A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-20 / 51. szám
OTT JÁRTUNK Ott túl a Zobor-hegyen... Zsenge gyermekkoromban, ha a Zoborhegy fele siklott tekintetem, mindig azt gondoltam, hogy ott túl a hegyen már nincs is ólet, nincsenek házak, falvak, és valahol ott ér véget a világ, ott van a világvég. Csak később, már iskolás koromban tudtam meg, hogy a Zobor-hegy ormain túl is, sok száz esztendő óta élnek emberek, akik azt a sajátos Zobor-vidóki palócos magyar nyelvet beszélik, amelyet sehol másutt a világon nem beszélnek. Mondom, elemista koromban két tanítóm: Kovács Péter és Fülöp Vince származott arról a vidékről, ahol a nép megőrizte népviseletét, népszokásait, hagyományait, nyelvét, és él hittel, egymás iránti tisztelettel, becsületben. Ám az idők folyamán sok minden megcével, volt tanítómmal, aki Gímesről vonult nyugdíjba. A múltat idézve, egy 1664-ből származó adóügyi okiratra hivatkozott, mely szerint Menyhónek 44, Bednek 38 és Szalakúznak 61 adófizetője volt (csak a férfiakat vették számba). Számunkra főként a családnevekre érdemes odafigyelni, mivel Menyhén a Bede, Bánó, Orbán, Filep, Dijak, Becse nevek, és Béden a Nímetek, Árpások, Nírők, Gelék laktak, valamint Szalakúzon a Molnár, Nagy, Sipos, Andi, Bán, Bozóki, Dánijel, Terkes és más adófizetők, nyilván magyar ősökre vallanak. A három községet: Szalakúzt, Menyhét és Bédet ma közös — Podhorany — néven keresse az olvasó. A szocialista faluegyesítések hőskorából, 1960-ból mesterrel. Búcsúztunk és útnak indultunk Bed felé. Közben az iskola igazgatónője megkért, hogy vigyük el a szalakúzi iskoláig, amit szívesen teljesítettünk. A kocsiban elpanaszolta, hogy van egy hatezer koronás kifizetetlen számlája a vízvezetékkel kapcsolatban, azt szerette volna rendezni, de a községnek a számla kiegyenlítésére nincsen "költségvetése". Bizony elszomorítottak az igazgató néni szavai, mert ebben az országban sok mindenre akad pénz, pártokra, tüntetésekre, de egy kis iskola csekély számlájának a kiegyenlítésére, a hivatalosan elvégzett munkáért nincsen. Vajon mit érezhet ez a pedagógus, ha az üzemek többmilliós tartozásairól hall és olvas? Azok igazgatói, vezetői • Menyhe egyik új utcája • A bédi templomot 1905-ben szentelték fel változott azon a tájon, régi dicső emlékek merültek feledésbe. Á felsőelefánti pálos rendi kolostornak már csak a romjai maradtak meg. Pedig egykoron a magyar szellemiség és hit hordozói, a rendi szerzetesek voltak lakói a bércekkel, erdőkkel körbezárt kolostornak. Lakója volt a hazafias magyar költő Ányos Pál is, de lelkének, testének nem tett jót az emberektől távoli, magányos szerzetesi élet, és anynyira megrontotta, hogy a székesfehérvári gimnáziumi légkör sem tudta helyrehozni, meggyógyítani a beteg lelki és testi állapotát. Ezek jutottak eszembe, amikor Béden jártomban figyeltem az őszi homályba, ködbe boruló hegyyonulatot, mely Felsőelefánt felé vezet, ámde fenyvesei tavaszszal majd biztosan kellemes fenyőillatot árasztanak. A Zobor és a Zsibrica hegyvonulatának északi oldalán Menyhén, Béden, Egerszegen és Vicsápapátiban élnek még magyarok, de magyar iskolája már egy községnek sincs, csak az egyházi, katolikus szentmiséken hangzik még magyar szó, magyar ima és ének. A magyarság romlása azon a vidéken valamikor, Zrínyi Miklós halála után elkezdődött, mert egykoron az ősi időkben Nyitradarázstól egészen Apponyig magyar falvak húzódtak, gyarapodtak, népesedtek a honfoglaló, történelmi koroktól. Ezekről beszélgettem Menyhén Fülöp Vin-2 A HÉT származik az új név. Szalakúz már 1948- ban átesett egy keresztelőn, akkor a Sokolníky (Sólymos) patinás nevet kapta, ki tudja miért? Ősi neve (Szalakúz) már 1113-tól, Menyhével együtt szerepelt az okiratokban. Bédről valamivel később 1235-ben tesznek említést az oklevelek. A három összevont községnek a legutóbbi népszámláláskor 1476 volt a lélekszáma, ebből 16 százalék a magyar. Szalakúzt és Menyhét szép, modern házak sora köti egybe, de Bédre csak egy kisebb kerülővel lehet eljutni. Elsőnek Menyhét vettük célba, mivel ott van a községi hivatal, és mi a polgármesterrel szerettünk volna szót váltani. A községháza előtt hárman buzgólkodtak a hivatal vaskapujának helyreállítása körül, illetve keverték a betont, hogy a kapu szilárd alapokba kerüljön. Köszönésünkre csak a legidősebb, mesternek látszó ember válaszolt magyarul, a két fiatal csak ímmel-ámmal, szlovákul fogadta köszönésünket. Bent a hivatalban is szlovákul fogadták a magyar köszönést a korosodó hölgyek és tájékoztattak, hogy a polgármester Bédre utazott, valami vízvezetékhálózati ügyben. Elmondtuk, hogy a Zoboraljai Kulturális Napokat szervezzük, és annak keretében szeretnénk, ha a rendezvénysorozatba bekapcsolódnának a menyheiek és bédiek is. Az asszonyok helyeslőén bólogattak és annyit mondtak, hogy ügyünket beszéljük meg a polgárkíváncsi lennék mennyire aggódnak, amikor a sok adósság közepette annak veszélye is fennáll, hogy a gyárnak, üzemnek be kell zárni kapuit, mert az eladatlan áru egyre gyarapodik, tehát nincs bevétel, csak kiadás, azt pedig nincs miből kifizetni... Béden több helyütt is látták a keresett polgármestert, de elkerültük egymást, nem találkoztunk. Végül a templomkert előtt álltunk meg, és megszólítottunk egy idősebb asszonyt, aki készséges magyar asszony lévén nyomban felajánlotta, hogy az egyházfitól elhozza a templom kulcsát. Nem kellett messzire fáradnia, az egyházfiék a templommal szemben laktak. Az asszony hozta is hamarosan a kulcsot, igaz csak a kórus kulcsát tudta megszerezni, pedig szerettük volna látni a kápolnában lévő Szent István királyt ábrázoló képet is. A régi oltárkép "Magyarok Nagyasszonyát", Szűz Máriát ábrázolta, amelyet egyetlen szépséghibája miatt távolítottak el, ugyanis rajta volt a régi magyar címer a Szent lstván-i koronával. Helyére újat akasztottak, a magyar címer nélkül. A kis barokk templomot 1905 októberében szentelték fel, ezt már az egyházfi mondta, aki közben utánunk jött a templom elé. Aztán megkérdeztük, hogy vajon Béden tudnak-e a gyerekek is magyarul? A készséges magyar asszony elmondta, hogy bizony kevesen és keveset beszélnek anyanyelvükön. Az ő családjában az a
