A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-28 / 9. szám
MAGYAROK AMERIKÁBAN LÁNYI SÁNDOR UTAZÁSA MEXIKÓBA KÖZLI: D. I. VI. Május 23-án reggel csak nehezen távoztak Miradórból. E napon, valamint 24-én is borzasztó szakadékos vidéken utaztak, többnyire hegyi ösvényeken, hol máskor csak gyalog szoktak járni. Az első napon oly rozzant kunyhóban hált a császár, hogy tartani lehetett, miszerint reádől. Mindamellett nem veszté el jókedvét, mert másnap, mindjárt a korai elindulás után annyira előrevágtatott sokkal jobb lován, hogy csak hárman bírták követni. Midőn aztán a felség a Maistla nevű szép és gazdag városkában már órákig jól kipihente magát, érkezett meg csak lelkendezve délután 2 óra felé a vendégfogadóba a kíséret többi része, aggodalmas képpel keresve a császárt, ki aztán az egész dolgon jóízűen nevetett. Május 25-én délelőtt a szép Jalapa városba vonult be a felség, hol sok nép lelkesülve fogadta; másnap egyenruhába öltözött és templomba ment, valamint a laktanyát is megszemlélte. Itt oly rosszul lett a császár, hogy négy napig ágyban kellett maradnia. Május 31 -én Jalapa város bált adott, hová a császár is elment este 8 órakor és ott maradt 11 -ig. Június 2-án útnak indultak; miután az út igen rossz volt, a császár 2 öszvéren inogó utazókészülékre szállott, mely oly furcsa alakú volt, hogy inkább hasonlított Szent Mihály lovához, mint ami akart lenni: gyaloghintóhoz. Amint aztán az út kicsit jobb lett, a császár kocsira ült, és így jobban haladtak az erdők között. Délután öt órakor érkeztek Perote városba, hol az osztrák tüzérek a szabályszerű 101 díszlövéssel fogadták a fenséget. Este mondja a császár Lányinak, hogy színházba megy, hová ő is elmehet, ha akar. Lányi azonban rosszul érezvén magát, megköszönte a kegyes felszólítást és inkább ágyba dőlt. A színházban egyébiránt osztrák tüzérek szerepeltek német darabban. Június 3-án a császár a Perote mellett lévő erődöt szemlélte meg, melyben tüzérek, utászok, huszárok és dsidások voltak elhelyezve. Az erőd, valamint annak felszerelése és megszállóhada is igen tetszett a császárnak; a várost is szépnek és némileg hívesebb éghajlatát kellemesnek mondotta. Június 4-én a császár Perotéből elutazott, és több apró helyen való átutazás után 1865. évi június 6-án reggel Pueblába érkezett. Azt írja Lányi a naplójában, hogy oly nagyszerű fogadtatást, mint Pueblában, még sehol sem látott. Annyi nép özönlött a császár elé, hogy a kíséret alig tudott előre haladni. Az ablakokból virágokat szórtak. Sok kísérőlovas (bandérium) és roppant sok éljen volt. Őfelsége — kíséretével együtt — a püspökhöz szállott, hol a Mexikóból már előtte megérkezett 11 testőr várta; udvari lakájok is többen jöttek a fővárosból. Délután 4 órakor a császár a Mexikóból Pueblába érkező császárné elé lovagolt. Az összes harangok zúgása közt történt a császári pár bevonulása abba a Pueblába, melyhez a császár körútja kezdetén oly közel volt és mégsem ment be, miután a lakosság akkor még ellenséges indulattal viseltetett iránta. Csak néhány hétnek kellett elmúlnia, hogy a pueblaiak a császár híveivé váljanak! Háromnapos ünnep volt akkor Pueblában; minden boltot bezártak. Este rendkívül szép tűzijátékok — zeneszó, éljenek sűrű hangoztatása —, általános fényes kivilágítás. Június 7-én a császárnénak születésnapja lévén, számos vendég nagy díszebédre volt hivatalos. Másnap a színházban a császári kör is megjelent, június 9-én pedig a bikaviadalt is megnézte. Június 13-án az osztrák légiónak egy gyalog- és egy lovaszászlóját szentelték fel Puebla Szent Ferenc templomában, hol sok nép nézte a fényes egyházi és katonai szertartást, melyet puskák ropogása és ágyúk dörgése kísért. Midőn a püspök a zászlókat szentelte, a császár alájuk térdelt és a fölszentelés után, egyiket a másik után kezébe ragadva, megfelelő beszédet tartott, melyben mindenkinek szerencsét kívánt, aki ama zászlók alatt szolgálni fog. Erre a császár előre szólította azokat a katonákat, kik a háborúban kitüntették magukat. Mindegyiknek saját kezeivel tűzte mellére az érdemjelet. Ezután a felség a püspöki palotába visszatért, és ott az erkélyre kiállt, hogy szemlét tartson a századonként díszmenetben elvonuló csapatok fölött. Midőn a magyar huszárok a császár közelébe értek, magasra emelték kardjukat és oly hatalmas éljent hangoztattak, minő még sohasem mozgatta meg Puebla levegőjét. A császár nagyon megörült e szokatlan tüntetésnek és azt mondta: "Magyar huszárnak nincs párja a világon!" Június 15-én Űrnapja volt, a felségek templomba mentek, hol 14 testőr is fel volt állítva a roppant nép között. A körmenetben is részt vett a császári pár, mindenütt testőröktől környezve, kiknek fényes és ízléses öltözete feltűnést keltett. Június 16-án Lányi hetedmagával a testőrök közül a fővárosba visszautazott. Mexikóban aztán időt engedtek Lányinak, hogy a nagy út fáradalmait kipihenhesse, mert bizony naponként nemegyszer tíz mérföldet is lovagolva könnyen kifáradhatott. Június 24-én a császár és császárné Puebláböl visszaérkezett a fővárosba, hol a fogadtatás igen szép volt. Zúgtak a harangok, széltében szólt a zene. Keresztelő Szent János napján egy mexikói ember sem mulasztja el a fürdést; a gyermekeket is mind megfürösztik. Június 29-én az akkor 60 éves Bazaine francia tábornagy elvett egy igen előkelő házból való 16 éves leányt, ki ragyogó szépség volt. Az esküvésnél a felségek is jelen voltak. Midőn a szertartásnál a vőlegénynek jobb kezét kellett volna odanyújtani, ő a bal kezét adta oda, ezt azonban a bátor menyasszony ügyesen visszanyomta, és egyúttal a vőlegény jobbjáról a kesztyűt is lehúzatta. A menyaszonynak ebbeli határozott intézkedését a császári pár észrevette és mosolygott rajta. (Folytatjuk) A HÉT 13
