A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-29 / 48. szám

Wmm: mm. OTT JÁRTUNK fényeh Temetőkerteket jártam a november ele­ji hűvösben. Körutamon imbolygó fé­nyek kísértek. Vajon mi lobbantotta lángra őket ? A tisztelet ? A szokás ? Lángnyel­vek az egyszerű hanton és az erődítmény­szerű síremléken egyaránt. — Sírpaloták — mondaná Gyurcsó Ist­ván. Persze, fűzné hozzá, minél keveseb­bet próbált tenni valaki életében, annál maradandóbb emlékre vágyik. És akik sokat tettek ? Emlékezünk-e rájuk ? Ez ültetett kocsiba, s vitt egy nap alatt bejárható távolságra. Vajon égnek-e a mécsesek azokon a sírokon, akik életük­ben többet vállaltak ? Pista bácsinak biztosan könnyű a szere­tett és sokat emlegetett szülőfalu földje. Az emlékezés virágait ott világítják meg sírján a pislákoló fények, ahová annyiszor jött ilyenkor, halottak napján maga is — szülei , hantja mellett. Imbolygó A virti temető dombja Baróti Szabó Dávi­dot őrzi, óvja, rejti. A klasszikus költő sírján családtagok, kései leszármazottak nem gyújthatnak gyertyát. Ók Erdélyország­­ban, az Erdővidéken, Bárót tájékán ma­radtak. Odahaza a kegyelet a szülőházat jelölte meg, itt a tisztelet a sírt gondozza, virágokat rak rá, mécsest gyújt. A nagysallói csata elesett honvédjai­­nak a sírja tudtommal másutt van, a faluban álló emlékmű talapzatán azon­ban találok gyertyacsonkot. A sallóiak is emlékeznek. Az óbarsi templom kertjé­ben a tizennégyes halott honvédeknek és a többi háború elesettjeinek az emlék­műve található. Virágok tömkelegében és gyertyaerdőben áll a szobor. Rajta • Gyurcsó István sírja a garamkövesdi temetőben csupa szlovák név. Természetesen, hi­szen a falu, Óbars (Starý Tekov) szlo­vák. Nézem a szobor férfi- és nőalak­ját. Vajon kit mintázott meg az alkotó ? Ugyan, hessegetem el magamtól a gondolatot, kit érdekel ez? Eszembe jut a szenei emlékmű esete, melyet évtizedekig rejtett a föld. Milyen bot­rányt kavart, milyen ellenszenvet vál­tott ki a kegyelet, mely eredeti helyére állította! Talán segítene az az éles elme, amely a szenei szobor egyik alakjában az aktuális hadurat fedezte fel, s küldte volna vissza oda az emlék­művet, ahol már volt — két méterre a föld alá. Ha itt lenne velem, biztosan volna valamilyen használható ötlete, mellyel a közösre szőtt történelmet • A nagysallói obeliszk felirata szálaira bonthatnánk. Mindegy, gondolom Szencen is lobogtak a gyertyák. A peredi csata emlékére állított obeliszk talapzatán is sok-sok mécsest újragyújtok, mert egy fuvallat eloltotta őket. Mert a fuvallat után újra lehet gyújtani a gyertyá­kat. A másik, a történelmi a veszélyesebb. A fuvallat is, a vihar is. Csak nyugodtak legyenek ezek a november eleji napok mindig. Csendes temetőjárásaink lehes­senek. Loboghassanak, pislákolhassanak a november eleji halovány iángnyelvek — múltat becsülve, jövőt alapozva — Po­zsonyban, Komáromban, Losoncon, Rozsnyón, Kassán, Helmecen. Dél-Szlo­­vákia-szerte, és mindenütt. (görföl) • Honvéd emlékmű Óbarson A HÉT 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom