A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-29 / 48. szám

SZABADIDŐ

Ha elfogy a pénz..!

Századunk tudományos gondolkodásában és műszaki fejlődésében kétségtelenül döntő szerep jutott Einstein relativitáselméletének. Nagyra becsült költőbarátom, Éhkopp Lojzi mégis azt állítja, hogy kár volt feltalálnia! (Mármint Einsteinnek.) Mióta ismerjük a relativitást, semmiben sem lehetünk biztosak. A kiváló lírikus, művészi intuíciójának és költői szenvedélyének minden hevével állítja, hogy amennyiben a relativitás törvénye érvényben marad, rövidesen elfogy a pénzt

Első pillantásra meghökkentő állítási Abszurdumnak tűnhet fel, hiszen az emberiség történelmében, mióta mint fizetőeszköz egyáltalán létezik, tudomásunk szerint a pénz sosem fogyott el teljesen, legfeljebb átcsoportosult. Vagy bizonyos inflációs korszakokban számokkal kifejezhetetlen alakot öltött, sokbilliós jelenséggé vált, amikor is milliókba került egy gombostű vagy trilliókba egy libamáj. A pénz felfúvódása, luftballon léte ismert, de hogyan tűnhet el teljesen? Állítása bizonyítására azonban Éhkopp Lojzinak megalapozott és meggyőző elmélete van.

Az elmélet szociális természetű, és Éhkopp életszínvonalával szorosan összefügg. Amellett a történetiség módszerét is alkalmazza.

A költő a következőképpen bizonyít: "A hatvanas években havonta 1800 koronát kerestem, és ezen időszakra 300 korona zsebpénzt kaptam a feleségemtől.” (Ó kezeli a családi vagyontl)

"A hetvenes években ugyanezen időszakra már 2200 korona volt a bevételem, míg zsebpénzként 200 korona juttatást kaptam."

"A nyolcvanas években összeírtam 2700 koronát, havi zsebpénzem azonban 100 koronára csökkent."

"A kilencvenes évek elején 3000 korona havi bevétel mellett 50 korona zsebpénz ütötte a markom."

"Napjainkban pedig", mondta Éhkopp Lojzi költőbarátom "a demokrácia kegyelméből 3300 korona a havi bevételem, ám zsebpénz címén csak 11 korona nyolcvan fillért utal ki számomra a feleségem. S ezen gyarló összeg mellett még azzal biztat, hogy beláthatóan rövid időben belőlük, talán néhány hót múlva, amikor bevezetik a szabad árakat és rendezik a lakbért, már egy fityinget sem kapok!"

A relativitás elmélete pedig — Einstein bosszúja, amiért az emberiség laikus része még annyi évtized múltán sem érti elméletét —, tehát a törvény abban a tényben fejeződik ki, hogy minél nagyobb összeget hoz a házhoz Éhkopp Lojzi, annál kevesebb a zsebpénze. Tehát minden érték relativl S ha a folyamat logikáját végiggondoljuk, arra a következtetésre ju-30 A HÉT

tunk, hogy akkor lesz Lojzinak minimális zsebpénze — tehát a nullával egyenlő —, amikor maximális bevétellel rendelkezik. Vagyis: elfogy a pénz, mint utolsó negyed után a holdvilág! Einstein jóvoltából Éhkopp Lojzi költőbarátom zsebpénze semmivé válik, majd mínuszba megy át, miután a kiváló poéta ínségében bizonyára alkalmi kölcsönökhöz folyamodik. S ez lehetséges is lesz mindaddig, amíg el nem fogy a pénze, a jóindulatú ismerősöknek isi

Talán Éhkopp Lojzi esete sokak számára személyes ügynek tűnhet fel, ám ennek ellenére általános érvénnyel bír, és közös jelenségre utal. Nevezetesen arra, hogy életünkben és birtokunkban egyre kevesebb a pénz! Tulajdonképpen van, de nem elégi "Mikor volt elég?" kérdezhetnék. "Talán soha!" válaszolom, "azonban a fejlődés olyan, hogy egyre kevésbé elég! Mind jobban fogy a múló idővel és a jelek szerint a nincsbe torkoll. Majd feltételezhetően mínuszba csap át, mint Éhkopp Lojzináll"

Ennek bizonyos jelei már élnek, mintegy sajnálatos tényekből következő, nyugtalanító sejtésekként, mondhatnánk^ a helyzet lassan és folyamatosan beállt Éhkopp és a többi író-költő művéért már csak akkor kap tiszteletdíjat, ha a kiadó pénztárában van pénz. A lapszerkesztőségek sem állnak fényesebben. Nincs messze az idő,

amikor az író erkölcsi sikeréből él majd, meleg kézszorításból és elismerő szavakból, hogy művet alkotott, s az megjelent! Ám az üzemek, gyárak és vállalatok sem állnak jobban: úgy nyargalásznak felettük a fizetésképtelenség komor felhői, mint tar őszi mező felett a szélűzte, szürke felhőrongyokl A szövetkezetek helyzete sem rózsás, sőt, még feltűnőbb! Esetükben az értékek relativitása egyenesen ordít! Vagy bőg! Röfög, kárál, gágog és mekeg, ahogy akarjuk! A relativitás törvénye testet öltött, ott susogott dús, érett termésként a nyári mezőn és ma a magtárakban áporodik, mint eladhatatlan gabonamennyiség. Az őszi rónán zörög szélfútta kukoricaszárként, szürke édes cukorrépa, lapul a földben: kell majd valakinek? Van termés, de nincs rá pénz!

A tudományban, művelődésben, művészetben a helyzet hasonló, jelen van és munkál a csökkenés. A pénz metamorfózisa létszámcsökkentés alakjában, a gazdaságosság eszméjének álruhájába öltözve tört rájuk, és tombolva táncol közöttük, mint elefánt a porcelánboltban. A laboratóriumok kiürülnek, a kultúrszervezetek kereskednek, a művészek üzleti vállalkozásokban érvényesítik intuídós képességüket. Egy könyvesbolt olasz cipőket árul, a sportegyesület fogadóirodája márkás porcelánt. Jónevű kibernetikusok fűszerke-