A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-21 / 8. szám

FOLYTATÁSOS REGÉNY

ugyanis temóntelen lelki vívódástól és szenvedéstől kímélte meg őt a teremtő. v

Fanni fáradt volt és kedvetlen. Tegnap ügyeletes volt a szerkesztőségben, későn vergődött haza. Reggel korán kelt. Az volt az eredeti terve, hogy még bent megírja az interjút, amelyet Bugár Bélával készített az új választási törvény következményeképpen előállt új helyzetről, a lehetséges választási koalíciókról.

Fanni "lírai hangulatban" volt, s ez sehogy sem fért össze a cikk témájával. Egyébként a "lírai hangulat" kifejezés Rasztyo "kitalációja" volt. Akkor használta, amikor Fannin megmagyarázhatatlan mólabú lett úrrá.

Mielőtt egy sort is leírt volna, főzött magának egy erős kávét, majd leült, és maga elé húzta az írógépet. Tíz perc mélázás után azon kapta rajta magát, hogy egy nagy könnycsepp szánkázik végig az arcán. Az orrtövónél vesz egy éles kanyart, és a szája szélét lágyan érintve lehuppan az álláról. Fanni nem tudta, honnan jött ez a könnycsepp, bár napok óta több dolog is bántotta. Szinte észre sem vette, mikor ülepedtek le a lelkében az apró sérelmek. Nebáncsvirág-termószet volt, túlórzókeny, ezt tudta, bár sokszor nem volt tisztában önmagával. Gyakran kutatnia kellett a szívében, hogy megfejtse egy-egy hirtelen jött hangulatváltozása okát. Előfordult, hogy nem jött rá, s ilyenkor mindig megjegyezte magában: "biztosan jódolgomban sírok". Az állandó egyedüllét, a Rasztyo-nélküli élet az'Idegeire kezdett menni. Minden reá maradt: a főzés, a mosás, bevásárlás, a gyerekkel meg a mamával való törődés, a szerkesztőségi teendők, szolgálati utak. A bicegés, meg a néha előtörő fájdalom az operált lábában sokszor nyugtalanította. Igaz, Rasztyo azelőtt sem jeleskedett a házimunkában, de a puszta jelenléte is sokat számított. Ennek ellenére Fanni arra kezdett ráébredni, hogy néha már nem is Rasztyo hiányzik neki, csak az egyedüllét rossz. Orsit nem láncolhatja magához, nem csinálhat belőle társalkodónőt, a mamával meg nem imádják egymás^ annyira, hogy naponta több órát együtt töltsenek. Fanninak hiányzott valami, amit talán magának sem mert bevallani. Cikkírás helyett Rasztyo félresikerült születésnapján járt az esze. Amibe belefog mostanában, semmi sem sikerül. A múlt hét végén a férje kedvéért terelte össze régi barátaikat, de az egész összejövetel valahogy olyan furcsán, mondhatni balul ütött ki. Annyi váratlan esemény jött össze egy napra, ami

máskor egész évre is sok. Arra álmában sem gondolt volna, hogy a pincében lévő fagyasztóból kirámolnak csaknem egy fél disznót, amely hús, hurka, kolbász, szalonna formájában várta földi létének végső beteljesülését. Az ismeretlen betolakodó még a befőttekből és a télire eltett savanyúságból sem átallott egy-két üveggel elcsenni. Fanni teljesen elképedt. Ilyesmi még sohasem fordult elő vele. Nem annyira a kár bosszantotta, hanem az az arcátlanság, az a pimaszság, ahogy az a valaki simán bejutott a ház pincéjébe. Ott állt és nem tudta, hogy mit adjon este a vendégeknek. Ráadásul Rasztyo aznap későn érkezett meg Bécsből. Fanni teljesen kikészült idegileg, mire hazaért. Nem tudta elképzelni, mi történhetett. A vendégekkel egyidóben, este jött meg. Százszor figyelmeztette, hogy stopposokat ne vegyen fel. Most majd járhat a rendőrségre, s ki tudja, mikor tisztázhatja magát, hogy neki semmi köze nem volt ahhoz a két emberhez, sem a náluk talált néhány adag kábítószerhez.

