A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-07 / 10. szám

Török időh, töröh kardoh

a Vág—Nyitra—Garam—Ipoly mentén az 1660-as években

A prágai Károly Egyetem volt neves turkológusának, az 1990-ben elhunyt Blaskovics József professzornak az ún. bársonyos "őrségváltás" napjaiban jelent meg fő műve: Érsekújvár és vidéke a török hódoltság korában címmel. A fölöttébb érdekes, ugyanakkor a felvidéki magyarság számára igen-igen tanulságos tudományos munka ótörök pergamenek százados némaságát szólaltatja meg nyelvünkön, jó félezer oldalon. Meglepetésszerű érdekessége a kötetnek, hogy váratlanul, mintegy soron kívül választ ad a mai Dél- vagy inkább Nyugat-Szlovákia legvitatottabb területeinek etnikai-településtörténeti kérdőjeleire.

Kezdjük azonban az elején.

_ 1663-ban esett el és került török kézre Érsekújvár, a Habsburg Birodalom fővárosának előterét biztosítani hivatott legnagyobb erősség. A hatalmas erőd közel húsz hektárnyi területen feküdt, "belső kerülete 3 km volt, 35 m széles és 4,5 m mély árok övezte, melyet a Nyitra vizével árasztottak el." Az Oszmán Birodalom ez idő tájt hatalma csúcsán állt. Közeli — vagy inkább állandó — tervei közt szerepelt Bécs elfoglalása (emlékezzünk 1683-ra). A Porta az ehhez vezető út utolsó előtti lépésének tekintette Újvár bevételét. Stratégiai jelentőségén túl azért is, mert — a nagyvezír szerint is — "ráadásul gazdag környéke van." Gazdag, valóban. Érdemes megjegyezni, hogy e korban, ez a vidék: a Mátyusföld, a Kisalföld "felső" része, a belőle északnak jócskán felnyúló Vág és Nyitra völgyével együtt az akkori Kárpát-medence legsűrűbben lakott tájegysége volt; erről különben már Lázár deák térképe is jól tanúskodik. "Gazdag környék!" — értsd: a százötvenezres török sereg, mindennemű martalócaival együtt hónapokon át talál fölélnivalót. Persze nemcsak fölélnivalót, hanem a harci kedvet serkentő rabolnivalót, közte rabszolgapiacra, rabnőnek, janicsárpalántának valót is.

"Hetvenezer gyalog, nyolcvanezer lovas, 225 ágyú", öt hétig tartó ostrom, elnéptelenedett, széttaposott, napi járóföldekre eső széles környék, hullaszaggal, üszöggel — a rövid mérleg.

Szeptember 24-én tűzték ki a védők a fehér zászlót. "A vár elfoglalása után az oszmán sereg zsákmányoló csapatai,

10 A HÉT

főleg a tatárok feldúlták a Vág völgyét egészen Trencsénig és Nagyszombatig. A Nyitra és a Garam völgyét is végigpusztították, és olyan rémületet keltettek, hogy a kisebb erődítmények meg sem kísérelték az ellenállást, megadták magukat. Oszmán uralom alá került még az ősszel Galgóc, Nyitra, Léva, sőt Nógrád, Szócsóny és,Palánk is. 22 évre megpecsételődött Érsekújvárnak és tág környékének a sorsa".

A fölsorolt adatokat, a körvonalazott szomorú eseményeket már ismerheti a mai érdeklődő kései halandó, akár szakirodalomból, akár folyóiratokból, sőt szépirodalomból — Jókaitól például. Ám amiről eddig alig, vagy egyáltalán nem volt tudomása az olvasónak, azt akarvaakaratlan meglepetésként — a mai vagy a mára kialakult nemzetiségi viszonyokra is rávilágító, azokra feleletet adó magyarázatként — tárja elénk Blaskovics József könyve.

A XVII. század derekát követő időben a Török Birodalom, amikor is a Perzsaöböltől a Csallóközig terjedt, összesen 34 nagy közigazgatási egységre, ún. ejáletekre vagy vilajetekre tagolódott. Ezek nagysága emlékeztetett a több megyónyi cári kormányzóságok kiterjedésére.

