A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-21 / 8. szám
TANÁCSADÓ AZ ORVOS VÁLASZOL Miért nem tudok énekelni? 16 éves fiú: "Tánckarra járok, kedvelem a társaságot, de énekelni sajnos nem tudok. A családban édesapám és testvéreim szépen énekelnek, édesanyámat pedig még sohasem hallottam. Talán tőle örököltem a botfülűségemet?" A választ a XX. század egyik legnagyobb zenepedagógusának és zeneszerzőjének, Kodály Zoltánnak a szavaival kezdem: "Az emberi hang a legszebb hangszer, ingyenes és mindenkié. Ezt a hangszert fejleszteni az ifjúságnak elsőrendű kötelessége, mert általa érkezik a magasabb zenei világ kapujába." És itt mindjárt a probléma közepébe vágtunk, ugyanis egy átlagos, elfogadható szinten énekelni, mint ahogyan minden más hangszeren játszani is, mindenki megtanulhat. Ezt azonban csak kellő időben elkezdett kitartó munkával lehet elérni. De idézzük tovább Kodály Zoltánt. Az éneklést "kezdeni már az óvodában kell, mert ott a gyermek NEVELGETŐ Barátok és játszópajtások Elméletileg elismerjük, hogy gyerekeink maguk választhatják ki barátaikat. Hiszünk a szabadságban, ellenezzük a kényszert, és tudjuk, hogy a szabad kapcsolatteremtés alapvető demokratikus jog. Gyakran előfordul azonban, hogy gyerekünk olyan "barátokat" hoz haza, akiket ellenszenvesnek találunk. Lehet, hogy nem szeretjük a nagyképűeket és a hetvenkedőket vagy nehezünkre esik elviselni egy csöpögő orrú bőgőmasinát. De hacsak nem ténylegesen kínos a vendég viselkedése, leghelyesebb, ha igyekszünk megfigyelni gyermekünk vonzódását és rokonszenvét mielőtt beavatkoznánk a választásba. Milyen mércét használhatunk, ha értékelni akarjuk gyermekeink barátválasztását? A barátoknak hasznos és korrigáló jellegű hatással kell lenniük egymásra. A gyereknek szüksége van arra, hogy saját személyiségétől játszva megtanulja azt, amire az elemiben már késő. A gyermek ösztönszerű, természetes nyelve a dal, s minél fiatalabb, annál inkább kívánja mellé a mozgást. A mai iskoláknak egyik fő baja, hogy nem engedi eleget énekelni és mozogni a gyermeket. A zenei hallásra való nevelés csak a korán induló alapos munkával válhat eredményessé". A szép hangot a gyakorlás mellett a velünk született sajátosságok is befolyásolják, éppúgy, miként a hangszereken való muzsikálás minősége között is van különbség. Az emberi hangnál ezek az eltérések alkati, élettani és pszichés eredetűek. Az alkat alatt a gége, a légzőszerv és a toldalókcső (torok, száj, orr) anatómiai arányosságát értjük. Az élettani tényezők a hangképző izmok arányos mozgása, amit gyakorlással csiszolni lehet. A gondolat, az érzés, az emlékezés stb. olyan pszichés tényezők, amelyek úgyszintén befolyásolják a hangteljesítmónyt. Az éneklés másik alapfeltétele a jó zenei hallás, ami a hangok felismerésének és megkülönböztetésének képességét jelenti. Ismerünk abszolút és relatív hallást. Az első a hallott hangmagasságnak minden segítség nélküli felismerését jelenti, míg a másik eltérő, azt mintegy kiegészítő társakkal kerüljön kapcsolatba. így például egy visszahúzódó gyereknek szüksége van nyíltabb gyerekek társaságára. A túlságosan féltett gyereknek önál\ lóbb játszópajtásra van szüksége. A félénk gyerekre bátrabb gyerekek társasága van jó hatással, a túlságosan "gyerekes" gyereknek a felnőttebb, érettebb játszópajtás az előnyös. Az élénk fantáziájú prózaibb, gyakorlatibb gondolkodású gyerekek társaságát igényli. Az agresszív gyereket erős, de nem túl harcias játszópajtásai ellenőrizhetik. Célunk az lehet, hogy gyerekünket saját szemólyisógótől különböző személyiségű gyerekek tárcsák a hangközök felismerésére vonatkozik. A relatív hallást gyakorlással fejleszteni lehet, az abszolút halláshoz viszont szükséges egy bizonyos fokú zenei ismeret. Miként az éneklés, úgy a hallás is függ az egyén veleszületett adottságától, így a fül érzékenységétől, és az agyban elhelyezkedő hallásközpont elkülönítő képességétől. Ezeket a képességeket is lehet gyakorlással fejleszteni. Ön kisgyermekkorában a családban kialakult előítéletek miatt valószínűleg keveset énekelt, és ez a görcsös kisebbségi érzés okozta a "botfülűségét". Ha megszabadul ezektől az előítéletektől, ha otthon fölszabadultan minél többet énekel, elérheti, hogy társaságban előbb csak dúdolva, majd egyenlő ónekestárskónt élvezze a dalt, a vidámságot. saságába helyezzük, és ezzel mintegy korrigáló hatást érjünk el. Vannak olyan kapcsolatok is, amelyeknek kialakulását igyekeznünk kell kerülni. Infantilis, a fejlődésben viszszamaradott gyerekek csupán egymás éretlenségét növelik. Harcias gyerekek csupán egymás agresszióját erősítik. A nagyon visszavonult gyerekek között nem alakul ki kellő "társadalmi kapcsolat". Bűnöző gyerekek erősíthetik egymás antiszociális tendenciáit. Különösen ügyelnünk kell arra, hogy a bűnöző viselkedést csodáló gyerekből ne váljék a baráti társaság vezéralakja. Az ilyen gyerekek nagy "tapasztalataik” miatt az iskolában vagy a környéken társaik szemében "hőssé" válhatnak és nemkívánatos azonosítási modellként szolgálhatnak. Az ellenőrzés és a mérlegelés érzékeny rendszerére van szükség ahhoz, hogy a gyerekre bízzuk a barát kiválasztásának a felelősségét, míg a mi felelősségünk annak a biztosítása, hogy a gyerek választása megfelelő lesz. Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona Fotó: Prandl Sándor A HÉT 23
