A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-29 / 48. szám
Interetnikus kapcsolatok a Kárpát-medence északi felében Komáromban, a Duna Menti Múzeum épületében, a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság rendezésében 1991. október 25—26-án zajlott az Interetnikus kapcsolatok a Kárpát-medence északi felében című tudományos tanácskozás. A mintegy féiszáz, magyar, szlovák és cseh, a Kárpát-medence minden tájékát képviselő résztvevő két tucatnyi előadást hallgatott és vitatott meg, miközben ana a kérdésre keresték a választ, vajon a népek, nemzetek több évszázados egymás mellett élése hogyan hatott vissza kultúrájukra, miként alakították ki az együttélésnek azt az egészséges formáját, amiről napjainkban csak álmodozunk. Mindenkor alkalmazható receptet persze a két napig tanácskozó néprajzkutatók sem tudtak adni, ám annyi mindenesetre világossá vált, hogy a gazdasági egymásra utaltság nagyban befolyásolta az érintkezés zökkenőmentességét, a mindennapi élet lefolyásának olajozottságát is. Egyértelművé vált, hogy a napjainkban tapasztalható torzsalkodásoknak, viszályoknak a népi kultúrában nem találjuk gyökereit, ezeket mindig is a politikai babérokra vágyó szerencselovagok gerjesztették. A kutatók megegyeztek abban, hogy népeink népi kultúrája az európai kultúra szerves része, amit kutatni és védeni kell. Ennek értelmében a jövőben még erőteljesebb nemzetközi együttműködésre van szükség, hiszen csak egymás minél alaposabb megismerésével tudjuk igazán értékelni a saját és mások kultúráját is. A konferencia idejére a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság az ott elhangzó előadások összefoglalásait már megjelentette egy külön füzetben magyar, szlovák és részben német nyelven. Miután egyértelművé vált, hogy az efféle összejöveteleket rendszeresíteni kell, a Társaság a Duna Menti Múzeummal karöltve úgy határozott, hogy a referátumokat egy kétnyelvű kötetben rövidesen megjelenteti. Ez a várhatóan több száz oldalas anyag jó vitaalapnak, továbbgondolásra alkalmas anyagnak minősülhet majd a jövőben megrendezendő hasonló jellegű tanácskozások elé. Liszka József (Bíró Béla felvételei) • Ág Tibor előadás közben. Elnököl: dr. Ujvóry Zoltán, • A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja a debreceni egyetem néprajzprofesszora V Emlékműavatás Nagymegyeren Kegyeletteljes ünnepségre került sor 1991. november 2-án Nagymegyeren. A város régi adósságát törlesztette: emlékoszlopot avatott a 2. világháborúban elpusztult polgárai emlékére. A gondolatot először a Csemadok 1990- es évzáró tagsági gyűlésén vetették fel. Ezt követően a városi szervezet vezetősége kötelességének tartotta, hogy kezdeményezze és vállalja a szervező szerepét. A kezdeményezést segítette és támogatta a városi hivatal, a református és a helyi katolikus egyház. A város lakossága a kulturális alapítványra befizetett összeggel járult hozzá az emlékoszlop anyagi költségeinek fedezéséhez. November 2-án a kb. 300 érdeklődő előtt Lojkovič Sámuel úr, a város polgármestere mondott ünnepi beszédet. Az emlékoszlop leleplezését követően Szabó András református lelkész és Kovács László plébános ökumenikus istentiszteleten emlékezett az áldozatokra. A városi vegyeskar által elénekelt Szózat, amely később Varga Tibor előadásában is elhangzott, könnyekig meghatotta az embereket. A rövid ünnepség a város mindkét temploma harangjainak megszólaltatásával és az emlékoszlop megkoszorúzásával fejeződött be. Városunkban ettől a naptól kezdve, a Hősök terén, az 1. világháborús emlékművel szemben, egy új emlékoszlop — Lipcsey György szobrász alkotása — emlékeztet a 2. világháború 110 nagymegyeri áldozatára. Varga László Fotó: Fogas Ferenc 8 A HÉT