Éva persze Zsolt nélkül jött. Fanni tudta, Zsolt az utóbbi időben valahogy letért a rendes útról, de azért hiányzott neki a társaságból. Kati végül is elhozta Zsigát, de a hangulat valahogy feszes volt. Alig beszéltek egymással. Fanninak felrómlett: három éve

ugyanott ültek a kanapén, de nem volt köztük olyan "tisztes" távolság, mint most. Kati akkor halkan kacarászott, csiricsáré ruháját igazgatta Zsiga simogató keze nyomán. S úgy nézett a férfira, mint a teremtés csodájára. Zsiga összeborzolta néhányszor Kati haját, és kis butusomnak nevezte. Mintha száz éve lett volna, pedig alig telt el egy kis idő azóta. Zsiga nem változott, de Katit mintha kicserélték volna. Lefogyott és furcsa szomorúság ül a szemében. Pedig lehet, hogy nemsokára teljesülnek a vágyai. Mihamar végez, s jelentkezhet az orvosira. Ha nem öltözne még mindig olyan idétlenül mint hajdanán, rá sem lehetne ismerni, annyira megváltozott. "Pedig nem rossz lány", állapította meg magában Fanni. "Zsiga is rendes gyerek", fűzte tovább gondolatait, "csak együtt valahogy nem ment nekik. Milyen szomorú." Azon az estén Rasztyora is dühös volt. Soha nem látta még olyan tapintatlannak, mint akkor. Tudta, hogy Kati milyen kevés pénzből ól, Évát sem kényezteti el Zsolt az utóbbi időben, Zsiga sem áll e téren a helyzet magaslatán, mégis idétlen volt, ahogyan első ausztriai keresetét a többiek szemeláttára hanyagul az asztalra csapta:

— Nesze, Fancsal Itt az első fizetésem. Húszezer schilling, kezdetnek. De lesz ez még több is.

Fanni sosem látott még ennyi pénzt egy halomban, mégis kényelmetlenül érezte magát a többiek előtt. Úgy látszik Zsiga is megérezte ezt, mert viccel próbálta ellensúlyozni Rasztyo idétlenségét.

— No ti burzsujok, ha Rasztyo minden hónapban ennyit hoz haza, velünk szegényekkel már szóba sem fogtok állni. Mi mellettetek labdába sem rúghatunk, pajtás. Látod, Katáml Ilyen férj kellett volna nekedI

Fanni ült az írógép előtt, ám gondolatai nem a megírandó cikk körül forogtak, inkább önmaga számára keresett valamilyen indoklást, miért is olyan kedvetlen az utóbbi időben. Valójában semmi oka rá. Mégis... Bántotta Orsi félévi bizonyítványa is. Tavaly óv végén kitüntetett volt, most meg három fontos tantárgyból is bevágták neki a hármast. Látszik, hogy az apja nem tud vele foglalkozni. O meg matematikából nem tud neki segíteni.

Ami azonban a legjobban bántotta Fannit, az egy véletlen találkozás volt reggel. Az állomás utcából fordult be a Kankalin utcába éppen, amikor a sarkon Müller doktorral találkozott. Fanni maga sem tudta, hogy miért, de mélyen elpirult, bár ez a reggeli hidegben olybá tűnt fel, mintha a fagy csípte volna meg az arcát.

— Hogy van, doktor úr? Olvasta a cikket a...

— Most nem érek rá, viszlát — vetette oda mogorván Müller, s továbbsietett. Fanni meg ott állt, arcára fagyott mosolyával a hajnali utcán, és semmit sem értett, hiszen alig néhány napja úgy vált el tőle Müller, hogy váratlanul enyhe puszit nyomott az arcára. Ót ez akkor nagyon meglepte, és sokszor eszébe jutott. Nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget, de a lelke mélyén nagyon szerette volna, ha ennek valamilyen folytatása is lenne. Volt annyira őszinte önmagához, hogy megállapítsa Müller rendkívül nagy hatást tett rá. Pedig nem kifejezetten csinos férfi. Arra azonban nem számított, hogy úgy mellőzi el, mint egy idegent, mint egy kutyát. Fannit gyenge pontján, női hiúságában érte sérelem.

— Gyűlölöm — mondta hangosan, majd sóhajtott egyet, s nekilátott cikke első mondatának a leírásához. "A választási program előkészítése és az elkövetkező parlamenti választásokra való felkészülés azt a kérdést vetette fel..."

(Folytatjuk) A HÉT 19