A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-31 / 5. szám
ggsgggsgaggsggjgggg«# ták, hogy a hiedelem szerint védje az anyát és a csecsemőt a szemmelverés ellen. Az abroszok, asztalkendők, kosár- és kalácskendők, törülközők a húszas, harmincas években készültek félpamutos vagy tiszta pamutvászonból. A kalácskendőben a kalácsot, általában a túróslepényt vitték a lagziba. Beletették a kalácsot vagy a tálat és a négy sarkánál fogva összekötötték a kendőt Az abroszokba, kendőkbe a század elején a szedett mintát szőtték, később hímzéssel díszítették. A piros és kék színen kívül sárga, rózsaszín és lila színű gyöngyfonallal beszőtt mintát alkalmaztak. A minták az anyag természetéből és a szövéstechnika módjából következően megőrizték a mértani formákat, ezek csillagok, virágok, szőlőfürtök, madarak stb. Az abroszokat kendőket törülközőket hímzéssel is díszítették. Kedvelt a keresztöltéses technika, a laposöltés és a vagdalás. Az abroszok, kosárkendők, kalácskendők szélét azsúrozták, díszesen rojtozták, vagy horgolt csipkével díszítették. Az eddig említett darabokon kívül zsákvásznat is szőttek, melyet piros vagy kék csíkmintával díszítettek, és a monogramot keresztöltóssel varrták bele. Kötelet is szőttek 'kis szátván'. A szedett szőttesek és a hímzések mintáit a faluban egymástól vették át Ezért megfigyelhető, hogy egy faluban vagy egyes családoknál egy-egy mintát gyakran alkalmaztak. A szép szőtteseket mai napig őrzik a szekrényekben. Az édesanya egykori stafírungjából kapott a lánya is. Több háznál ma is szívesen veszik elő a régi szép vászon dísztörülközőket, kosárkendóket, hogy díszítsék velük lakásukat DURAYÉVA Disztörülközó mintája — Fülekkovácsi Szőtte» abrosz részlete FOTÓ: BÖSZÖRMÉNYI l Félek a jövőtől Ismét mögöttünk egy küzdelemmel teli év. Vajon mit hoz az új esztendő? Az idő feltartóztathatatlanul rohan, visszaforgatni, meg nem történtté tenni semmit nem lehet. Egy a tévében látott kerekasztal-beszélgetés késztetett arra, hogy elgondolkozzam nemcsak a családom, hanem az egész itteni magyarsáp jövőjéről is. Az említett dialógus a választásokról szólt, és a fő gondot az jelentette, hogy előbbre hozzák-e vagy sem e fontos esemény időpontját. Az egyes pártok képviselői minderről más-más véleményen voltak, egyben azonban megegyeztek: a választásokat nem szabad sokáig halogatni, mert állítólag a mostani vezetés, a képviselőtestületek becsaptak bennünket, a szakadék szélén állunk, az éhhalál fenyeget stb. Véleményem szerint egy gazdasági reformot nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, úgy, hogy mindenki elégedett legyen. Engem csak azért aggaszt az egész, mert az újonnan megválasztott képviselők a régiekhez hasonlóan megkapják a maguk szép, mondhatnám gyönyörű képviselői fizetésüket, de az az egy biztos, hogy ők sem rendelkeznek varázsvesszővel, és nem tudják azonnal helyrebillenteni gazdasági mérlegünk egyensúlyát, sőt, most már ók is — ez csak természetes—a parlamentben fogják melengetni a helyüket, aztán amikor jól megszedik magukat, már annyi fáradságot sem vesznek, hogy tisztességesen eljárjanak a parlament ülésére, mint ahogyan például Milan Kňažko úrnak felrótták ezt az említett beszélgetésen. A másik dolog, ami nyugtalanít, maga a választási kampány. Azt hallottam ugyanis, hogy Meóiar és Kňažko urak a választási kampányukat Dél-Szlovákiában végzik. ígérnek fűt-fat... Egy kicsit ismerős nekem ez a kép! Előttem van ugyanis a nagyapám címére érkezett (de soha el nem küldött) belépési nyilatkozat a Szlovák Nemzeti Ligába. Az agitátorok olyan jelszavakkal, mint *A Sztovák Liga a resztovakizálással megmentette Ónt, családját,, vagyonát', vagy 'A Szlovák Liga biztosította Önnek nyugodt jövőjét, személyes és vagyoni biztonságát!', 'Legyen hálás a Szlovák Ligának!' stb. győzködték a szegény, szlovákul nem beszélő magyarokat, hogy szlováknak vallják magukat. Ezért félek a jövőtől. Nem látom ugyanis sehol leírva, hogy az illető urak arról meggyőződtek-e, amit a Matica slovenská terjeszt, miszerint Dél- Szlovákiában elnyomják a szlovákokat, mert ha meg akarják nyerni maguknak a lakosságot, éppen nekik kellene a koholt vádakat elutasítani és megcáfolni azokat a híreket, hogy a magyarok fizikailag támadják a másik nemzetiséget, bezárják iskoláikat, elbocsátják a magyarul nem beszélőket. (Lásd a Život cikkeit Laco Zrubec tollából.) Azt várnám Meóiar és Kňažko uraktól, hogy valamelyik szlovák nyelvű újságban ezekről a kérdésekről szóljanak, mert a mesterségesen szított gyűlölet mély sebet ejt az emberekben, és ez a gyűlölet bosszút szül. Félek a jövőtől azért is, mert nem látok semmilyen összetartást a magunk berkeiben sem. Elszomorít, ha olvasom vagy hallom, hogy az amúgy is nehezen fennmaradó magyar lapok készítői és kiadói nem azért küzdenek, hogy mind megmaradjanak, hanem azért, hogy az egyik a másikat letapossa. Mit tehet az olvasó, aki az ilyen körülmények között készült lapokat olvassa? Összezavarodik és hinni kezd a mézesmázos, "kintről’ jött ígéreteknek. Mi ennek a következménye? Nem mer az utcán magyarul megszólalni, nem adja magyar iskolába a gyerekét, egyszóval beletörődik a sorsába, és nincs kedve harcolni magyarságáért. Végül még azt is elhiszi, amit a Matica slovenská terjeszt róla, mert nem érez támogatást a sajtóból, nem biztatja senki, hogy küzdjön. Kicsúszik lába alól a talaj. Félek a jövőtől, mert már átéltem a hontalanságot, a kitoloncolást. Ki tudja ki marad és ki jön a választások után. Mindenesetre ideje lenne nekünk, magyaroknak összefogni, ahogy Heltai egyik versében plvastam nemrégen: 'Megfogni egymás kezét / Összebújni, egymást megölelni / É$ utolsó szikrájából annakt mi bennünk emberi / Uj tüzet rakni uj jövőhöz / És friss kenyérsütéshez.* PLOCZEK MÉSZÁROS ERZSÉBET ’ A HÉT 11
