A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-07 / 10. szám
INTERJÚ Könyvek — születőben A Kalligram Könyvkiadóról hivatalos bemutatkozása előtt is hallani lehetett egyetmást, kósza hírek formájában, s ez nem meglepő, hiszen két hónappal a sajtóértekezleten történt bemutatkozása előtt alapították. Grendel Lajost, a Kalligram Könyvkiadó Kft. elnökét kérdeztem meg: — Vajon miért vártak ilyen sokáig a kiadó tevékenységének, célkitűzéseinek az ismertetésével? — Azért hallgattunk ilyen sokáig, mert úgy gondoltuk, egy könyvkiadó akkor működik, amikor már megjelentek az első könyvei. Ez a náp sok hónap múltán, hosszú vajúdás, keserves, apró:cseprő szervezőmunka után érkezett el. Örülünk, hogy egyszerre négy könyvet tudtunk bemutatni. Ebből kettő teljes egészében a Kalligram "termése". Urbán Sándor: Fölparcellázott égbolt című regénye, illetve Simkó Tibor és Németh ilona Tikiriki takarak című gyermekkönyve a Kalligram munkatársainak az igyekezete révén látott napvilágot. Két könyv — Fábry Zoltán Naplója és egy esszógyűjtemóny Masaryk életművéből — közös kiadásban jelent meg a Madách, illetve a magyarországi Régió Könyvkiadóval. — Kik a Kalligram alapítói? — Szigeti László, Farnbauer Gábor, Juhász R. József, a dióspatonyi földműves-szövetkezet és én vagyunk a kft. alapítói. — Véleményem szerint a mai világban egy könyvkiadó beindítása óriási kockázattal jár. Megvolt-e ennek a kockázatvállalásnak az anyagi "fedezete”, háttere, vagy pedig csak úgy belevágott a vállalkozásba ez a kis társaság? — A vállalkozásba úgy vágtunk bele, hogy mind az öten befektettünk bizonyos összeget, alaptőkét. Enélkül képtelenség lett volna a kiadót megalapítani. El kell árulnom azt is, hogy Urbán Sándor könyve például a Pro Slovakia Kultúra támogatásával jelent meg. Ezt az alapítványt a Szlovák Kulturális Minisztérium hozta létre. Kiadónk további működése különböző alapítványok támogatásától függ majd. Tehát bizonyos könyvek ezeknek a segítsége nélkül aligha jelenhetnek meg. A szlovákiai könyvpiac jelenleg siralmas állapotban leledzik, hiszen elöntötte a ponyvairodalom, a selejt, s ebből következően háttérbe szorult az igényesebb irodalom. Úgy is mondhatnám: életveszélybe került. A mi kis vállalkozásunk elsősorban arra törekszik, hogy a szlovákiai magyar irodalomból, íróink műveiből jelentesse meg kiadványaink zömét, tehát a már meglévő Madách és a beinduló más könyvkiadók mellett mi is fórumot adjunk a csehszlovákiai magyar íróknak. Természetesen megvannak a magunk kiadói, eszmei elképzelései arról, milyen szerzőkkel dolgozunk majd együtt, tehát egyfajta profil kialakítására törekszünk, s elsősorban azokat a szerzőket szeretnénk majd megkeresni, akik a szlovákiai magyar irodalom megújításában az elmúlt évtizedekben részt vállaltak, nemzedéki hovatartozásuktól függetlenül. — Gondolom, elsősorban a minőségre célzol... — A minőségre gondolok, igen. Ezzel persze nem azt akarom állítani, hogy mások, akiknek esetleg nem jelentetjük meg a könyvét, rossz "minőségű" irodalmat írnak, hanem arra gondolok, hogy a szlovákiai magyar irodalom egyfajta vonulatát szeretnénk népszerűsíteni, előnyben részesíteni. „ — A kiadót bemutató sajtóértekezleten többek között azt mondtad, olyan szerzőkkel szeretnétek együttműködni, akiknek az írói szemléletével valamiféle rokonságot véltek felfedezni. Ez a rokonság alkotói, szemléletbeli rokonság csupán, vagy pedig politikai is? — Semmi esetre sem politikai. Amenynyire csak lehet, apolitikus vállalkozás maradunk, azok is vagyunk. Itt elsősorban alkotói, szemléleti rokonságról beszélhetünk. Ehhez talán még annyit, hogy időről időre szeretnénk a jelentősebb cseh és szlovák esszóírók könyveit megjelentetni, bemutatni