A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-31 / 5. szám
TEMPLOM ÉS KENYÉR (avagy Egyházkarcsán nemcsak kerestek, hanem találtak is megoldást) A csallóköziek jól tudják, Karosából tizenkettő is van, és ugyancsak bajban lennék, ha az összesét fel kellene sorolnom. Azt hiszem már a negyedik-ötödik után elakadnék. Az egy tucatból ezúttal Egyházkarcsa nevére hívta fel a figyelmemet a napi sajtó. Ebben a pénzszűke világban, arról írt az újság, hogy Egyházkarcsán nem kevés anyagi ráfordítással felújították Csallóköz egyik értékes és érdekes templomát. Váratlan fordulat, hogy későb a riport témaköre kibővült. Merthogy a falu nemcsak a templomot tette rendbe, hanem saját pékséget is nyitott. Nem csupán igével él az ember, világos. A templom-riport így végül is társtémát kapott, s lett szó templomról és kenyérről, abban a beszélgetésben, amelyet Gódány Lászlóval Egyházkarca polgármesterével folytattam. — Azt mondják, hogy polgármesterséged eddigi legnagyobb tette volt a templom felújítása. Honnan teremtette elő a falu a pénzt? Vagy ez nem is volt gond? Ilyen gazdag Egyházkarcsa? — Az nehéz kérdés, hogy mennyire gazdag falu a miénk, tény, hogy a polgárok is hozzájárultak a költségekhez, nem kevesebb mint 170 ezer koronával. Valami akadt a községi hivatal kasszájában is, ez 250 ezer koronát jelentett, segítettek a királyfiakarcsai hívők és a község, hisz ez az ő templomuk is. És nem utolsósorban persze a nagyszombati érsekség is segített. Pénzben ugyan nem fejeztük ki, de rengeteg órát dolgoztak le a felújítási munkák során a falu lakosai. — A templomnak a felújítás után a csodájára járnak. Az egyházkarcsai templom azonban másról is nevezetes. Miről? — A XIV. századból származnak az első írásos feljegyzések az egyházkarcsai templomról, illetve hát 1302-ben, amikor épült, még csak kápolna volt. És ami a nevezetességét illeti: nagyon kevés embernek tűnt fel és én is egy olyantól hallottam, illetve az hívta fel rá a figyelmemet, aki nem is karosai, Szellán Gyula plébános figyelmeztetett, hogy ha bármely irányból érkezünk Egyházkarcsára, a templom mindig látható... — Márpedig sok irányból futnak a bekötő utak a faluba... — ... igen, nagyon sok irányból. S jöjjünk akár Pozsonyból vonattal, Szerdahely, Baka vagy Várkony felől buszszal, ez a templom minden irányból teljes egészében látható és bármely irányból is jön a vándor, mindig "mond", "üzen" valamit a látvány. Mondom, Szellán plébános úr hívta fel erre a figyelmemet, ő volt az, aki a felújítást kezdeményezte. Annyira meggyőző volt a lelkesedése, hogy egyszeűen nem zárkózhattam el javaslatától. Rengeteget segített, sajnos, időközben meghalt. — Tehát a plébános úr lelkesedése és a te rámenősséged együtt eredményezte azt, hogy ma az egyházkarcsai templom régi pompájában ragyog. Még történt valami ebben a faluban a szabadon választott önkormányzat eddigi működése alatt, annak jegyében, hogy nem csak igével él az ember. — 1990 március elején kooptálás útján kerültem ide, tehát még a helyhatósági választások előtt, és már akkor tudomásom volt a lakosságnak arról az igényéről, hogy saját péksége legyen a falunak. Teljesen lerobbant állapotban volt a pékség. Két hónap alatt kellett felújítani, hozzáépíteni és üzembehelyezni. Ma már a falu lakosainak teljes elégedettségére működik. Én azt vártam el a pékmestereinktől, hogy a karosai kenyér jobb legyen, mint a környéken bárhol, és persze ne csak jobb, hanem olcsóbb is. Ez az óhajom ma már valóság, bárki megkóstolhatja a karosai kenyeret, és nemcsak fehéret, hanem a rozskenyerünket is. — Azt mondtad, hogy a nagyon rossz állapotban lévő pékséget két hónap alatt sikerült felújítani. Hogy van ez? Elvégre mi itt olyan "hagyományok" szerint építkeztünk, hogy egy ilyen nagyságrendű munka akár öt éve még évekig eltartott volna. Mi változott meg? — Az emberek hozzáállása. Én személy szerint is a munkanapot mindig a pékségnél, tehát nem az irodában kezdtem, az építőcsoportot a szövetkezet "kölcsönözte", kitűztünk egy határidőt, és azt halálosan komolyan vettük. Ennyi az egész. A munkaidőm nagy részét a múltban is és ma is általában az emberek közt töltöm. — Hogyan nézel a község szempontjából az új év elé? — Komoly terveink vannak, annak ellenére, hogy tudom, az állambácsi bukszája 1992-ben is csak nehezen fog kinyílni. Én ennek ellenére nem siránkozom, ezt nem is tettem soha, meg kell keresni a lehetőségeket és a módokat, ón hiszem, hogy mindig van megoldás. POLÁK LÁSZLÓ A HÉT 5
