A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-24 / 4. szám
GYERMEKEKNEK A csuka egy tóban lakott, ós rengeteg panasz volt ellene. A kisebb halak napról napra azzal vádolták, hogy senkinek sincs biztonságban tőle az élete. Végül is annyi beadvány, panaszirat, följelentés gyűlt össze ellene, hogy egész kazalnyira nőtt. Akkor már nem lehetett tovább halasztani a dolgot: törvénybe kellett idézni a vádlottat. Összeült hát az állatok törvényszéke, s a poroszlók mentek a csukáért. Nagy dézsába tették, annak rendje és módja szerint, aztán vitték a rétre, ahol már együtt ültek a bírák. Tekintélyes ós bölcs bíróság voít, mégpedig a hagyományok szerint héttagú: két öszvérből, két szamárból, három kecskéből állt. De ha volt bíróság, államügyész is kellett, aki a sérelmes állatok és a megsértett jogrend igazát képviselje. Ki lehetett volna más, mint a róka? Ez a kijelölés némi morgást keltett a nagyszámú hallgatóságban, mert hiszen mindenki tudta, hogy az ügyész úr asztalán mindennapos a hal, s az udvari halszállítója maga a csuka. Ámde hiába morogtak, senki sem tudta bizonyítani a csuka meg a róka kapcsolatát. Megkezdődött tehát a tárgyalás; előadták a bizonyítókokat, és súlyuk alatt lassan-lassan megtört a csuka; mi egyebet tehetett volna, mint hogy hallgatott; innét származik aztán az a mondás, hogy "hallgat, mint a csuka". A csuka, mondom, hallgatott, a bíróság pedig fölfüggesztette a tárgyalást, és visszavonult ítélethozatalra. Nem kellett sokáig tanakodniuk, az ügy teljesen világos volt. Jöttek vissza máris, ítélet hirdetni. A rangidős kecske föltette az okuláréját, és olvasni kezdte a határozatot. Halálra szólt, mégpedig kötél által, azonnali végrehajtásra. Már éppen azon kezdtek tanakodni, hol állítsák föl az akasztófát, mikor váratlanul szólásra jelentkezett a róka, az ügyész. — Tisztelt bíróság — mondta —, fellebbezéssel élek. — Fellebbezéssel? — suttogták itt is, ott is. — Fellebbezéssel — mondta a róka —, mégpedig súlyosbításért. Olyan büntetés kiszabását kérem, amely egyben századokra szóló elrettentő példa is legyen. Mert mi egy akasztás, kérdem? Minden héten fölakasztanak rablókat, tolvajokat, gyilkosokat; ma fölakasztják, és holnap már senki sem tud róla. De olyan büntetés még nem volt, hogy valakit vízbe fullasztották volna. Erről századokig beszélnének, dicséretére a bölcs bíróságnak, gyalázatára ennek a gaz bűnösnek! — Éljeni Éljen! — mekegtók a kecskék, iázták a szamarak, és nyihogták az öszvérek. Nyomban meg is született a súlyosbító határozat. A csukát beletették újra a dézsába, kiszállították a tópartra, és visszacsúsztatták a vízbe. Azóta is emlegetik a róka elméssógét és a bíróság bölcsességét. t > Varga Erzsébet A fülemüle füle Fájt a fülemüle füle, jajgatott a fülemüle. — Biztosan huzatot kaptál, mikor Fülekre utaztál — mondta fülemüle szüle, kinek sose fájt a füle. — Ne pityeregj, hozok hájat, bekenem a fülcimpádat. — Amit mondott, meg is tette, varjúhájjal jól bekente a Ids fülemüle fülét: fülcimpáját, füle tövét. — De most aztán már ne jajgass, ha dalolni nem tudsz, hallgass! — szólt szigorúan a szüle, s hallgatott a fülemüle, mert még mindig fájt a füle. Ha dalol a fülemüle, tudhatod: nem fáj a füle. CSEMPEJÁTÉK A hiányos csempefal dkornyás díszmintája hézagmentesen kiegészíthető a számozott csempék közül kettővel is. Melyek ezek? (Grimm meséje) “ Á, " ■ A két azonosnak tűnő kép között tíz különbséget találsz. Melyek ezek? A helyes megfejtők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. A HÉT 27