Újvár eleste után a törökök rögvest s nagy elánnal hozzáláttak újabb tartományuk-ejáletük: az Érsekújvárt Ejálet kialakításához, megszervezéséhez (az utolsót 1672 után Podóliában létesítették). Ez az új, legnyugatibbnak is mondható tartományuk magában foglalta a Dudvág, a Vág, a Nyitra, Zsitva, Garam s részben az Ipoly mentét a Vág—Duna torkolatától, vagyis Komáromtól föl Zsámbokrétig, kelet-nyugati irányban pedig az Ipolyságtól, Palásttól Diószegig, Nagyfödémesig nyúló területet.

Nos erről az ejáletről, annak kialakításáról, részletes és gondos fölparcellázásáról, náhijékre (járásokra) tagolásáról, sok száz, pontosan 837 településnek, benne városoknak, falvaknak, pusztáknak (a legeldugottabbaknak is) pontos számbavételéről, lajstromozásáról szól, nyújt képet Blaskovics József terjedelmes, minden részletet felölelő műve. Széles és tarka palettán, a jegyzőkönyvek szenvtelensógóvel, ugyanakkor a jegyzőkönyvek tapintható hitelességével, a sorok között, az adatok, a

névjegyzékek, lakossági névsorok mögött is olvasva, el-elmerengve tárul elénk az a világ, az az idő, melynek részese volt — például — Zrínyi Miklós, Zrínyi Péter, Zrínyi Ilona, hogy csak egyetlen jól ismert törzsökös névnek viselőit említsük e bő háromszáz éve eltűnt korból.

E hajdani ejálet területe ma csaknem teljes egészében Csehszlovákiához tartozik.

A kötet tartalmáról részletes és bő információt nyújt a bevezetés. Megtudjuk, miként épült újjá a vár és a város, amely 6—7000 főnyi török helyőrségnek adott szállást és biztonságot. Bepillanthatunk a török adminisztrációba, a hivatalok, a tisztségviselők s a polgári lakosság hétköznapjaiba. Végigkalauzol a szerző a török adóösszeírások, azaz defterek bonyolult írásmódja megfejtésének részletein, gondjain; elmondja s meggyőzően indokolja, hogy miért szerepel például a mai Galgóc—Hlohovec Galgofcsa olvasatban-alakban a kötetben vagy a térképeken, s miért találjuk az adózó "gyaurok" névjegyzékében Ördög Tamás nevét Herdek, sőt, Hertek Tamás változatban.

Lássunk még mutatóba ilyen példákat, hely- és személyneveket puszta fölsorolásban, második helyen, kötőjel után megadva a muzulmán-bosnyák írnok által hallás után rögzített formát. Helynevek: Verebély—Verebíl, Berencs—Berekcsi, Cótóny—Cseton,

Páld—Bád, Zsámbokrót—Zsabokrek, Nyárhíd—Nárhíd. Ez utóbbi falu az elpusztultak közé tartozik. Érdemes megjegyezni, hogy"... 1545-ben Várday Pál, esztergomi érsek a Nyitra-folyó bal partján, Nyárhíd falva mellett egy palánkot építtetett a török portyázások féken tartására, melyet aztán alapítója után Érsekújvárnak neveztek el. Ma Nővé Zámky."

Példák személynevekre: Gazsi—Gadzsi, Vecsei—Ve sej i, Zsigmond—Zitmon, Vrsovicki—Virusovicki, Galambos—Golonbos, Hruška—Hruzsko, Fazék—Főzik, Valah—Falah, Csikós—Sikózs.

A kerek szemléltetés érdekében emeljünk ki a félezerből egyetlen falunévsort, pontosabban egy falu meglett férfiainak névsorát, együtt a kiszabott adóval: íme:

Lovászi (Nyitrától 15 km-re északra, 1920-tól Lovasovce, 1948-tól Koniarovce) falu, a mírmírán hássza, tartozik Nitra náhijébe.

Búzás Miklós, fia Imre legény, fia Tomás legény, Gútoji Pál, fia Palkó legény, Kosa György, fia János legény, Varsáni Benedik, Misovics Márton, bíró János, fia Istók legény, Karcsú Istók, Csaszla Gábor, fia Tomás legény, Barsi György, fia Márton legény, Kiszelica György, Marina Pál, Csaszla István, testvére János legény, Lukácsi Mátyás, Nagy Mihál, Miklós Mihál, Bocskó Pál, Misovics János, Hrdí Márton, Lackó Lukács, Bicske Lőrinc, Misovics Mihál, Szolga István legény, Varga István,