A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-13 / 50. szám
SZÓL A RÁDIÓ EGY TÖRVÉNYJAVASLAT HÁTTERE (Beszélgetés a polgári és az egyházi esküvők egyenjogúsításáról) Talán májakkor is volt valami a levegőben. Áprilisban ugyanis az Új Hullámhossz című műsorban riportban foglalkoztunk új időszámításunk egy jelenségével: a polgári szertartások — köztük a házasságkötések — jelentőségének csökkenésével. Ezt a riportot itt, az A Hét hasábjain is közöltük, "A házasságok az égben köttetnek" címmel. Az egykori PŰT-ök új helyzetével foglalkoztunk és azzal, hogy a múltban ideológiai célokra használta fel a pártállam a házasságkötéseket és egyéb szertartásokat. Statisztikák készültek, hogy egy adott anyakönyvi körzetben hányán vették igénybe csak az állami házasságkötést és hányán az egyházit, tehát a templomit is. Nem a szerkesztő tervezte így, az élet hozta, hogy a témának most folytatása lett. A szlovák parlament ugyanis elfogadott egy törvényjavaslatot, egy módosítást, amelyet ha a Szövetségi Gyűlés is jóvá hagy, úgy a templomban kötött esküvők hivatalossá válnak, tehát az állami anyakönyvvezető előtt már nem lesz kötelező újra kimondani a boldogító "igent". Magyarán: az egyházak az állam egy fontos szerepét magukra vállalják. Persze e törvénymódosítás kapcsán felmerül egy egesz sor kérdés. Ezekről beszélgettünk dr. Hammerlik Rudolffal, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) SZNT-beli képviselőjével, a törvénymódosítás egyik szorgalmazójával. — Úgy is mondhatnám, hogy Ön már régebben vív egyszemélyes harcot a polgári és az egyházi esküvők egyenjogúsításáért. Mi a célja ezzel? — Nem mondanám, hogy ez egyszemélyes harc, ez benne volt mozgalmunknak, a KDH-nak a választási programjában. Célunk, hogy megszüntessük az egyházi, tehát a templomi házasságkötések diszkriminációját, hisz ez lényegében a hívő emberek káros megkülönböztetése is, negyven évig szenvedtünk emiatt. Mert miről volt szó: a vallásos embernek is kétszer kellett kimondania az igent, kényszerítve volt arra, hogy az akkori hnb-n is házasságot kössön. Ez szerintünk megalázó volt a keresztények számára. Felesleges költségek is voltak emiatt, hisz esetenként el kellett menni egy más faluba, ahol az anyakönyvi hivatal volt, templom meg ugye hál1 Istennek minden faluban van. Ezen az állapoton akarunk változtatni. — Tehát a törvénymódosítás értelmében ezentúl a csak templom-6 A HÉT ban kötött házasság is "jogerős" lesz? — Pontosan, erről van szó, amint a Szövetségi Gyűlés jóváhagyja ezt a javaslatot, amelyet az SZNT már elfogadott. — Hogyan rendezi majd ez a módosított törvény az anyakönyvi hivatal kétségkívül fontos intézményét. Nem lesz itt zavart okozó kettősség? — Nem. Nagyon egyszerűen lesz ez rendezve. Amint megkötik a templomban a házasságot, ezt követően az eskető, tehát a pap, ír erről egy hivatalosjegyzőkönyvet, amelyet megküld a területileg illetékes anyakönyvi hivatalnak. Az eskető plébánosnak kötelessége lesz vizsgálnia azokat a törvényszabta feltételeket is, amelyeket eddig a hnb, illetve most már a községi hivatal vizsgál. Tehát nem lesz itt semmiféle zavar vagy kettősség. — Tudjuk, hogy Csehszlovákia területén nemcsak egy, hanem számos más egyház is működik. E törvénymódosítás szerint a házasság hivatalos megkötésére ezek szerint mind egyformám lesz jogosult? — Természetesen. Szlovákiában 13, Csehországban 17 bejegyzett egyház van, természetesen mind élhet majd ezzel a joggal, de persze nem lesz kötelező. Ha valamelyik felekezet éppenséggel nem akarja, és megelégszik a polgárival, ám legyen. Tehát a módosítás ilyen szempontból szabad kezet ad az egyházaknak. — Nemzetközi példákat esetleg említhet? Hogy van ez például Nyugat-Európában? — Hadd ne mondjak példákat, ahány ország, annyi szokás, van, ahol egyenrangú az állami és az egyházi házasságkötés, van ahol nem. Ez lényegében az adott ország hagyományaitól függ. A liberális beállítottságú országokban csak a polgári esküvő a hivatalos, szóval országa válogatja. Viszont ezekben az országokban nem kötelező az a pompa, amit nálunk a PÜT-öknek meg kell tartaniuk. Ha valaki úgy kívánja, egyszerűen, minden külsőségek nélkül megkötheti a polgári házasságot. Nálunk viszont orgonaszóval és hasonlókkal már a pártállam is utánozni akarta az egyházakat, illetve csökkenteni akarta így az egyházi szertartások számát. Ez az ateisták törekvése volt. — Bujkál azért bennem a kisördög: azt mondják, hogy azért az elég nagy találmány volt, amikor szétválasztották az államhatalmat és az egyházat, sok országban még a múlt században. Az Önök törvényjavaslata, ennek tudatában nem egy kicsike visszalépés? — Én ilyen veszélyt nem látok. Miért jelentené ez az államhatalom és az egyház összemosódását. Itt csak és kizárólag arról van szó, hogy egyenjogúsítsuk a két szertartást. Nem szabad a formát a tartalommal összekeverni. — A törvényjavaslat ellenzői viszont nyilván tartanak ettől. Hisz lényegében itt az egyház végez majd államhatalmi hatáskört? — Én tényleg nem értem, miért gondolja így. Aki így beszél, az nyilván félti azokat, akik a polgári szertartások területén dolgoznak. Hisz nyilvánvaló, hogy nekik, ha a módosítást elfogadják, akkor már nem lesz annyi dolguk. Azok ettől persze félnek, mert megeshet, hogy többen munkanélküliek lesznek. A lényeg teljesen máshol keresendő, egyszerűen a hátrányos megkülönböztetés kiküszöböléséről van szó, semmi egyébről. — És az a veszély sem fenyeget, hogy ez esetleg egy lépés afelé, hogy előbb-utóbb kötelező lesz az egyházi házasságkötés? — Nem, abszolút nem, hát miért is lenne? Mindenki szabadon választhat. Polák László
