A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
JOGI TANÁCSOK "Aggódó édesanya" jeligével olvasónk azt írja, hogy két és fél éves kisfiának nincs fél jobb keze. 1990- ben a bizottságon úgy döntöttek, hogy fia nem kapja meg a születésétől kezdve a rokkantpénzt, mert ez csak egyéves kortól jár. Azt kérdezi, igaz-e ez, és hogy tényleg csak a gyermek hároméves koráig kapja-e a gyermekgondozási segélyt, mert akkor a gyermek már mehet óvodába? A gyermekgondozási segély rendszerint a gyermek hároméves korának betöltéséig jár, ha azonban az illetékes orvosi véleményező bizottság arra a megállapításra jut, hogy a gyermek hosszantartó egészségkárosodás folytán rendkívüli gondoskodásra, vagy különösen igényes rendkívüli gondoskodásra szorul, akkor a szülői segélyről szóló 1990. évi 382. számú törvény 2. paragrafusának 1. bekezdése a) pontja értelmében a szülő (az anya) ezt a segélyt az ilyen gyermeke hétéves korának betöltéséig kapja, feltéve, hogy teljesíti a törvény többi feltételét (nincs munkaviszonyban, nem folytat kereseti tevékenységet, illetve csak napi kétórás munkabeosztásban dolgozik, vagy a munkabéradó levonása nélkül a havi jövedelme nem haladja meg a 800 koronát). Ami a gyermeknek járó pénzt illeti, az iskolaköteles kor előtti korban lévő gyereknél a rokkantságot rendszerint csak egyéves korától kezdve ismerik el, s csak ettől kezdve jár neki a családi pótlékhoz további — havi 500 koronát kitevő — kiegészítés. Kivételesen az orvosi véleményező bizottság már egy évnél fiatalabb gyermeket is elismerhet rokkantnak, ha ez egészségi — orvosi szempontból indokolt. Természetesen ez a kiegészítés is csak akkor jár, ha a szülőnek (jelen esetben az apának) igénye van a családi pótlékra (teljesíti ennek a törvényes feltételeit: munkaviszony, előírt munkaidő, ledolgozott műszakok stb.) NEVELGETÓ A lopás Egyáltalán nem szokatlan dolog, ha a gyermekek olyasmit visznek haza, ami nem az övék. Nagyon fontos, hogy amikor a "kis tolvajt" felfedezzük, kerüljünk el mindenfajta ceremóniát és drámai jelenetet. A kisgyermeket úgy is rávezethetjük a becsületesség útjára, hogy közben megőrizzük méltóságát. Például nyugodtan és határozottan azt mondjuk neki: "A kisautó valaki másé. Add vissza neki." "A pisztoly nem a tiéd. Vidd vissza." Ha a gyerek az önkiszolgáló boltban "ellop" egy cukorkát, és beledugja a zsebébe, akkor leghelyesebb, ha minden különösebb érzelem nélkül azt mondjuk neki. "A bal zsebedben levő cukorkának itt kell maradnia az üzletben." Ha a gyerek letagadja, hogy nála van a cukorka, akkor rámutatunk és megismételjük a mondatot. "A zsebedben levő cukorka az üzleté. Tedd vissza a polcra." Ha most is ellenkezik, akkor kivesszük a zsebéből, és ezt mondjuk: "Ez idevaló az üzletbe. Itt kell maradnia." Ha bizonyosak vagyunk abban, hogy gyermekünk pénzt lopott ki a pénztárcánkból, leghelyesebb ha nem kérdezgetjük erről, hanem megmondjuk neki: "Kivettél egy tízest a pénztárcámból. Tedd vissza." Amikor megkerült a pénz, ezt mondhatjuk szigorúan: "Ha pénzre van szükséged, fordulj hozzám, és majd megbeszéljük." Ha a gyermek letagadja, hogy elvette a pénzt, akkor nem állunk le vele veszekedni és nem is igyekszünk rábírni, hogy bocsánatot kérjen a bűneiért. Egyszerűen csak azt mondjuk neki: "Elvetted a pénzt, add vissza." Amennyiben már elköltötte, a beszélgetésnek a kár visszatérülési módjaira kell irányulnia (zsebpénz-csökkentés vagy valamiféle házimunka révén). Nagyon fontos, hogy sohase hívjuk a gyermeket tolvajnak vagy hazugnak, és sohase jósolgassunk neki olyasmit, hogy a fegyházban fogja végezni. Egyáltalán nem segít a gyereknek az sem, ha megkérdezzük: "Miért csináltad ezt?" Könnyen lehet, hogy elmondja "miért" tette, de ez csupán újabb hazugságot eredményezhet. Sokkal hasznosabb rámutat-TANÁCSADÓ Olvasónk ismét forduljon a gyermek kezelőorvosához, illetve az illetékes betegbiztosítási szervhez, a járási orvosi véleményező bizottsághoz, és kérje a gyermeke rokkantságának elismerését egyrészt a családi pótlékhoz igényelhető kiegészítés, másrészt a gyermekgondozási segélynek további folyósítása céljából. A kérvénye elintézéséről írásbeli határozatot kell majd kapnia, ami ellen — ha kedvezőtlen az elintézés — fellebbezéssel élhet. Dr. B. G. ni: elvárjuk tőle, hogy megbeszélje velünk, ha pénzre van szüksége: "Nagyon csalódott vagyok, miért nem mondtad el nekem, hogy szükséged van egy tízesre." "Ha pénzre van szükséged, gyere hozzám, és mondd meg nekem. Majd megbeszéljük." Ha a gyerek süteményt evett a "tiltott tálból" és ott fehérük a bajuszán a cukor, akkor ne kérdezzünk tőle ilyesmiket: "Vett valaki süteményt a tálból?" "Nem láttad véletlenül, ki vett ki süteményt? Nem ettél te is egyet? Biztos?" Az ilyen kérdések rendszerint hazugságra kényszerítik a gyermeket, ami csak tovább mélyíti sérelmüket. A szabály az, hogy ha tudjuk a választ, akkor ne kérdezzünk. Sokkal helyesebb, ha nyíltan kimondjuk: "Kisfiam megetted a süteményt. Mondtam, hogy ne edd meg. Mérges vagyok és csalódott." Az utolsó mondatunk megfelelő és az adott esetben célszerű büntetést jelent. Kínos érzést kelt a gyermekben és felébresztheti a felelősségérzetét, hogy helytelen viselkedésével tegyen már valamit. Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona A HÉT 23
