A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
ELO MULT Múlt és jelen az Ipoly mentén Plasztikusan ábrázolt erdős hegyek közül kanyarodik ki az Ipoly Lázár deák 1528-ban készített Magyarország-tórkópén. A hajdani rajzoló "Málnapadtak" (Málinec) és Poltár között tóvá szélesítette a pataknyi folyót. Ennek létezéséről az Írott források nem emlékeznek meg, ma viszont éppen ezen a helyen készül a Losond járás legnagyobb beruházása, egy víztároló, mely Losonc és Fülek vízellátását fogja (végre) biztosítani. A jellegzetes nógrádi folyó nevének többféle magyarázata van. Első említése "Bolia" formában Jordanis VI. századi gót történetírónál található. Ennek átvétele, továbbélése feltételezhető az Árpád-kori oklevelekben mint "Ipolla", "Ipiliä". Vannak továbbá szláv és germán eredetre utaló elméletek is. Pintér Sándor múlt századi palóckutató viszont ősmagyar, sőt, "palóc" szókapcsolatokat vélt benne felfedezni. Szerinte az Ipoly őse "lpa(j)ó", ami "öregvizet" jelent. Tény, hogy palócosan ma is "lpó"-nak ejtik a folyó nevét. A felsőnógrádi szlovák falvak között pisztrángos patakként siető Ipoly, kiérve a hegyek közül a Losond medencébe, ellustulva folydogál a Duna felé, végig magyarlakta területeken. Az Ipoly mente nem tartozik az idegenforgalmi látványosságok közé, útikönyvek se igen említik, pedig hajói körülnézünk, ezen a tájon Is sok érdekességet, jeles személyiségek nyomát fedezhetjük fel. Tegyünk hát egy utazást az Ipoly középső szakaszán, szem előtt tartva annak a tudós püspöknek szavait, aki a nevét a szülőfaluját is érintő folyótól kölcsönözte. Ipolyi Arnold szerint "Az a nép, amely veszni hagyja emlékeit, saját sírját ássa meg". Kiindulópontunk Pinc, Nógrád legészakibb fekvésű magyar faluja. Egy múlt századi leírás szerint "a Losoncról Gömörmegyébe vivő országúton Pincz faluba érünk, hol is a magyarság, illetve a palócság lakta vidék kezdődik." A nyelvhatár itt évszázadok óta élesen meghúzható. Pinc a mai napig megőrizte magyar jellegét, míg északi szomszédja Kalné, tiszta szlovák község. Ahol a forgalmas országút keresztezi az Ipolyt, Nepomuki Szent János kőszobra vigyázza a hidat, számontartva a Pincén átutazókat. Nem messze tőle Árpád-kori templom és temető maradványait tárták fel nemrég. A Nógrádi Múzeum tervei közt szerepel egy látogatható romkert kialakítása. Pincén egyébként is sok minden emlékeztet a múltra. A főutca házsora nagymértékben megtartotta a múlt század végi arculatát. Az udvar felé hosszan elnyúló nyeregtetős vályogházak jellegzetes homlokzatukkal ma már ritka, megőrzendő faluképet alkotnak. A házakban díszesen faragott mestergerendát is találunk. A padlásokon pedig a kihalt paraszti kultúra utolsó száz évének használati tárgyait, bútorait fedezhetjük fel. Munkaeszközök, cserépedények, a szövés-fonás teljes eszköztára, ácsolt és festett ládák várják, hogy az ősök életének dokumentumaiként az utókor szeme elé kerülhessenek. A kenderfeldolgozás 10 A HÉT végtermékei, a szebbnél szebb szőttesek nagyobb becsben vannak, ládákban "kasznyik" fiókjában generációk keze munkája rejlik. A Csemadok közvetítésével a legszebb darabokat már megcsodálhatták a különböző kiállítások látogatói. A pinci asszonyokról feljegyeztetett, hogy a "kaláta-sütésben" jeleskednek, a megállapítás ma is érvényesnek mondható, a mákos "ferentőt" és sok más finomságot ma is sütik, és nem csak Pincén. A "hasznos halászat", melyről Mocsáry Antal 1826-ban említést tett, már csak emlék, a hal egyre kevesebb, sőt, a közelmúltban még oly híres pind dinnyét is hiába keresnénk. Á jólmenő pind szövetkezetei — egy emlékezetes toborozás (NYIT) támogatóját — a még csak nem is szomszédos buzitaihoz csatolták. Maga a falu egyelőre még a hét kilométerre levő Losonc része. A szomszédos Bolyk községben született (1732-ben) a magyar történetírás megalapozója Katona István, jezsuita paptanár, utóbb kalocsai apát. Az általa építtetett templom közelében a losond gimnázium Kármán-köre emlékművet állított, melynek felirata: "A múlt, hatalmunk egyik talpköve." A ki-, be- és áttelepítések következtében a magyar nemzetiségűek ma már a lakosság felét sem teszik ki. Ipolynyitra a következő falu, a helyi igazgatás, tanftó, pap, orvos nélkül tengődő kisközségek közé tartozik. A népi építészet figyelemre méltó emlékei itt a lakóházak fülkés oromfalai. Ezekre persze érvényes, amit már a századfordulón feljegyeztek, hogy a "palóc azonban legtöbb helyt elfelejti ma már onnan a szent szobort, s a fülke üresen ásít..." Az Ipoly két partjára épült falucska az 1910-es években az érdeklődés középpontjába került, "... szénfúrási kutatások... közben... hatalmas vfzsugár csapott fel, s azóta 35—40 méter magasságba ömlik a szökőkút" Nyitra közelében. A téli fagyok idejében különleges látványt nyújtó szökőforrás vizének gyógyhatást tulajdonítottak, és fürdésre használták. Később a vfz elapadt, ma már csak szivárog az egykori gejzír vize. Napjainkban viszont felmerült az újrafúrás lehetősége, vállalkozó kerestetik... Nyitra alatt az Ipoly egyre inkább délnyugatnak fordul, vizét Galsa mellett felduzzasztották. A kis tó viszonylag tiszta vizében horgászni, fürödni is lehet. Szinte minden Ipoly menti faluban volt — és a két háború közti időszakban még működött is — vízimalom. A galsi malom épülete még megvan, de a helyi szövetkezet gabonáját már nem őrli. A falu fölé magasodó középkori eredetű templom tornyát—mint az Ipoly vonalán mindenütt — a 2. világháború vége felé felrobbantották. Újjáépítése napirenden van. Galsa nevezetessége egy műemléki védelmet érdemlő házikó, mely vizvetős tetőformájával és főképp sugaras deszkaoromzatával ritkaságszámba megy. A benne lévő mestergerenda korát és feliratát tekintve egyedülálló: "Epitete Czakó Ferencz huncut ember véget válás miat 1853 di" Galsától lefelé az Ipoly a szabályozásnak "köszönhetően" sivár csatornaként folyik a járási, illetve országhatár felé. Már csak emlék, amit a költőként is jeles festőművész, Szabó Gyula Irt: "Ez nem a Nílus, nem a Gangesz, csak a füzes Ipolypart ez...” Ez már nem az "Ipó", melyben a népdal szerint a "menyecske állt és a szoknyáját ott sulykolta". Itt már az Ipoly vizét két, Losoncon átfolyó patak "dúsítja". A folyó domboldalas bal partján van Terhelőd és a hozzá tartozó Lázi puszta néven ismert település, ahol Beniczky Hermin született. Madách neki ajánlotta a Tragédiát, Veres Pálnát pedig a költő gondolatvilága ösztönözte a nők művelődésének szervezésére. A Beniczkyek klasszicista kúriáját hiába keresnénk. Építészeti hatása azonban felfe-A kalondai malom 1930 táján
