A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-31 / 5. szám
puskát. Ezt neked vettük — mondta, és valóban attól kezdve én jártam ezzel a kis golyóspuskával. Esténként kiültem a szőlődomb egy alkalmatos bokra alá üregi nyulat lesni. A foglyon kívül ez volt a másik gyakori "vad". Varázsosak voltak ezek az esti lesek, bár többnyire sikertelenek. Mire a nyulak előbújtak, már annyira sötét volt, hogy sem az irányzókot, sem a legyet nem lehetett látni. Bizonytalanra meg nem akartam kísérletet tenni, már csak azért sem, mert ezekre az esti lesékre csak egyetlen töltényt kaptam. — Kérem ejtsünk néhány szót édesapjáról, és mire emlékezik még szívesen az idők távlatából? — Visszatérve édesapámra... Apja, anyja korán elhalt. Két fiatalabb nőtestvóre volt, és egy bátyja, aki 1914-ben halt meg. Apja második házasságából született még egy fiatalabb nőtestvóre is. "Mostohaanyja" jgazán olyat volt, mint egy édesanya. Ót még ón is ismertem, és úgy szerettem, mint valódi nagyanyát. Apám sok munkával és némi rokoni segítséggel végezte el középiskoláit, majd a pápai református teológiára iratkozott be. 1913-ban ösztöndíjjal az észak-írországi Belfastban tanult tovább. Az első világháború kitörése miatt azonban haza kellett jönnie. Néhány óv Somogy megyei lelkészség után apámat Tahitótfaluba választották meg lelkésznek. Tizenegy éves koromig éltünk Tahitótfaluban, számomra máig is ez a legszebb táj a világon. A szentendrei sziget csúcsán, Kisoroszinál, rá lehet látni a hatalmas Dunára, amint két ágra válik. Partjait egyik oldalról a visegrádi vár, másik oldalról a nagymarosi dombok szegélyezik. A következő sorsdöntő állomás Szeghalom, a régi Nagy-Sárrét központja. Még diákként itt fedeztem fel, hogy milyen károkat okoz az ostoba, vonalzóval tervezett vízszabályozás. A Berettyó és a Sebes-Körös is csatomaszerű mederben folytak, de a régi világot nem lehetett teljesen eltüntetni. Rengeteg, félig kiszáradt kanyargós holtága maradt meg mindkét folyónak. Szerény képzelet kellett csak, hogy milyen csodálatos vízivilág lehetett itt egykor. Bővebbet "Pro Natura" című könyvemben írok erről. — A második világháború azonban beleszólt sok mindenbe, hogyan alakult a sorsa a háború után? — 1946-ban, a magyar erdészeti üzemek vezetőjeként elkezdtem a magyar természetvédelem szervezését. Ekkor hagytam fel a vadászattal, bár addigra zsákmányaim között jó néhány téli hajtásban lőtt erős vadkan szerepelt. Vadászmúltamat soha nem tagadtam meg. Amíg vadásztam, többnyire magányosan jártam erdőt, mezőt, vízpartot, így megfigyelésekre, a természet nagy összefüggéseinek felismerésére bőséges alkalmam volt. Később ez a tudás sokat segített a temószet megőrzésére tett erőfeszítéseimben. — Mikor került kapcsolatba a Nimród vadászlap feledhetetlen szerkesztőjével, a nagy afrikánussal K'rttenberger Kálmánnal? — Sok természet- és tájképet is csináltam. Első fényképeimet még a harmincas években Kittenberger Kálmán közölte le a Nimród vadászújságban. Sokat jelentett, ha ez a nagy tekintélyű lap írást vagy fényképet közölt valakitől. A laza "munkatársi" viszony Kittenbergerrel később őszinte barátsággá fejlődött. Kittenberger Kálmánról kell még néhány szót szólnom. A század elején nemcsak világhírű Afrika-vadász és gyűjtő volt, hanem a természet egyik legjobb ismerője és védője is. Szemlélete az általa 1920-tól szerkesztett Nimród-ban is tükröződött. Vadászat, halászat, ornitológia, sőt, még a gombagyűjtós tudnivalói is áHandó rovatként szerepeltek a lapban. Ő biztatott a fényképezésre is, és mikor 1946 után már komolyan foglalkoztam természetfónykópezóssel, ő becsülte meg legjobban képeimet. Csak a tiszta valóságot szabad bemutatni, ez volt az elve, és éles szemével felfedezte, hogy az ón képeim ezt tükrözik. Később könyveim szövegének illusztrálására képeimet is sikerült megjelentetnem. Bár egy-egy könyvem, és későbbi filmjeim anyagiakban csak a rájuk fordított költségeimet fedezték, mégis úgy éreztem, hogy jelentős segítői természetvédelmi munkámnak. — Hogyan készültek filmjei, mi ösztönözte a filmezésre? — Magyarországon sok termószetfilm készült, és ezek nagy nemzetközi sikert is arattak, én mégsem voltam velük megelégedve, mert "rendezett" filmek voltak. Többnyire befogott állatokkal készültek. így kezdtem el színes termószetfilmeket készíteni. Ezeknek minden kockája magát az érintetlen természetet mutatja. Ellenkező jóslatok dacára még a természetet kevéssé ismerő nézők is megérezték a hitelességüket. Külföldön még inkább megmutatkozott ez a méltánylás. — Az utolsó kérdésem, vajon mit csinál most egy nyugdíjas, nyughatatlan és szenvedélyes természetbarát? — Mit csinálok nyugdíjasként? Több, mint tíz éve Szegeden élek, és ma is fényképezek. Most már rendszeresen hozzájuthatok a világ talán legszebb színes filmjeihez, a Kodachrome-hoz. Sok száz képem van a Tisza menti természetről. Ha ezekből összeállíthatnék még egy könyvet, jó kivitelben, akkor az nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedő lehetne. Sajnos, a mai szegény világban erre kevés esély látszik, így a vágyam aligha teljesül! Köszönöm a beszélgetést, annak reményében, hogy majd alkalmasint közlünk az író megkapó írásaiból. MOTESÍKY ÁRPÁD Itt élned, halnod kell Sok a szép, óm drága könyv manapság. Ezt bizonyítja a Németh Tibor által összeállított igényes kiadvány is, amely egy közismert Vörösmarty-idézetet választott címéül. A könyv elsősorban a magyar fiatalok számára készült, velük kívánja megismertetni a magyar nép hiteles, igaz történetét, de jó szolgálatot tesz a magyartanárnak is, aki óráin a különböző művészeti ágak bemutatására is vállalkozik. Különösen fontos a Magyarország határain túl élő fiatalok számára, akik általában nem ismerik — nem lévén az iskolai oktatás szerves része — összefüggéseiben az elmúlt 1100 esztendő magyar történelmét. A mű a teljesség igénye nélkül fogja át a magyar múltat Álmostól az 1896-os millenniumi esztendőig, nyomon követve a történelem jeles, nem ritkán tragikus állomásait. A könyv különleges, "tükrös" szerkezetű. Míg a bal oldalon mindig egy-egy történelmi esemény, személyiség kapcsán rövid bemutatás olvasható és történelmi forrásokból, irodalmi alkotásokból vett idézetek, illetve elgondolkodtató kérdések szigorúan egy oldalnyi terjedelemben, a jobb oldalon olyan műalkotások reprodukciói láthatók, amelyek az adott személyhez, eseményhez kapcsolódnak, s eredetijük vagy a Magyar Nemzeti Múzeum vagy a Magyar Nemzeti Galéria, illetve az MTA tulajdonát képezi. Az ezredévi ünnep c. zárófejezet után magyar történelmi jelképek bemutatása következik írásban és képben, az igényes olvasók számára pedig részletes kronológia található, átfogva a több mint ezeréves történelmet. Ez a könyv nemcsak tájékoztat, gyönyörködtet, esztétikai élményt nyújt, hanem valamiféle küldetést is teljesít. Segít megértetni, hogy csak a múlt ismerete és tisztelete lehet jövőnk záloga, hogy gyökerek nélkül nem állhatunk magabiztosan a történelem viharaiban. A könyv az Apáczai Kiadó gondozásában látott napvilágot. ZSEBIK ILDIKÓ A HÉT 7
