A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-24 / 4. szám
FIGYELŐ ÖREG KÖNYVEK BÖNGÉSZÉSÉ KÖZBEN OZSVALD ÁRPÁDDAL A könyv szeretete a nemesebb szenvedólyek közé tartozik. Természetesen több kategóriába sorolhatjuk a könyvgyűjtőket. A könyvbarátok túlnyomó része azért vásárolja az olvasnivalót, hogy szórakozzon, művelődjék, egyszóval magáért a betűért. A bibliofilek — mások. Ők inkább a művészi kivitelt, a könyv kiadásának körülményeit és egyéb szempontokat vesznek figyelembe. A bibliofilek is különbözőek. Vannak, akik csak első kiadásokat gyűjtenek, mások öreg fóliánsokra specializálják magukat, sokan az illusztrációt becsülik a könyvben, vagy az író kézjegyét, a dedikádót, és Így tovább. A bibliofilek között találjuk nagyobbrészt a mániákus könyvgyűjtőket, akik képesek nem enni, csakhogy megvásárolhassanak egy-egy ritka példányt. Napról napra bújják az antikváriumokat, keresnek, kutatnak, s ha föllelnek valamilyen érdekességet, nagy az örömük. De ez a szenvedély — úgy hisszük — megbocsátható. Jómagam is fölkerestem egy bibliofil könyvgyűjtott, egy olyan embert, akit nagyon sokan ismernek nálunk: Ozsvald Árpád szlovákiai magyar költőt... —Remélem megbocsátod, kedves Árpád, ha ma nem a kötteményeidróL de a könyveidről beszélgetek veled. A félreértések elkerülése végett, nem azokról a könyvekről, amelyeket Írtál, hanem azokról, amelyeket vásároltál. Tudom, sok ritkaságszámba me— Igen. Van néhány ritka könyvem. Természetesen nem egyedülálló ritkaságokról van szó. Mindenesetre értékesek, legalábbis nekem. Gyermekkorom óta szeretem a könyveket, de csak 1955-től gyűjtök különlegességeket, elsősorban első kiadásokat, régiségeket, az fró kézjegyével ellátott példányokat. Mi az érték például az első kiadásokban? Az, hogy a könyv kivitele, formája, adjusztálása fogalmat ad egy-egy korszak, egy-egy szellemi irányzat ízléséről, mondhatnám, karakterizálja a korabeli éveket, évtizedeket. De más becse is van. Érdekes és értékes előszókat őriznek ezek a könyvek, olyanokat, amelyek beavatják az embert egy-egy korszak irodalmi életébe. Tehát közelebb visznek bennünket a régi írók teljesebb megismeréséhez. Ezeket az előszókat az újabb és újabb kiadások rendszerint elhagyják, vagy az újabb komák megfelelően más előszókkal, bevezetőkkel helyettesítik. Körülpillantok a parányi albérleti szobában. Megakad a szemem az összezsúfolt könyveken, tarkabarka fóliánsokon. Árpád büszke mosollyal tekint rám. — Honnan szerezted be ezeket a könyveket? — teszem föl az újabb kérdést. — Elsősorban az antikváriumokból, de másutt is kutatok utánuk. Falun is lehet találni régi könyveket, naptárakat és más ritkaságokat, ha az ember utánajár. — Szeretném, ha szót ejtenél néhány ritkaságszámba menő könyvedről. — Hat-hét példány első kiadású Ady-kötetem van. Több olyan könyvet szereztem, amelyben ott található az fró kézjegye, példá14 A HÉT ul a Szép Ernő-, Babits- vagy Szabó Dezsőkötetet. — Nézd csak, ilyen ez a Móra-emlékkönyv is, amelynek fedőlapján ez áll: "Szeretettel Móra Ferenc..." De itt van ez a régi kötet, Pápai-Páriz Ferenc orvosi könyve. Kissé megviselt, de nem csoda, hiszen 1695- ben adták ki. — Tehál egy esztendő híján 27Q éve. — Úgy van — nyújtja felém a könyvet. Belelapozok a fóliánsba. — És mik ezek itt, miféle bejegyzések? — Ugye, nem tudod elolvasni? — mosolyog Árpád. — Persze közel 300 éve jegyezték be ezeket a sorokat. Archaikussá lettek a betűk. Egy régesrégi népdal négy sora van ide bejegyezve. Ozsvald Árpád a Hit szarkasztősiga ajtajában 1960-ban — Felolvasnád? — Szívesen. Monotonnak tetsző, érdes hangján recitálja: "Végigmegyek, végig az utcába, kedves szeretőmnek látogatására, kedves szeretőmnek látogatására, szomorú szóvónek vigasztalására." Megfigyelted, hogy a szivet akkor még szévének ejtették és írták? — Könyvtáradnak melyik a legrégibb könyve? — Azt hiszem a Bártfai-ónekeskönyv 1657-ből, félig latin, félig magyar szöveggel. Buzgó hálaadások és könyörgések ismeretlen szerzőtől. Ez a könyv egészen kis formátumú, körülbelül 8-szor 15 centiméter... De várjunk csak — üt a homlokára — van ennél még régebbi könyvem is, igaz, hogy tisztán latin szöveggel. Érdekességképpen azt is megemlíthetem, hogy mintegy 30 kötetem van Mednyánszky László könyvtárából. Igen, a híres magyar festőről van szó. Nézd csak, ebben is itt áll a pecsétje — nyújt felém egy könyvet. "Mednyánszky László könyvtára." Felvidéki kúriájából került valamilyen útonmódon a pozsonyi antikváriumba, mert ott vásároltam... De van itt egy másik érdekesség is: Szilágyi Ferenctői. Klió históriai zsebkönyve. 1883-ban adták ki. Az a különlegesség benne, hogy amit az akkori cenzúra kihagyatott a könyvből, azt az író sajátkezúleg jegyezte be később a könyv utolsó lapjára, és így ajánlotta hívének. — Milyen könyveket gyújtesz legszívesebben? Illetve melyik történelmi időszak, szelle— A felvilágosodás korának könyveit. Bessenyei Györgytől, Decsy Sámueltől, Faludi Ferenctői, Baróti Szabó Dávidtól, Virág Benedektől és másoktól. Újabban régi folyóiratokat, kéziratokat gyűjtök. Erre specializálom magam. Sok érdekesség vem bennük, megérik a fáradságot és utánajárást. — Hány kötetnyi régi könyved van? — Még nem olyan sok — feleli a költő. — Talán háromszáz. A könyvtáram összes könyve másfólezerre rúg. — Csak könyveket gyújtasz? — Csodálkozni fogsz, ha azt felelem: mást is. — Ugyan mit még? — Ősállatok csontmaradványait. Medvefogat, őslófogat, a masztodon fogait és így tovább. Aztán pattintott kőszerszámokat, az ősember munkaeszközeit... Ne kérdezd. Elárulom, hogyan kerültem kapcsolatba az archeológiával. Ahol most édesanyám lakik, Kisújfalu közelében, Párkány mellett van egy homokbánya, ahová többször ellátogattam azelőtt és ma is. Ezek a csontmaradványok, kőszerszámok onnan származnak. A múzeumoknak is ajándékoztam belőlük. — De ugye, mást már nem gyújtasz? — Nem. Egyelőre csak könyveket és kőszerszámokat. — Nono! — emelem fül az ujjam. — Mást is gvüitesz Biztosan tudom. — Akkor most visszakérdezek. Ugyan mit gyűjtenék még? — Pénzt — vágom rá. — Pénzt? — csodálkozik Árpád. — Igen. Úgy tudom, néhány hete nősültél. és mos! az új családi fészekre spórolsz. Elneveti magát. — Ez igaz. Bárcsak minél előbb összegyűlne, hogy végre elhelyezhetném háromfelé szétszórt könyveimet. DÉNES GYÖRGY (Elhangzott 1964-ben, a Csehszlovák Rádió magyar adásában)
