A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-24 / 4. szám
MINERVA nélkül is örökre beírta nevét a magyar művelődés történetébe. 1742. január 2-án született Rimaszombatban, az akkor még Nagy-Hont megyéhez tartozó kishonti járás székhelyén. Atyja neve Decsi Borbély István. Valószínű, hogy borbélysebészként működött s fia az ő hivatásához kapta a legtöbb indítást otthon. Decsy gyermekkoráról alig tudunk valamit. Meglepően későn, 23 éves korában kezdi középiskolai tanulmányait Pozsonyban, a Bél Mátyás szellemét őrző evangélikus líceumban. Valószínű, hogy Pozsonyban tanult meg németül. Innen a híres sárospataki kollégiumba került. "Az első diák, aki Patakon németül tuda, Decsy volt" - emlékezik Decsyre évek múltán Kazinczy Ferenc, aki a 60-as évek végén szintén Patakon diákoskodott. Jó középiskolai alapokkal s német nyelvtudással felvértezve Decsy az Odera menti Frankfurtban kezdi meg orvosi tanulmányait. "Peregrinációját" (vándorlását) a tudás után Utrechben fejezi be 1777-ben. Orvosi értekezésén büszkén tünteti fel a "Rimaszombatino-hungarus" mellett az "Oderái Frankfurtum királyi tudós Társaságihoz való tartozását is. 35 éves Decsy, amikor kézhez kapja orvosi oklevelét. Valószínűleg anyagi körülményei nem engedték meg a korábbi diplomaszerzést. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy Rimaszombat másik híres szülötte, a debreceniek büszkesége, a "magyar Faust", Hatvani István szintén csak 30 éves korára tudja orvosi tanulmányait befejezni. Decsy életrajzában, az oklevél megszerzése után sokáig űr tátongott. E sorok írójának levéltári kutatásai derítették ki, hogy a 80-as évek elején Decsy szülővárosában praktizált. Az azonban még mindig rejtély, mi késztette őt a város elhagyására. 1785/86 telén ugyanis Decsy Bécsben telepedett le s ott is élt élete végéig, 1816. január 25-ig. Rósztvett az utolsó osztrák-török háborúban, s ott szerzett "hadi tapasztalásait" is megírja első könyvében: Osmanografia az az: A Török Birodalom...summás leírása. Könyve nem aratott osztatlan sikert. Erre utal egy 1789-ben, a komáromi Mindenes Gyűjteményben közzétett vers, mely védelmébe veszi Decsy Osmanografiáját a "tsátsogó Zoilus" ellenében. Zoilus ama vádját, hogy Decsy műve csak kompiládó, egy hasonlattal teszi ártalmatlanná: a méh is sok virágból gyűjti mézét, mégis azt szeretjük, s nem a pókot, mely csak saját magából építi hálóját. Decsy nevét az 1790-es év teszi egycsapásra ismertté a Pannóniái Féniksz megjelenésével. Sokáig azonban nem pihent babérjain. 1792-ben megjelenik a Féniksz mellett másik legnépszerűbb munkája A magyar szent Koronának...históriája. A könyv utolsó fejezete részletesen beszámol II. Lipót 1790-es pozsonyi koronázásáról. (E fejezetet közreadtuk az A Hét 1990-es évfolyamának 48. számában.) A felületes ítólőnek úgy tetszhet: Decsy befutott, jól kereső író lett Becsben. Decsy leveleiből azonban kiderül, hogy írónak lenni akkor sem volt fenékig tejfel. 1791. november 8-án Teleky József grófnak könyörög 5—600 forint kölcsönért, mivel e nélkül nem tudja megjelentetni a koronáról írt munkáját. Egy újabb, december 21 -i levél szerint már a felével, 300 forinttal is beérné: "...másként el nem készülvén a munka jövő Mártiusig, a publicum előtt Creditumomat egészben el fogom veszteni". Végül is a könyv 1792-ben megjelent, azonban Decsy adósságba keveredett, s mikor egyik hitelezője követeli a pénzt, elkeseredetten veti papírra: "Míg élek, mindenkor bánom, hogy nemzeti nyelvünknek előmeneteléért tsak pennát is fogtam kezembe". Ennek ellenére, még egy féltucat könyve jelenik meg — A frantzia telegrafusnak...leírása; A Magyar Almának 3 kötete; Egyiptom ország rövid históriája stb. —, sőt 1793 márdusától olyan állást vállal el, melyben a "pennát" nap mint nap emelgetnie kell. 1793 elején az uralkodó meneszti a Becsben 1786-tól megjelenő Magyar Kurír szerkesztőjét, a szókimondó Szacsvay Sándort. Utódja az 51 éves, tehát higgadtnak, megfontoltnak tekinthető Decsy lett. Az így végre fix fizetéssel járó állást kapott Decsy igyekszik nem ingerelni a cenzúra urait. A Kurír bíráló, szatirikus hangnemét a száraz, tényközlő publidsztika váltja fel. "Decsy újságírói tevékenysége egy eszményeit vesztett, dolgozószobájának magányába menekülő tudós száraz, jórészt érdektelen publidsztikája" — állítja ki sommásan Decsy újságírói bizonyítványát Kókay György A magyar sajtó történetében. A Kurír politikai irányvonalát tekintve, kül- és belpolitikai témájú írásait illetően Kókay véleményével lényegében egyetérthetünk. Volt azonban egy időszaka (1800 és 1805 között) s egy olyan témaköre a Magyar Kurírnak, amellyel kapcsolatban ismét a régi, a "fénikszes" Decsy juthat eszünkbe. E témakör szorosan — s nem véletlenül — összefügg Decsy eredeti hivatásával. A himlőoltásról van szó, melynek meghonosítása érdekében Decsy s lapja egyáltalán nem "érdektelen", hanem a haladás mellett elkötelezett, ma is érdekes, értékes publidsztikát hagyott ránk. "Újságíróink ismertették meg... ezt az áldott találmányt — értsd: a tehénhimlővel való oltást — mi vélünk leg-elsőbben" — szögezte le a Kurírnak egy komáromi levelezője 1801. augusztus 29-ón. Decsy jómaga is tisztában volt lapja e téren szerzett érdemeivel, bár tudta, hogy ez csak kényszermegoldás, mivel "óh fájdalom, orvosi újság nélkül talán egyedül tsak a mi Hazánk szenved". "Mindnyájan igen kis poggyásszal érkezünk meg az utókorba" — írta Voltaire, kinek műveit Decsy is forgatta. Decsy poggyásza azonban, úgy érezzük, a megérdemeltnél kisebbre sikerült. Sokan egykönyves szerzőnek, mások csak lapszerkesztőnek tekintik. Holott korának egyik sokoldalúan képzett orvosa volt, aki több tudományágban (leíró statisztika, egészségnevelés, nyelvújítás, publicisztika stb.) maradandót alkotott. S bár Bellicz József rektor úr által 1798-ban költött verses levél sora: "nyelvünkben mi betsi, megmutogatta Detsy", nem vesztette érvényét, ma, születésének 250. évfordulóján Decsyben jóval többet kell látnunk, mint a Pannóniái Féniksz szerzőjét. DR. KISS LÁSZLÓ A HÉT 21
