A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-07 / 10. szám
MINERVA Nem becsülik eléggé a munkánkat la füge, sárgabarack), 1 banán vagy más friss gyümölcs, 1 szelet Graham-kenyér. Ebéd: nyers zöldség saláta, Hippokratészleves, héjában sült krumpli párolt karfiollal, friss gyümölcs, zöldsógvagy gyümölcslé. Vacsora: nyers zöldségsaláta, céklaleves, fűszeres barnarizs (natúr vagy csiszolatlan rizsnek is nevezik), friss gyümölcs, zöldség- vagy gyümölcslé. Az intenzív terápiát másfél évig kell gyakorolni, s következő hat hónap kell a kezelés fokozatos csökkentésére. Két év és a bizonyított gyógyulás után is vigyázni kell: semmi esetre sem szabad visszatérni a korábbi táplálkozásra. De ez már nem okoz gondot. A legtöbben önként és szívesen ragaszkodnak egy enyhébb, szabadabb Gerson-diétához egyszerűen azért, mert egészségesek, munkabíróbbak maradnak tőle. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ezt a diétát nem mindenki tudja vagy akarja betartani, mivel hosszúnak tűnik, rengeteg munkát, költséget, türelmet és kitartást igényel. Mégis ez a jövő terápiája, mert a természetes gyógymód az utolsó reményünk arra, hogy megbirkózzunk a rákhullámmal, amellyel szemben a jelenleg alkalmazott módszerek nem elég hatásosak, mivel rendkívül költségesek, sok mellékhatással járnak, és végül nem hozzák meg a várt eredményt — a gyógyulást, ugyanis nem a beteget gyógyítják, hanem a betegséget. Befejezésül még egy idézet, Paracelsustól: "Az, amit egy nemzedék az emberi tudás csúcsteljesítményeként tisztel, gyakran botorságnak tűnik a következő nemzedék szemében; amit ebben az évszázadban babonának tekintenek, a következő században a tudomány alapjává válhat." A fentiekről Beata Bishop — aki maga is ennek a diétának a segítségével gyógyult ki a rákbetegségből — A Gerson-diéta és a pszichoterápia szerepe a rákgyógyításban című füzetben ír, amely A szelíd gyógymód sorozatban jelent meg. A füzetben olvashatnak: — arról,_ hogy miből készül a Hippokratészleves’ melynek receptje magától Hippokratésztől származik, s a tisztító, méregtelenítő diéta egyik fontos összetevője, — néhány hasznos tanácsot, — néhány ajánlott receptet, — egyheti menüt. ‘ Hippokratész-leves. Hozzávalók: 2 fej vöröshagyma, 2-3 póréhagyma, 1 zeller, 1-2 petrezselyemgyökér, 3-4 krumpli, 2-3 paradicsom, 1-2 gerezd fokhagyma, rozmaring, majoránna. A zöldségeket feldaraboljuk, és annyi vízzel öntjük fel, hogy kb. 2 centiméternyire ellepje. Lassú tűzön puhára főzzük, majd áttörjük. Akkor jó, ha sűrű, pépszerű. Összeállította: D. Sidó Ágnes A barlangászok és a hegymászók között sok a hasonlóság. Aki egyszer felfedezi a föld mélyének csodás világát, éppúgy szenvedélyévé válik, mint a hegymászónak a számára ismeretlen hegyormok meghódítása. A kettő között egyetlenegy eltérés van. Míg egy-egy hegymászó expedícióra az állam, különböző vállalatok több milliót áldoznak, addig a barlangászok saját maguk fedezik a hobbijukkal járó valamennyi kiadást. — A barlangászok munkájuk során sok olyan dolgot fedeznek fel, amely később hasznos lehet a geológusok, a környezetvédők számára. Aprólékosan feldolgozzák a földalatti vízi utakat, megvizsgálják a barlang klímáját, érdemeik vannak a barlanggyógyászatban — mondja Benedek László, aki magánvállalkozó, és maradék idejében fényképezőgépével a közeli vagy kevésbé közeli barlangokat járja. • Hogyan vált szenvedélyévé a barlangászat? — Egész kisiskolás koromtól fogva jártam a közeli barlangokat az egyik barátommal. A gimnázium alatt már tudatosan kezdtem tanulmányozni az ezzel kapcsolatos irodalmat. Az érettségi után szinte minden szabad percemet ennek a hobbimnak szenteltem. 1969- ben beiratkoztam a rimaszombati barlangkutató csoportba, amelyet aztán a hetvenes években hivatalosan is regisztráltak. Most is aktív tagja vagyok ennek a csoportnak. • Tehát kitartóan kutatta a barlangokat, és ugyanilyen kitartóan készítette az érdekes, nem mindennapi felvételeket. — Ennek is megvan a maga története. Egy barlangkutató csoportban különböző szakemberek vannak; geológusok, biológusok és egyéb kutatók, akiknek a felvételeit, ugye, dokumentálni kell. Mivel ón tudtam fényképezni, úgy osztottuk el a munkát, hogy ez a feladat rám hárult. Először csak kötelességszerűen fónykópezgettem, aztán fokozatosan megszerettem ezt a munkát, folyton kísérletezgettem annak érdekében, hogy a felvételek egyre jobbak legyenek. • Mikor vett részt először igazi nagy barlangkutató expedícióban? — 1977-ben, Svájcban volt részem ilyesmiben. Ez csodálatos élmény, amelyet látni kell. Azt a látványt, amelyben akkor részesültem, képtelenség lenne szavakba önteni. Ez volt az I. Barlangkutató Találkozó. • Ugorjunk egy kicsit előbbre. 1986- ban Barcelonában a badangászok világkongresszusán Ön kapta meg az első díjat a fényképészek versenyén. — Egy ilyen világkongresszuson 120 tagország barlangászai vesznek részt. Ilyenkor rendeznek egy kiállítást a barlangokban készült fényképekből, amelyekből szakmai zsűri válogat. A feketefehér képek közül nekem ítélték oda az első díjat. Egyébként Barcelonában volt egy bombasztikus bejelentésünk. A mi csoportunk volt az első, amely felfedezte, hogy a magnezitben is vannak barlangok. Három ilyen barlangot leltünk és dokumentáltunk: a kassai magnezitbányában, Burdán és egy Losonc melletti kisközségben. • A legutóbbi barlangászai világkongresszust Budapesten rendezték meg, ahol megőrizte az elsőséget, sőt... — A világkongresszusokat négyévenként rendezik meg. 1989-ben volt Budapesten, ahol a fekete-fehér képek kategóriájában az első díjat ismét nekem ítélte oda a zsűri, és kaptam egy harmadik helyezést is a diapozitívok kategóriájában. Sokáig faggattam még Benedek Lászlót, kértem próbálja megfogalmazni mi az, ami szép ebben a munkában, de ő minduntalan csak azt hangoztatta: a barlangok csodás világát látni kell. S csak azt tette hozzá keserűen: annak ellenére, hogy a barlangászok munkája rendkívül hasznos az egész társadalom számára, a legtöbben egyszerűen őrülteknek nézik őket. Őrülteknek, mert tevékenységüket sem kellő erkölcsi, sem anyagi megbecsülésben nem részesítik. KAMONCZA MÁRTA Fotó: archív A HÉT 21
