A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-07 / 6. szám

Élő MÚLT

Amikor Madách Imre Ipolyságon farsangolt

A reformkorban, csakúgy mint ma, a farsang volt a bálok igazi szezonja. Persze, csak ott, ahol megfelelő bálterem is akadt. Az egykori Hont megyében, s annak székhelyén, Ipolyságon, az 1830-as évek végéig nem volt bálrendezésre alkalmas helyiség. A mulatni kívánó nemes ifjak s kisaszszonykák a környékbéli kastélyok, kúriák nagytermeiben, esetleg a közeli Léván ropták a táncot. A helyzet 1834 után javult: megnyílt az ipolysági kaszinó, melynek "díszes tereme" s további négy szobája helyt adhatott a vármegyei bálnak is.

Az ipolysági bálok rövidesen közkedveltek lettek a szomszédos, barsi, nógrádi nemesek számára is. Az 1842-es farsangi bál egyik illusztris vendége, a nógrádi másodalispán, Sréter János volt. Az 1806-ban született, a Selmecbányán és Pesten tanult ügyvéd korán kiemelkedett a nógrádi középnemesek sorából. Több nyelven beszél, művészetekkel foglalkozik, Shakespeare-t, Byront fordít. S mivel az első alispán az előző évben elhunyt, ez idő tájt a magára maradt másodalispán, Sréter látja el az első alispán feladatait is. Nemcsak megyéjében, hanem a szomszédos Hontban is tisztelik, becsülik. A farsangi bálon is az est körülrajongott alakja. A nők ostromának csak úgy tud ellenállni, hogy időnként maga helyett a 19 éves patvaristáját küldi a táncparkettre. A pelyhedző bajuszú, vékonydongájú ifjú gyakornok kitűnően táncol, jó társalgó — nem hoz szégyent főnökére. Sokan már ekkor megjegyzik a nevét Hontban is: Madách Imrének hívják a táncoslábú gyakornokotl

Nem tudjuk, ez volt-e a nagy magyar drámaírónak, Madách Imrének első látogatása Ipolyságon. A fentebb emlegetett, s éppen 150 éve lezajlott farsangi bálozásáról is csupán egy forrás tudósít: Vargha Sándor cikke a Magyar Újság 1937. február 7-i számában. Praznovszky Mihály, a kitűnő Madách-kutató Madách és Nógrád a reformkorban című könyvében megerősíteni látszik Vargha állítását: Madách szívesen járt bálokba. Praznovszky szerint barátjával, Szontágh Pá/lal általában Losoncra jártak, elsősorban a Kubinyi Ferenc házánál rendezett mulatságokra. Rajongva szeretett főnökével, Sréterrel azonban alighanem Ipolyságon mulatott utoljára.

14 A HÉT

Sréter ugyanis 1842 márciusában, 36 éves korában elhunyt. Nem érhette tehát meg azt a kitüntetést, mellyel Hont megye bizonyára őt is megtisztelte volna 1843-ban.

