A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-07 / 6. szám
Miért alszik a medve télen? Róges-rógen történt, amit most itt elmesélek, egy tavasszal a világ leghatalmasabb rengetegének közepén. Valamennyi állat összegyűlt az erdei tisztáson, hogy megválasszanak valakit, aki a móhkaptárakra felügyel. A méhecskék ugyanis panasszal fordultak az erdő lakóihoz, hogy valamiféle ismeretlen tettes a távoflétükben folyton dézsmálja a mézet. Mindenki ott volt bizony, aki valamit is számított az erdőben. Ott volt az ezermester harkály, ott volt a róka, ott voltak az őzek, a farkasok, mert ebben a régi, mesebeli időben még békességben éltek egymás mellett valamennyien. Egy hosszú fülű nyuszi volt az értekezlet elnöke. — Azért gyűltünk össze — pislogott álmosan —, hogy kinevezzük a móhkaptárok önzőjét. Ugyan ki vállalkozna erre a megtisztelő feladatra közületek? A meghívottak között ott volt természetesen Miska medve is, vadonatúj pompás barna öltönyében. A nyuszi kérdését néma csend követte, senki sem sietett jelentkezni, mert hiszen mindenki éppen eléggé el volt foglalva az erdőben. — Nos hát ha senki nem vállalja — dörmögte Miska medve —, ón hajlandó vagyok meghozni ezt az áldozatot az erdő lakóinak kedvéért! Az egybegyűltek közfelkiáltással nevezték ki Miska medvét az erdei mézek őrizőjévé. Méltóságteljesen, szorgalmasan látta el a feladatát — legalábbis ezt híresztelte magáról —, mert bárki merészkedett a méhkaptárak közelébe, mindenkit sorra elzavart. Mindez a nagy fáradság hiábavaló volt mégis, mert a méhek ismét elmentek az állatok tanácsához, és bejelentették, hogy érthetetlen módon mindennap kevesebb lesz a méz a kaptárakban. Egyben azt is kérték, hogy mielőbb sürgősen vizsgálják ki az ügyet. Egy reggel három kiküldött egy róka, egy nyúl és egy veréb, anélkül hogy Miskát erről értesítették volna, váratlanul megjelent leltárt csinálni. A veréb előreröpült, s méghozzá olyan nesztelenül, hogy Miska nem vette észre. Pedig ha észrevette volna, biztosan abbahagyja a torkoskodást, mert talán mondanom se kell: ő volt ám a méhkaptárok dézsmálója! A veréb sietve repült vissza, és mindezt íziben közölte a rókával meg a nyuszival. Újra összehívták tehát az állatok tanácsát, és az összes állat jelenlétében megfosztották Miskát a mózőrzői tisztségétől. Sőt, büntetésből száműzték egész tavaszig a barlangjába, ott kellett tartózkodnia egész télen át — ezt a bölcs ítéletet hozták —, hogy semmiféle újabb kópéságot ne követhessen el őkelme. Azóta alszik — mert mi mást is tehetne? — a medve télen mindig a barlangjában. Azonban hiába tiltották el a méztől, azért ő bizony mégis szereti, és amikor csak hozzájuthat, nem veti meg még ma sem. És hacsak teheti: jól a mézesköcsög aljára néz manapság is őkelme. ■m h h h i ' > Hajnal Anna A kiscsikó Anyám alatt aranyalom, tejet iszom, ha szomjazom, s anyám meleg oldalában melengetem gyönge hátam. Zúghat odakinn az eső, zöld lóhere zöldebbre nő, nekem kaszálja a gazda, hadd nőhessek szépre, nagyra. Zúghat odakinn a szél is, szívem nem remeg, ha fél is, tető alatt fekszem bátran, anyám meleg oldalában. Hát a farkas ? kiscsikó ? Éhes ám, ha hull a hó! Engem meg nem ehet ő Megyéd gazda, fal, tető! És a gazda megmarad, Ha fékez is: simogat. Etet, itat, ßlnevel. Ha zaboláz, megölel. \____________________________/ Körbe-körbe körte Azaz nem is annyira körbe, mint négyszögbe. Ugyan hány körte van összesen ebben az ablakban?-----------------------------------------------A gyermekrovat rejtvényeinek megfejtéséért könyvet nyertek: Góczi Tóth Barnabás (Komárom) 49. szám Szabó Linda (Vága) 50. szám Tallósi Natália (Kassa) 51. szám Vajda Imre (Farkasd) 52. szám V_____________________________________^ Rejtvénykulcs Melyik kulcs illik bele a rajz közepén látható zárba? A HÉT 27
