A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-06 / 49. szám
Három nyelven — Pozsonyról Napjaink zűrzavaros, gyakran drámai politikai eseményei szinte kényszerítik az állampolgárokat és persze politikusainkat is, hogy csak a mában éljenek, csak mai relációkban gondolkozzanak, s ez sajnos végső soron korlátoltsághoz, szűklátókörűséghez vezet. Gyakran tanácstalanok vagyunk, helyzetfelismerésünk cserbenhagy bennünket, és eszünkbe sem jut, hogy tanácsért az elmúlt korokhoz forduljunk. Vagy ha igen, célunk nem az objektív értékelés, a teljes megismerés, hanem egy ma elérendő, pillanatnyi cél megideologizálása, történelmileg ’hitelesített" alátámasztása, a résznek az egészből való kiragadása, s ez kétségkívül hamis következtetések levonásához vezethet. Erre manapság jó példával szolgálnak egyes politikusnak kikiáltott pártvezéreink, "honatyáink", a nép, a nemzet "megmentésére" elhivatottságot érző habzó szájú "váteszeink". Talán mert annyi van ezekből a minden áron érvényesülni akarókból, és • Dr. Deák Ernő történész Bécsból elnök pozsonyi látogatása, nemzetközi kisebbségi szeminárium stb.) igazolta. A pozsonyi Ovárosháza mozitermében megtartott szeminárium száműzte a belterjességet. A szervezők a valamikori pozsonyi három nyelvűség elvéhez igazodva ausztriai, magyarországi és szlovákiai előadókat kértek fel a részvételre, s így német, szlovák és magyar nyelvű előadásokat hallhattunk. Nincs szándékunkban az előadásokat külön-külön értékelni, ez terjedelmi okokból amúgy is tehetetlen volna, inkább a témák sokszínűségét emelnénk ki. Hallhattunk egyebek között Pozsonynak a különböző évszázadok folyamán módosult nemzetiségi összetételéről, a hungarus-tudatú Bél Mátyásról, aki a ma használt fogalmakat (tudniillik, hogy valaki magyarnak, szlováknak, osztráknak stb. tartja magát), meg sem értené, a pozsonyi francia nyelvű színházi előadásokról, a filmezés őskoráról, a pozsonyi mozikról, zenei életről (főként Bartókról, Lisztről), képzőművészetről. Előadások hangzottak el Pozsony kertjeiről, növényeiről, Lechner Ödön pozsonyi épületeiről, Pozsonynak mint koronázó városnak az emlékeiről, az • Or. Štefan Ho léik történész, tő po Igáim ester-helyettes Pozsonyból bet adtak egyéniségükből. Olykor rendkívül szubjektív, temperamentumos előadásokat élvezhettünk. Nem szeretnék kiemelni neveket, mert úgy érzem, hogy minden előadó igyekezett a választott témát kimerítően feldolgozni. Okvetlenül meg kell azonban említenünk az előadássorozat szervezőit, és ezt nem udvariasságból tesszük. A szeminárium zökkenőmentes lezajlása érdekében ugyanis minden tőlük telhetőt megtettek. Név szerint Jégh Izabellát kell megemlítenünk, aki "perpetuum mobile"-kónt irányította az eseményeket, és Mayer Juditot, aki maga is pozsonyi, de nemcsak mint lokálpatrióta, hanem mint avatott szakember is vezette a konferenciát és minden elhangzott előadáshoz roppant érdekes, a témához kapcsolódó szubjektív észrevételt fűzött. Sajnos, szólnunk kell a szeminárium • Or. Vfgh Károly történész Budapestről túlharsogják a mérsékelteket, a történelemben párhuzamot keresőket, s mert annyi e sok felelőtlen egyén miatt a politikai civakodás, Pozsony lakossága, intézményei alig-alig tudatosították, hogy a város jubileumot ünnepel az idén: várossá nyilvánításának 700. évfordulóját. Éppen ezért tulajdoníthatunk rendkívüli fontosságot annak a szemináriumnak, amelyet a Csemadok az V. Városi Kulturális Napok keretében rendezett e 700. évforduló tiszteletére, és amely a Magyarok Világszövetsége, a Párbeszéd Alapítvány, a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány segítsége nélkül talán meg sem valósulhatott volna. A szeminárium rangját maga a főpolgármester, Peter Kresánek emelte, aki védnökséget vállalt a háromnapos rendezvény felett. Társaságát — sajnos — nélkülöztük, de távolmaradását dr. Štefan Holčík főpolgármesterhelyettes — és elsősorban történész, aki maga is színvonalas előadást tartott — valóban objektív okokkal (a köztársasági Erzsébet egyetemről (az előadásnak a szövegét egy későbbi számunkban közöljük). S mivel a 200 éve született Széchenyi István tevékenysége — főleg a pozsonyi országgyűlések kapcsán — Pozsonyhoz is fűződik, Széchenyiről ugyancsak hallhattunk két előadást. Sok mindent megtudhattunk Pozsony agráriparáról a dualizmus korában, kimerítő előadást hallhattunk a pozsonyi kereskedelmi akadémiáról. Meglepetéssel vettük tudomásul, mi foglalkoztatta a pozsonyi orvosokat a XIX. században, történelmi áttekintést hallottunk a pozsonyi telekommunikációs hálózatról, megismertük a hitélet problémáit. Megtudtuk, milyen politika) és kulturális szerepet játszott Pozsony az első Csehszlovák Köztársaság idején a magyar kisebbség életében stb., stb. Nemcsak a témák voltak sokrétűek, különböztek egymástól az előadói egyéniségek, stílusok is. Voltak előadók, akik a szigorúan vett tudományos, tárgyszerű előadásmódhoz ragaszkodtak. Mások töb(átogatottságáról is. Maguk az előadók tették fel a kérdést: Van-e egyáltalán értelme ennek a rendezvénynek, hiszen alig van közönsége?! Valóbem, a kamarateremnek beillő helyiség csak a szombat délelőtti órákban telt meg. Az előadók és a kis számú közönség további kérdése: Miért maradtak távol a fiatalok, és főleg miért nem jöttek el a Komenský Egyetem Magyar Tanszékének hallgatói? Ezekre a kérdésekre bizonyára ők, a távolmaradtak tudnak válaszolni. Ne ítélkezzünk felettük elhamarkodottan, bizonyára volt okuk a távolmaradásra, mert zűrzavaros korunkban a fiatalok is nagyon túlterheltek. Ez is egy tanulság a következő időszakra. Talán nem elvetendő az ötlet, hogy a legközelebbi hasonló jellegű rendezvény előkészületeibe a magyar tanszék hallgatóit is be kellene vonni, hiszen az előadásokból szerzett tudásnak éppen a jövendő magyar pedagógusai vehetnék a legjobban hasznát. Melaj Erzsébet Prikler László felvételei A HÉT 9
