A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-07 / 6. szám

TANÁCSADÓ Zsebpénz A modem családoknál a költőpénz—éppen úgy, mint az élelem és a ruha — természetesen jár a gyereknek mint a család egyik tagjának. A zsebpénz nem a jó viselkedés jutalma vagy a házi munkáért járó fizetség. Nevelési eszköz, amelynek megkülönböztetett célja van: tapaszta­latot nyújtani a pénz használatával kapcsolatban, lehetővé téve, hogy a gyerek gyakorolhassa a választást, és növekedjék felelősségérzete. Ezért, ha túlságosan ellenőrizzük, hogy mire költi a gyerek a zsebpénzét, a zsebpénz adása célját veszti. Ehelyett arra van szükség, hogy a gyerek érezze, mire szánjuk a számára nyújtott zseb­pénzt: autóbuszjegyre, uzsonnára, taneszközre. Ahogy növekszik a gyerek, úgy kell növelnünk a zsebpénzt is, hogy ezzel másfajta kiadásokat is ô maga tudjon fedezni, és így másfajta felelőssé­get is rá tudjunk ruházni: tagsági díjak fedezését, a szórakozás költségeit és bizonyos ruhadara­bok vásárlását is. A zsebpénz bizonyos fokú helytelen felhasz­nálásával számolnunk kell. Vannak gyerekek, akik nem tudják beosztani zsebpénzüket, és túlságosan hamar elköltik. Az ilyen helytelen felhasználást üzleti hangnemben beszélhetjük meg a gyerekkel, s ennek során kölcsönösen kielégítő megoldáshoz juthatunk. Ha a pénz túl korai elköltése gyakran megismétlődik, esetleg szükségessé valhat, hogy megosszuk a zseb­pénzt, és hetenként kót-három részletben adjuk. Nem szabad, hogy a zsebpénz megvonása Damoklész kardjaként állandóan lebegjen a gyerek feje felett, mint valamilyen teljesítményre vagy engedelmességre buzdító nyomás eszkö­ze. Harag idején a zsebpénzt éppen úgy nem szabad visszatartani, mint ahogyan nem szabad önkényesen növelnünk akkor, amikor jó kedvünk van. Mekkora a megfelelő mértékű zsebpénz? Erre a kérdésre nincs általános érvényű válasz. A zsebpénznek alkalmazkodnia kell saját költség­vetésünkhöz. Helytelen, ha a környezetünk által ránk kényszerítőd szabványok miatt több zseb­pénzt adunk gyerekeinknek, mint amennyit külö­nösebb erőfeszítés nélkül megengedhetünk ma­gunknak. Ha gyerekünk emiatt szólna, komolyan és együttérzően mondjuk meg neki: "Szeretnénk, ha több zsebpénzt adhatnánk, de ennél többre most nem futja." Ez sokkal helyesebb, mintha igyekszünk meggyőzni arról, hogy valójában nincs is több pénzre szüksége. Ha valakinek nincs kellő tapasztalata, köny­­nyen előfordulhat, hogy rosszul használja fel a pénzt (csakúgy, mint a hatalmat). A gyerek zsebpénze ne legyen nagyobb, mint amennyit kezelni tud. Jobb, ha kicsi zsebpénzzel kezdjük, amelyet azután időről időre a szükségnek megfe­lelően növelhetünk, mint ha túlterheljük a gyere­ket a számára túl sok pénzzel. Legjobb, ha akkor kezdünk zsebpénzt adni a gyereknek, amikor iskolába lép, és megtanulja a pénz számolását, felváltását. Egy dolog feltétlenül lényeges a zsebpénzzel kapcsolatban: az a pénz, ami a zsebpénzből az előre meghatározott kiadásokból megmarad, a gyereké; ő dönti el, hogy megtaka­rítja vagy elpazarolja. NANSZÁKNÉ DR. CSERFALVI ILONA NEVELESI PROBLÉMÁK Értelmetlen az élet: — "Már többször felmerült bennem a gondolat, Igaz, magam sem tartom reálisnak, de néha pánik fog el. Úgy érzem, hogy félek, különösen a nemi élet megnyilvánulásai­tól. Talán helytelenül neveltek?" Levélírónk csüggedését és bizonytalanságát megértjük, lehet hogy a nevelése folyamán nem kapta meg a helyes felfogáshoz szükséges kellő irányítást, és azért képtelen önmagát tovább irányí­tani. Nem mindenkor alakul ki igazi szülői szeretet — napjainkban sem —, mint ahogy jó férfi-nő kapcso­lat sem. Egyre gyakoribb a haszonelvúségen alapu­ló téves értékelés és az autoritás helytelen alkalma­zása. Ezért a fiatalok fejlődésük folyamán elbizony­talanodnak, s felmerül bennük az önmegsemmisí­tés gondolta is. A felhalmozódó agresszív erők tehetetlenséget és dühöt váltanak ki az egyénben. Különösen jellemző ez a megfelelő nemi nevelés elmulasztásakor. A nemiség kialakulásakor nem­csak a nemi ösztön megjelenése, hanem az egész személyiség formálódása a fontos. Ezért a nemi nevelésnek irányítottnak kell lennie, nem csak a tilalmakra, a gátlásokat előidéző nemiségi tagadá­sokra kell összpontosulnia, meit akkor személyi­ségzavart, kilátástalanságot, konfliktusos állapotot idéz elő. Sok esetben a nem megfelelő nemi nevelés mellett olyan párkapcsolatoknak is szemta­núja lehet a gyermek, amikor az egyik vagy a másik házastárs kötelességnek tekinti a nemi kapcsolatot. És nem ritkák az olyan kapocsolatok sem, amikor az élettársak között erőszakkal jön létre a kapcsolat. Ilyenkor a tartózkodó fél ridegen és undorral fogadja a másikat. A nemiség értékelésének a kialakítása a nevelés folyamán ugyanolyan fontos dolog, mint más, egyéb általános fogalmakra és szükségszerűsé­gekre való tanítás. Különben az általános nevelési folyamat is zátonyra futhat, és az ilyen állapotoknál az egyén érzelmi világában csüggedés, csalódás, félelem és bizonytalanság lép fel. Tény az is, hogy a nemi élményeknek döntő szerepük lehet az életben mind a fejlődés ideje alatt, mind pedig a felnőttkorban. Felnőttkorban gyakori ugyanis a nemi képesség elvesztésétől való félelem. Különösen a labilisabb egyéniségúek tudnak nehezen belenyu­godni az idő múlásába. Sokan pánikba esnek bizonyos szervi megbetegedéskor, például szívin­farktuskor, mert nincsenek kellőképpen felkészítve a betegség valós következményeire. Olvasónk félelme alaptalan. Nem értelmetlen az élete, ha a jövőben megfelelően viszonyul hozzá A HÉT 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom