A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-07 / 6. szám
INTERJÚ ' ■ i Hangulat-mozaik ’92 "Én nem tudom, mit várhatok a jövőtől... de vajon a jövő tudja-e, hogy mit várhat tőlem?" (D. Hevier) • Balról: Barta György, Horváth Pál, Vörös János Volt egyszer egy forradalom — gyengéd, bársonyos, reményekkel kecsegtető... Gyertyák égtek a tereken, láng lobbant a szívekben. Miközben mi — tizen- és huszonévesek — is a csillagok hullásának örülhettünk, bizakodtunk a szebb, boldogabb jövőt teremtő gyökeres változásokban. Lassacskán véget ért a vörös alkonyat, és felkelt (?) % Ml NAPUNK. Az elmúlt bő két esztendő alatt bizony gyakran vegyült üröm is önfeledt boldogságunkba. Mégis milyen mértékben váltak valóra elképzeléseink, a változások mennyire befolyásolták magánéletünket és a közeledő választások küszöbén vajon derűlátóan tekintünk-e jövőnk elé? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk néhány fiatallal. íme, a hangulatunkról árulkodó válaszok! Barta György (Nagyszarva), 28 éves magánvállalkozó: — Szerintem nem történt jelentős változás a forradalom óta, legalábbis kisközségünkben nem nagyon észleltem azokat. Pozitívumként könyvelem el, hogy végre bárki bármiről szabadon véleményt nyilváníthat, nem kell a következményektől rettegnie. Viszont negatívumként említeném a gazdasági viszonyok romlását — az áremelkedéseket, a munkanélküliséget. Engem is főleg a gazdasági problémák érintenek, ugyanis szabónak tanultam ki, azelőtt a somorjai Vzorodevnél dolgoztam, majd a változások után magánvállalkozó lettem. Azonban az emberek anyagi helyzete ahhoz vezetett, hogy többségük az évekkel ezelőtt félredobott holmikkal állít be hozzám, hogy inkább alakítsam át azokat, mert a javítás kevesebbe kerül, mint az új ruhák varratása. Emiatt a bevételem nagyon alacsony, mégis kénytelen vagyok ebből a minimális összegből megélni. Csak az alapvető dolgokra költhetek, és még az is luxusnak számít, ha megveszek egy-egy érdekes könyvet. Régebben ez nem okozott gondot. Például az idei nagyszarvai könyvvásáron a kiválasztott tíz könyv közül csak kettőt tudtam megfizetni. De hasonló helyzetben van a többi fiatal is, kivéve azokat, akik még mindig élvezhetik a szülői támogatást. Persze, egyesek inkább választják a munkanélküliséget, mert a segély még mindig többet tesz ki, mint az előző fizetésük. A falusiak esetében annyival jobb a helyzet, hogy a kert és az állatok is "hoznak a konyhára". Ám hiába emelkedtek jelentősen a gyümölcs- és zöldsógárak, ha nem a termelők zsebébe kerül a különbség, hanem az államé a haszon javarésze. Az elmondottakból leszűrve a tanulságot: ma csak az dúskál a javakban, aki lop... A jövőt tekintve elég elszomorítónak tartom a helyzetemet, ugyanis sokáig képtelenség anyagilag talpon maradnom. Arról pedig még egyelőre nincs elképzelésem, hogy a szakmámon kívül mi mással is kereshetném meg a kenyérre valót. Egy kicsit bízom abban, hogy emelik a fizetéseket, ezáltal a polgárok majd többet költhetnek ruházatra, és én is jobban élhetek majd a bevételemből. Remélem, hogy az idei választások jelentős politikai és gazdasági változásokhoz is vezetnek. Ugyanis a gazdasági fellendülés mellett fontosnak tartom a nemzetiségi kérdés megoldását és a külkapcsolatok javítását is. Horváth Pál (Nagyszarva), 21 éves főiskolás: — Több jelentős vállalkozásra számítottam! Ami a gazdasági vállalkozásokat illeti, ón mélyen egyetértek a drasztikusnak tűnő Klaus-reformokkal. Ugyanis, ha mindez lassabban menne végbe, akkor fennállna a régi rendszer viszszaállitásának a veszélye. Ezért az áremelések ellenére is elismerem a változtatások szükségszerűségét és az eddig elért, megmásíthatatlan eredményeket, de ez még kevés. Csak az bánt, hogy manapság is azok élnek legjobban, akik megtollasodtak a régi rendszerben. Utánuk következnek a feketézők. Az újgazdagok közül csak azokat becsülöm, akik vagyonukat saját kezük vagy eszük munkájának köszönhetik. Harmadéves főiskolás vagyok a pozsonyi Műszaki Egyetemen, és havi 1800 koronából kell megélnem, ami elég nehéz. Szüleim meghaltak, nagyszülőim nagyszarvai házában élek egyedül, és alig tudom fedezni a ház fenntartásával járó költségeket. Szeretnék helyette inkább egy lakást, de azok ára is horribilisra emelkedett. Egyéb alapvető költségeimről: például a menzán régebben 2,60 koro-6 A HÉT
