A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-07 / 10. szám
JOGI TANÁCSOK "Idős család" jeligével magányos, családtalan olvasóink az öröklés és végrendelkezés iránt érdeklődnek. Azt kérdezik, hogy kik öröklik a kis vagyonkájukat ha meghalnak? Évekkel ezelőtt már készítettek közösen végrendeletet egymás javára; ha egyikük meghal, a másiké lesz-e a vagyona? — ezt tartanák igazságosnak! 1992. január 1-től részben megváltozott a törvényes öröklés rendje és a végrendelkezés módja is, amelyet a következőkben már figyelembe vettünk: A törvényes örökösök I. osztályában az örökhagyó gyermekei és a hátramaradt házastársa örökölnek egymás közt egyenlő arányban. Leszármazottak (gyermekek, unokák) nemlétében a törvényes örökösök II. osztályában az örökhagyó házastársa, valamint a szülei örökölnek, továbbá azok a személyek, akik az örökhagyó halálát megelőzően (legalább egy évig) vele közös háztartásban éltek, és ez okból gondoskodtak a közös háztartásról, vagy pedig rá voltak utalva az örökhagyóra. Ebben az osztályban az örökösök egymás közt egyenlő arányban örökölnek, de a hátramaradt házastárs mindig legalább az örökség felét kapja. Minthogy olvasóinknak nincsenek leszármazottaik, és nyilván már a szüleik sem élnek, az egyikük elhalálozása esetén, az egész vagyonát a hátramaradt házastársa örökli. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, ámbár ez már olvasóinkra nem vonatkozik, hogy abban az esetben, ha sem az örökhagyó házastársa, sem a szülei nem örökölnek, akkor a törvényes örökösök III. osztályában MAGÁNÜGYEK Ideál és valóság Azt már számos tanulmány kimutatta, hogy jóval több nő elégedetlen a súlyával és az alakjával, mint ahány férfi. Egy új vizsgálatból azonban most az is kiderült, hogy mindkét nem tévedésben van afelől, hogy a másik mit talál vonzónak rajta. A kutatók 475 kollégiumi hallgatót kértek fel arra, hogy tekintsék meg kilenc férfi és nő képét, akik a nagyon soványtól a nagyon kövérig terjedő típusokat képviselték. Ezután felszólították őket, hogy az alábbi négy szempont alapján válasszanak a képek közül: a jelenlegi alakjuk; az ideális alak, amilyenek lenni szeretnéegymás közt egyenlő arányban az örökhagyó testvérei, továbbá ismét azok a személyek örökölnek, akik az örökhagyó halálát megelőzően legalább egy évig vele közös háztartásban éltek, és ez okból gondoskodtak a közös háztartásról, vagy pedig eltartásukkal az örökhagyóra voltak ráutalva. Új rendelkezés, hogy ha az örökhagyó valamelyik testvére nem örökölt, akkor az ő örökrészét a gyermekei kapják egymás közt egyenlő arányban. Ugyancsak új rendelkezésként a törvény 475/a paragrafusa bevezette a törvényes örökösök IV. osztályát, amelyben a III. osztályba sorolt személyek (örökösök) nemlétében, az örökhagyó nagyszülei örökölnek, s ha ezek közül egyik sem örököl, akkor egymás közt egyenlő arányban az ő gyermekei örökölnek. Törvényes örökösök nemlétében, ha az örökhagyó végrendeletet sem készített, a vagyona az államra száll. Az új rendelkezések értelmében végrendeletet lehet sajátkezűleg készíteni (írni és aláírni), vagy más írásbeli alakban tanúk segítségével, illetve közjegyzői okirat formájában. Minden végrendeletben fel kell tüntetni az aláírás évét, hónapját és napját, mert enélkül érvénytelen. Mindenki csak maga végrendelkezhet, több személynek közös okiratba foglalt végrendelete érvénytelen. A sajátkezűleg írt végrendeletet a végrendelkezőnek sajátkezűleg kell megírnia és aláírnia. Ha a végrendeletet az örökhagyó nem írta sajátkezűleg (tehát más valaki írta kézzel vagy géppel vagy egyéb mechanikus módon), akkor sajátkezűleg kell aláírnia, és két nek; az az alak, mely szerintük legvonzóbb a másik nem szemében; az az alak, melyet ők a másik nemben a legvonzóbbnak találnak. A megkérdezett nők jelenlegi alakjukat szinte kivétel nélkül súlyosabbnak becsülték, mint az általuk ideálisnak és a legvonzóbbnak tartott női alakot; a férfiak esetében a meglévő, az ideális és a legvonzóbb férfialak viszont majdnem azonos volt. Miközben tehát a nők elégedetlenek, a férfiak pedig elégedettek voltak saját alakjukkal, mindkét nem félreismerte a másik igényeit: az a női alak, melyet a nők feltételezése szerint a férfiak a legvonzóbbnak találnak, vékonyabb volt, mint amilyet a férfiak választottak maguknak a nők közül, viszont az a férfialak, melyet a férfiak TANÁCSADÓ együttesen jelenlevő tanú előtt ki kell jelentenie, hogy az okirat a végrendeletét tartalmazza. A tanúknak pedig az okiratot alá kell ímiok. Azok számára, akik nem tudnak írni, vagy olvasni, valamint a vak, süket személyek számára külön rendelkezések érvényesek (három tanú szükséges, az okiratot fel kell olvasni stb.) Végrendeleti tanúk jogi cselekvőképességgel rendelkező személyek lehetnek. Nem lehetnek tanúk vak, süket és néma személyek, valamint olyanok, akik az okirat nyelvét nem ismerik, valamint azok sem, akik a végrendelet szerint öröklésre hivatottak (a végrendeleti örökösök). Az 1992. január 1 -je előtt készített végrendeletek érvényességét az addig érvényes jogszabályok szerint kell megítélni. Ha olvasóink már régebben különkülön végrendelkeztek (saját kezűleg írták és aláírták az okiratot) ez érvényes továbbra is, de erre nem volt szükség, mert végrendelet nélkül is kölcsönösen örökölnek egymás után. Ha azonban mint házastársak közös (egy okiratban foglalt) végrendeletet készítettek, ez a régi törvények szerint is érvénytelen. Dr. B.G. gondoltak a legvonzóbbnak a nők számára, súlyosabb volt, mint amit a nők választottak a férfiak közül. Miért ez az eltérés? A kutatók szerint a férfiakkal egyszerűen az a helyzet, hogy ők olyan irányban torzítják el magukban a női ízlést, hogy az közelebb álljon meglevő alakjukhoz. A nők esetében viszont (mivel ők súlyosabbnak tekintik magukat, mint az ideális, és mint ami szerintük vonzó a férfiak szemében) az ő fórfiízléstorzításuk a saját női alakról alkotott ideális elképzelésük felé mutat. Mi hát a kutatás végső eredménye? Valószínűleg az, hogy ezentúl is el kell fogadjuk a másik nem képviselőit olyannak, amilyenek, be kell érjük azzal, amilyenek vagyunk... A HÉT 23