azokat az alkotókat, akik mindenképpen megérdemlik a magyar olvasóközönség figyelmét. — Említetted, hogy a jó irodalom mostanában nem nagyon kelendő, nem is azt terjesztik nagy előszeretettel, hiszen általában a selejtből származik gyors üzleti siker. Ezek szerint a ti vállalkozásotok nem kecsegtet gyors anyagi haszonnal. Anyagi szempontból hogyan oldjátok meg a vállalkozás lényeges kérdéseit: például a szerzők, a terjesztők, a nyomda honoráriumának a kérdését? — A jó irodalom nem nagy üzlet. Soha nem volt az. Ma sem az, és azt hiszem sehol a világon nem az. Véleményem szerint azonban mindig találni lehet olyan könyveket, amelyek nyereséget hoznak a kiadónak. Ha sikerülne évente legalább egy két nyereséggel járó könyvet megjelentetnünk, akkor ebből a nyereségből fedezni tudjuk az ún. ráfizetéses könyvek kiadását. Ha ez nem sikerül, akkor elég nagy bajban leszünk. Jelentős megtakarítást jelent nekünk már most az, hogy a könyveket számítógéppel szedjük, s így a nyomdai műveletek költségeinek egy részét megtakarítjuk. — Szó volt az imént arról, hogy négy könyvetek megjelent már. Hogy álltok a terjesztéssel? — Óriási gondot jelent a könyvek terjesztése, hiszen összeomlott a könyvpiac. Keressük a megoldást. M* — A Kalligram Könyvkiadó Kft. egyik alapítója a dióspatonyi földműves-szövetkezet és önkormányzat. Példaértékű cselekedet szellemi vállalkozásba fogni. Lelkes Vincétől a község polgármesterétől kérdeztem meg, vajon nem megfontolást igénylő dolog-e ez manapság, s milyen indokból döntöttek úgy, hogy ők is belépnek a kft. alapítói közé? — Az önkormányzat, illetve a szövetkezet rendes tagja a Kalligram Kiadót létrehozó kft-nek. Azon túl, hogy a szerződésbe foglalt kötelezettségeinknek tagként természetesen eleget teszünk, van egy nem titkolt szándékunk, hogy a kiadó terveinek megfelelően a községünkben ténykedő Koncsol László és Ag Tibor szellemi termékeinek a kiadását szeretnénk szorgalmazni és támogatni. Mindketten közel tíz éve formálják községünk szellemi életét. Koncsol László helytörténészként nagyon sok érdekes és értékes levéltári anyagot kutatott fel községünk múltjából. Ág Tibor kilenc éve dirigense a helyi Barátság vegyeskarnak. Ez az apropója annak, hogy vállaltuk a részvételt a kft-ben. A szó legszűkebb értelmében nemcsak szponzorként vagyunk jelen a kiadó munkájában, hanem szorgalmazzuk a már meglévő, kézirat formájában létező művek megjelentetését. Természetesen a szakemberek dolga lesz elbírálni a kéziratokat, és beiktatni a kiadó évi terveibe. — Feltételezem, hogy nem nagy üzlet ez az Önök számára, mégis támogatják ezt a szellemi vállalkozást. Vagy tévedek netán? Üzletet is remélnek? — Semmiképpen nem remélünk üzletet, legalábbis a vállalkozás kezdeti szakaszában nem. Az érdekünk az, hogy a községünkhöz és annak vonzásköréhez kapcsolódó, immáron életre hívott szellemi termékek minél több ember kezébe kerüljenek. A már megjelent és megjelenésre váró helytörténeti munkák nemcsak községünket, hanem az egész Patonyföldet érintik. — Engem azért lepett meg kellemesen az Önök részvétele ebben a szellemi vállalkozásban, mert példaértékű és mert manapság az önkormányzatok, szövetkezetek — gondolom nem ok nélkül —nagyon sokat panaszkodnak az anyagiak hiányára. — Mi sem dúskálunk az anyagi javakban. Sem az önkormányzat, sem a szövetkezet. Megvannak a termelési, közéleti, társadalmi gondjaink, ezt azt hiszem nem kell részleteznem. A termelés, a község fejlesztése elsődleges kérdés, azonban mindezen túl meg kell találnunk annak a megoldását is, hogyan vigyázzunk szellemi javainkra. A szövetkezeti tagság és az önkormányzat megértésének köszönhetően mi ezt az utat választottuk. Beszélgetett: L. Dusik Éva A HÉT 7