1843 elején az addigi honti főispán, Majláth György "magas hivatalbeli elfoglaltságára"— a korabeli Magyarország egyik főméltósága, országbíró volt — hivatkozva lemondott tisztségéről. A bécsi kormány, mely ekkor már régóta rossz szemmel nézte a magyar megyék, köztük Hont rebelliskedését, az új főispán helyett csupán főispáni helyettest nevez ki a megyébe. A helyettes, a Jókai regényekből hírhedtté vált "adminisztrátor", Luka Sándor lett. Luka, hogy a megyei ellenzék lázongását csillapítsa, a külsőségek, hagyományok megtartásával is igyekszik a törvényesség, a jogfolytonosság látszatát megőrizni. Ősi szokás szerint, az újonnan hivatalába emelt főispán, első ténykedésként, táblabírákat nevezett ki. Ma a "táblabíró" névnek nincs valami jó hangzása, holott a reformkorban a táblabírák többsége megbecsült, hasznos tagja volt a megye nemesi társadalmának. "E nagy számú osztály képezi nemzetünknek valódi magvát s összpontosított tömegét... Nemzetünknek valódi physionomiáját a táblabírói osztály adja meg" — állítja Madách földije, Mocsáry Lajos 1855- ben, A magyar társasaiét című könyvében. Nos, Luka, élve a főispáni joggal, beiktatása napján, 1843. április 25-én táblabírákat nevezett ki. Ekkor lett Hont vármegye táblabírája Sréter utódja, a nógrádi alispán, Károlyi János és Sréter egykori patvaristája: Madách Imre. Madách Imre s társai táblabírákká való kinevezéséről Hont vármegye 1843-as jegyzőkönyvének 895. számú bejegyzése tanúskodik. E cikkely szerint Madách mellett s többek közt a későbbi honti főispán — egyébként Pesten Madách diáktársa — báró Majthényi László, Ürményi József királyi kamarás és alnádor, a kor népszerű szalonköltője Császár Ferenc és Stréger János, megyei főorvos lett Hont vármegye táblabírája. A Madách-irodalomban mindeddig nem találtunk említést Madách honti táblabíróságáról, holott a hontiak e gesztusa négy hónappal előzte meg Nógrád hasonló lépését! S mivel a táblabírává kinevezés a kor egyik leggyakoribb

elismerési formája, Madách honti táblabírósága mindenképpen megérdemli, hogy bekerüljön az irodalomtörténeti munkákba és a részletesebb Madách életrajzokba. A hontiak pedig büszkék lehetnek arra, hogy elődeik "a legnagyobb magyar", Széchenyi István 1830-as kinevezése után, 1843-ban a legnagyobb magyar drámaköltőt is megtisztelték táblabírói kinevezéssel.

A teljesség kedvéért elmondhatjuk, hogy Madáchot nemcsak e tiszteletbeli funkciója, hanem rokoni szálak is fűzték Hont megyéhez. Édesanyja, Majthényi Anna, az unokahúga volt Hont egykori híres alispánjának, a Kazinczyval levelezgető Majthényi Lászlónak. Madách személyesen már nem ismerhette őt, hiszen 1825-ben, amikor Majthényi meghalt, költőnk még csak kétéves volt. Ismerte azonban a nagy Majthényi unokáját, a már említett Lászlót, aki majd az 1848— 49-es sorsfordulón dicstelen szerepet játszik Hont történetében: "muszkavezető" lesz, azaz a császári, cári seregek oldalán áll. A másik rokoni kapcsolat sógora révén fűzte Madáchot Hont megyéhez. Madách Anna Huszár Sándorhoz ment feleségül — Huszár pedig a Hont megyei Barátiban volt földbirtokos. Az ember küzdj... című ismert életrajzi regény szerzője, Harsányi Zsolt szerint Huszár Sándor ajánlotta az 1860-as évek elején a már betegeskedő Madáchnak a homeopata Péczely Ignácot. A "csodadoktor" Póczely azonban ugyanúgy nem tud segíteni a szívbeteg költőn, mint ahogy jó húsz évvel korábban nem segített a rudnói "csodadoktor", Madva Ferenc sem. Utolsó honti vonatkozásként említhetjük meg, hogy a már súlyosan beteg költőt kezelte a kor egyik leghíresebb orvosa, a barsihonti tájról származó Kovács Sebestyén Endre is. (Nem tévesztendő össze az unokaöccs névrokonnal, aki a századfordulón volt Hont megye főorvosa és az ipolysági kórház igazgatója.)

Madách és szülőmegyéje, Nógrád kapcsolata közismert. írásunkban a szomszédos megye, a történelmi Hont elfeledett vagy egyáltalán nem ismert Madách-vonatkozásait tártuk a művelődéstörténet iránt fogékony olvasók elé.

Dr. Kiss László