjában újra kibontották a korábban befalazott eredeti rásablakokat. A templomhajó északi sarkánál a sekrestye XVIII. századi barokk hozzáépítés. A templom falai faragott kőből és téglából épültek. Érdemes a faluban megkeresni a gondnokot, hogy bejuthassunk az ódon épületbe, melynek belseje különböző korok stílusjegyeit őrzi. A torony alatti kapun lépünk be, fejünk felett az eredeti formájában megmaradt ún. kegyúri karzat dongaboltozata. Ez volt a megkülönböztetett helye a templomot alapító, illetve fenntartó család tagjainak. A vaskos építményt három félköríves árkád tartja. 1815- ben ezt a karzatot fa oszlopokon álló, fűrészelt díszítésű deszkamellvédes kórussal bővítették. A berendezés, a a kegytárgyak újabb keletűek. Az almágyi templom különleges művészi élményt nyújtó látnivalója a festett kazettás mennyezet. A 80 darab, egyenként 1 m2-es kazettán a kopás és sérülések ellenére is rendkívül gazdag formavilág tárul elénk. Az ún. virágos reneszánsz tájainkon, főleg vidéken még a barokk-korban is virágzott. Ennek a színekben és formákban szinte tobzódó stílusnak a népies, még tovább élő folytatása volt a bútorok, főleg a tulipános ládák díszítése. A kazetták egyikén kibetűzhető latin felirat szerint 1703-ban Agócs Pál (ez a családnév ma is nagyon elterjedt a faluban) egyházgondnok csináltatta a mennyezetet "Per Friderici Claudini", tehát egy ilyen nevezetű, feltehetően vándorló mester által. A feliratos és növényi ornamentikájú kazetták mellett más motívumokat is láthatunk, például érdekes figurális ábrázolásokat: Krisztust a keresztfán, a felakasztott Júdást, továbbá madarakat; pelikánt, kakast, túzokot stb. Különféle szimbolikus ábrák is előfordulnak: Isten báránya, sugárzó napkorong, óraszámlap, osztrák címersas mellén a magyar kettős kereszttel. Az egyes kazettákat índás növényfonatok övezik. A leggyakoribb színek a vörös, zöld, barna és okkersárga. Érdemes hosszabb időt rászánni, leülni a hétszáz éves templom padjaiba, és figyelmesen megszemlélni ezt a háromszáz éves lenyűgöző képi világot. Aki Gömöralmágy felé jár, ne mulassza el az alkalmat, tekintse meg a templomot, ahol a középkori román stílus hűvös, komor, vaskos falai, szerkezeti elemei között ellenpontként a reneszánsz élettel teli színesség rejtőzik. BÖSZÖRMÉNYI ISTVÁN
