A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
MINERVA tartozzon a helyi önkormányzatok hatáskörébe, de ne az állami iskola. Sok pártok közötti torzsalkodást megelőzhetnénk így. Az önkormányzatoknak törvényesen tegyék lehetővé, hogy a körzetükben működő iskolákat támogassák. így az iskoláknak szánt anyagi támogatás kettős célt szolgálna: egyrészt biztosítaná az iskolák megfelelő szinten tartását, másrészt az iskolákat kisegítő intézmények (iskolatanácsok, szülői munkaközösségek, önkormányzati szervek) ellenőrzése mellett hatékony felhasználásra ösztökélne. A totalitarizmus többé-kevésbé mindannyiunk lelkét megfertőzte. A tekintélyt parancsoló oktatói módszerek, nevelői ténykedések csak arra voltak jók, hogy alaposan deformálódjanak a humanista, erkölcsi, emberjogi értékrendszerünk alapfogalmai, helyükbe állítva nem létező, irreális példákat. A Javaslat legfőbb hiányosságát abban látom, hogy nélkülözi az iskolaügy átszervezésének lelkét, az alapvető és meghatározó szellemiséget, az emberek, pedagógusok szellemiségének megváltoztatási szándékát. Mert nem hiszem, hogy az alapiskola szerkezeti átépítése a pedagógus közösség lelkületét is átépítené, de hiszem azt, hogy az iskolai légkör emberibbé tételéért való lelkesedést, a humanizmushoz és a neveléshez való újult hozzáállást meghozhatja a pedagógus közösségnek nyitva tartott pedagógus-világablak. Ez alatt azt értem, hogy tanítóinknak lehetőséget kell adni ahhoz, hogy a zárt metodikai rendszert felválthassák az új, progresszív oktatási rendszerek. Tapasztalatból állítom, hogy óriási az érdeklődés a tanítóinkban az új iránt. Megértették, hogy mindennek kettős célja van: egyrészt az élet szükségleteinek megfelelő nemzedék nevelése, másrészt a pedagógus oktatói-nevelői tevékenységének könnyebbé tétele. Végül egy megjegyzés: véleményem szerint a magyar nemzetiségi iskolák oktatási rendszere nem választható el a szlovák iskolák oktatási rendszerétől még akkor sem, ha bizonyos specifikumok (történelmi, nyelvi, területi) ez ellen szólnak. Annyi szállal, csatornával vagyunk összekötve, melyeknek figyelmen kívül hagyása súlyos következményekkel járna. Inkább hajlok tehát a minisztérium mellett működő szakértői csoport által előterjesztett iskolarendszer átépítésének javaslatához. Benne több realitást és ezen belül a nemzeti iskolaügyünk megerősödésének zálogát látom. Szerintem a feltételek adottak, kibontakoztatásához a magyar nemzetiségi iskolaügyben tevékenykedők felelősségteljes és józan ügybuzgalmára van szükség. Nem hiszek abban, hogy a szerkezeti átépítés változtatná meg az iskolák oly kívánatos jó közszellemének, szellemiségének megteremtését, de hiszem, hogy a pedagógusközösségben nem hamvad el a lelkesedés és tenni akarás a magyar nemzetiségi iskolaügy felvirágoztatása érdekében. Varga Frigyes Ekecsi Alapiskola Abortuszhorror Romániában Csaknem egymillió abortusz 1990-ben — ezt a könyörtelen igazságot a nagy román diktátor Ceausescu bűneként lehet felróni még a halála után is. Ugyanis a diktátornak az volt a célja, hogy ne húsz-, hanem harmincmilliós nemzet uralkodója legyen. De honnan vegyen ennyi 'alattvalót"? Ceausescunak ez nem jelentett gondot. Amint hatalomra került 1965-ben, azonnal két fontos rendelkezést adott ki. Betiltotta az antikoncepciót és az abortuszt. Kijelentette, hogy minden nőnek negyvenéves koráig négy gyermeket kell szülnie. A nyolcvanas évek elején a születéseket jelző görbét nem találta ugrászszerűen emelkedőnek, így megváltoztatta rendelkezését: a nők negyvenöt éves korukig öt gyermeket kötelesek szülni. A diktátor persze elegendő gyógyszerről, élelmiszerről, ruházatról és melegről már nem gondoskodott. A románok száma valóban megnövekedett. De milyen áron? Az országban az illegális terhesség megszakítások ezreit végezték el. Azok a nők, akik komplikációk nélkül túlélték az abortuszt, csak nagyon kevesen voltak. A szerencsésebbeket a beavatkozás "csak" lelkileg vagy fizikailag viselte meg. A kevésbé szerencsésekre, akiket gyakran a rokonoknak kellett az erős vérzés miatt a kórházba szállítani, rettenetes órák vártak. Ugyanis az orvosok kötelesek voltak ügyészt hívni, és amíg a páciens nem árulta el a "bűntársa" nevét, nem nyújthattak neki segítséget. Mintegy 14 OCX) nő halt meg ilyen módon — ugyan a kórházban, de a legkisebb orvosi segítségnyújtás nélkül. Az egészségügyi dolgozókat azonban ennek ellenére nem lehet egyértelműen elítélni. Az orvosi műszereket mindig el kellett zárni, és csak írásban benyújtott kérvény ellenében vehették kölcsön egy-egy esetbenl Az ellenőr gyakran és rendre váratlanul jelent meg. Azonnal bírósági ügy lett például abból, ha valamilyen orvosi műszert talált az asztalon vagy az orvosnál. Szerencsére mindig akadtak nővérek és orvosok, akik a szigorú ellenőrzések ellenére is segítettek. Az illegális abortuszok elleni harcban azt a módszert is szívesen alkalmazták, hogy a nőket gyakori nőgyógyászati kivizsgálásokra rendelték be, vajon nem terhesek-e. A gyárakban dolgozó asszonyokat az üzemi nőgyógyász közvetlenül a gépsorok mellől hívatta el... Amikor Ceausescu hűséges emberei a növekvő születési arányt mutató statisztikát a diktátor elé tették — valóban volt oka az örömre. Néhány év alatt az ezer főre eső születési arány 14,3 gyermekről 27,4-re emelkedett. Ki tudja, vajon volt-e tudomása a diktátornak például a csecsemőhalandóságról? U- gyanis az ezer főre jutó csecsemőhalandóság 30-ra ugrott, nem is beszélve arról, hogy mentálisan vagy fizikailag sérült gyermekek ezrei születtek! Több mint 200 000 gyermek került otthonokba, mert árván maradtak, vagy mert a szüleik a legfontosabbat — az élelmet sem tudták biztosítani a számukra. Az új román kormány egyik első intézkedése között szerepelt, hogy legalizálta a terhessógmegszakítást. Azonban továbbra is rengeteg az abortusz, ugyanis hiányzik a megfelelő antikoncepció. A kórházakban továbbra is hiányoznak a megfelelő műszerek, orvosságok, gyakran például altatás nélkül végzik a terhességmegszakítást is, és nagyon gyakoriak a különféle fertőzések. -te-A HÉT 21
