A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-15 / 46. szám

ÉLŐ MÚLT KONCSOL LÁSZLÓ Titkos kálvinista tanítók Hodoson (1731 — 1776) (18.) Ezek az egyebek közt vallási nép­rajzi érdekű történelmi följegyzések az anyakönyvben tovább szaporod­tak. "A régiekbűl ezek találtattak meg: 1Q Sárgasejem (I) keszkenő zöld sulytással (I) a’ szélein. 2. Második halavány veress sejem keszkenő. 3. Harmadik fejer patyalat keszke­nő, zöld sejemmel arany virágokra. 4. Két gyólts fejér keszkenő, mellyek(ne)k a' 4. (négy) szegeleti virágokkal ki vagyon varva (I), az egyiknek a’ szélin is vagyon virág. 5. Fejér fátyol, kék és veress se­jemmel, apró pettegett (tarkított, bá­bosán hímzett, pontozott, pettyekkel tarkázott) varrás. 6. Zöld selyemmel (!) varrott virágú fejér gyólts keszkenő a' ker(esz)te­­lőtálon. 72 Két test színű kék sejemkesz­­kenók, már igen avultak, mellyek közzűl az edjik a’ keresztelótálra, a’ másik pedig a' betegekhez való me­netelkor a’ Pohárnak beteritésére rendeltetett. 8. Találtattak még két Veres pa­­mukkal szőtt régi avult asztal abro­szok: mellyeket Ítéltük éladattatni; nem lévén szükség rájok. Ezek el adattak in f. 2. (Ezt a pontot később tollal áthúzták: vagy a presbitérium gondolta meg magát, vagy a vevő lépett vissza.) 9. Egy nyomtatott asztalabrosz, mellyet a' Rector asztalára adtunk. 10. Vettünk egy keresztelő Czintá­­lat és Kannát 4. Ftokon. 11. Veres pamukkal virágokra ki­­varrott asztalabrosz. 12aA'nagyobbik Poharat, mellyen a' régibb id óbéli Füsi Reformata Szent Eklésiának a' Neve vagyon, ajándékozta a’ Sz. (?) Ns és Ntes Szerdahellyi Horváth István Úr; és az ó Kimé Hitvés Tarsa Ns Somoriai Szerentsés Julianna Aszszony, a' mint a’ rajta lévő írás megmutatja. (A csallóközi — Komárom megyei — Füss a szentmártoni-pannonhalmi bencés főapátság birtokát képezte, papnemesi szék volt, határa major­sági birtok, s a földesúr nem tűrte, 12 A HÉT hogy alattvalói, a füssi nemesek és jobbágyok a kálvini elvek szerint tiszteljék a mennyei Atyát. 1736-ban a füssi reformátusok választhattak: vagy visszatérnek az egyházba, amelyből őseik mintegy kétszáz év­vel korábban kiszakadtak, vagy vi­selniük kell konokságuk következ­ményeit. A hithű reformátusokat, egy falunyi embert a főapát kiűzte a faluból; a Dunántúlon telepedtek le, utódaik ma is ott élnek. Lelkészük, Lévai György 1737-től a közeli Ekel gyülekezetében szolgált. Ezek az előzmények magyarázzák, hogy a füssi kegytárgy valami úton-módon Horváth Istvánhoz, majd általa a hodosi egyház tulajdonába került.) 13a Nem külömben a’ Koporsókra való Fekete Posztoteritőt. 14°- A' Parochialis Háznak Kamrá­jában, melly a' Pintze felett vagyon, két Deszkából tsinált Hambárok is vágynak, mellyeket T(iszteletes) Vá­mosi (I) István Uramtól váltott az Eklésia, fizetvén 7 ft idest (azaz) hét Rftokot ő K(egye)lmének die S2 May 1789. 15°- Die 24. Április 1791. Istenben bóldogúlt Nemes és Nemzetes Hor­vath Istvánná Aszszonyom Szerent­sés Juliánná, mivel még életében mindenhez igyekezett oficiáltatni egy tisztességes Térítőt az UR Asz­talára, de hogy a' Nagy UR Isten ki szólította: tehát Nemes 's Nemzetes Horváth István Uram kedves Fe­leségének szándékát a' maga szán­dékával véghez vitte, mellyet is az ÚR Asztalára felterítve az egész Gyülekezetnek szemei elibe állított meg ajándékozván azzal a' Hodosi Reformáta Szent Eklésiát az feljebb irt napon, melly volt abban az esz­tendőben Húsvét Innepinek első Napja. Ez a’ Terítő világos kék se­jem tafota, szélein arany tsipke, a’ középen hasonlóképpen azon arany tsipkéból Hlyen figura © , a’ négy szegeletein arannyal ki varrva: 1790. Belső borítója veres színű jó féle bagazia. Annak egyik végén kék varassal ezek a’ betűk: N. H. I. Sz. J. T. N. S. P. 1790. 76° Die 27a (?), azaz Pünköst napján, Nemes Széllé Jolán asz­szony, Benke Patonyi Nemes Nagy György Hitvese ajándékozott egy kék virágos sejem ékességet, melly­­nek szélei egy újni (!) arany tsipkével prémeztetett (I), a' Predikálló szék­ben lévő pulpitusra. A' Torony kezdett építtetni 16. Maji 1796. melly napon a' fundamentoma le tétetett: és végeztetett az egész épület a' következendő 1797. észt. Júliusnak a' végén. Diós Patonyban lakó Nemes és Nztes Gálfi Péter tsináltatta tulajdon költségén a’ Templomban a' Torony felől való Kart, a' mint a’ Karnak eleire felvett Körön olvastatik. Die 7. Juny 1800. Kis Udvarnoki Nemes Hegyi Terezina Aszszo­nyom ajándékozott a' Karban lévő Éneklő Pulpitusra kék matériából készíttetett Borítót. A(nn)o 1802. die 10F Nov. A Musa­­eumban (dolgozó-, könyvtárszoba) lévő fekete könyves Thecat (polcot, szekrényt, állványt) meg vette az Ekklésia a(me)gb(oldogult) Tisztele­­tes Tüdős Némethy Sámuel Uram Özvegyétől 10 frt. Csináltattunk ek­kor tályba (I) a' Parochialis házhoz egy két személyre való sárga nyo­­szolyát, egy sarga asztalt, és a konyhába fazék tartó deszkát. A(nn)o 1806. Csináltatott az Ekk­lésia egy sárga Thekát (I). A hátulsó házban vágynak egy régi nyoszolya és asztal két hoszszú székekkel és két fa karszékekkel egy(gy)ütt." Az eddigieket azzal kell még ki­egészítenünk, hogy Vámossy István 1783. október 5-től 1789-ig műkö­dött Hodoson. Őt Némethy Sámuel követte (1789. április 17-től 1802. szeptember 21-ón bekövetkezett haláláig; itt is van eltemetve). Az idézett utolsó bejegyzések Nyikos József kezétől származnak: ő 1802. november 8-án került ide, s 1839. június 12-én ugyancsak a halál ve­tett véget hodosi szolgálatának. Ő is a hodosi temetőben pihen, de szere­peivel még találkozni fogunk. Ennyit a hodosi kálvinisták múltjá­nak levéltári titkaiból. Történetük gazdag, fordulatos, színes és hul­lámzó, és sok tekintetben példamu­tató: érdemes volt foglalkoznunk ve­le. (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom