A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-22 / 47. szám
VAN KÖZÜNK HOZZÁ? Az EXPO-ról, Szlovákiában, egy amerikai magyarral Az 1996-os budapesti világkiállítás körül izzanak a szenvedélyek. Ismeretes, hogy a társrendező Becs, egy népszavazásnak köszönhetően, visszalépett. A kérdésben a magyar közvélemény, de a politikai reprezentáció is meglehetősen megosztott. A kormány talán akarná, de Budapest nem. A vita tart. Amikor az alábbi riport a rádióban elhangzott, az EXPO még kétesélyes volt. Nyilatkozatok és ellenvélemények láttak napvilágot a budapesti rádióban, tévében — szinte naponta. Mi, szlovákiai magyarok akár kényelmesen hátradőlhetünk e viták alatt a karosszókünkben, s nyugodtan mondhatjuk: érdekes csata, de hát végeredményben minket nem érint. Magyar belügy. Semmi közünk hozzá. Egy ideig én is ezt hittem. Mindaddig, amíg nem beszélgettem Geönczeöl Gyulával, a lévai származású amerikai magyar üzletemberrel, az USA-beli Jim Barna Log Systems Company közép európai képviselőjével. A vállalat érdekelt az EXPO megrendezésében. Geönczeöl úr szerint viszont mi, szlovákiai magyarok sem mondhatjuk, hogy semmi közünk hozzá. — Budapest lemondott az Expo-ról, ez világos, a magyar kormány álláspontja viszont nem világos. Most akkor mi van? Kérdezhetem ezt Öntől, mert meglehetősen jártas a világkiállítás körüli ügyekben. — Jogos a kérdést így feltenni. Nagyon sok a zavar. A kormány, a magyar kormány lényegében arra várt, hogy a budapesti önkormányzat igent mondjon, úgy vélte a kabinet, hogy Budapest nélkül nincs Expo. Szóval a főváros leszavazta. Ennek ellenére még mindig versenyben van a magyar főváros, hisz más jelentkező nincs. — Mi van a hátterében, mi mozgatja az ügyet, miért a nagy ellenállás? — Sajnos, Magyarországon még mindig a kommunista korszakból örökölt fiskális szemlélet van uralkodóban a pénzügyi politikában. Ez jellemző kormányszinttől lefelé egészen a lakosságig. Ez egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy: van egy pénz, amit elosztunk, ezt mindenki elkölti, és aztán jövőre majd csak lesz valahonnan megint pénz, azt megint elköltjük. Ez a fiskális szemlélet, ezt örököltük a kommunistáktól. Ezt kellene felváltania a monetarizmusnak, ami azt jelenti, hogy van egy piaci dinamizmusunk. A monetarizmus azért izgalmas, mert ha megnézzük azt, hogy kétszáz éve még az USA területén indián törzsek szaladgáltak és ehhez képest most mi van ott! Most ugye van egy 4,5 billió dolláros évi újratermelés. Láthatjuk tehát, micsoda különbség van a fiskális és a monetáris szemlélet között. Miért mondtam ezt el? Azért, mert egyértelmű, hogy Közép-Európában monetáris szemléletre van szükség ahhoz, hogy az infláció csökkenjen, hogy a zavarok csökkenjenek, hogy a gazdaság rendbejöjjön. — Az Ön szavait tehát az adott témánkkal kapcsolatban érthetjük úgy, hogy aki elveti az Expót az elveti lényegében a monetarizmust? — A világkiállítás problémája pontosan ez. Ugyanis mindenki arra vár — Budapestet is beleértve —, hogy valaki tegyen le 130 milliárd forintot, újjáépítjük a fővárost, és akkor bejöhet a nyugati kereskedő, gyártó Expózni. Erre a magyar kisember ugye mit mond? Már megint mi építünk fel valamit, isten tudja meddig fogjuk az árát nyögni, a nyugatiak meg majd jönnek, és jól fogják magukat érezni. Ez egy teljesen hibás szemlélet, s abból fakad, hogy a közvéleménynek nem magyaráztak meg a dolog lényegét. Nyugaton a világkiállításokat úgy szervezik, hogy például van egy helyünk, ahol megszervezzük, akkor bejelentkezik mondjuk ötszáz cég. SZÓL. A RÁDIÓ Ez a cégnek persze reklám, az erre fordítandó pénzét amúgyis elköltené, mi ez neki. De hogy ezt a reklámot megszerezze azon a helyen, ő erre hajlandó áldozni. Egy kis helyért egy multinacionális cég képes letenni akár egymillió dollárt. Tehát nem kell az állam, a maszek, az adófizető pénze. Egyszerűen csak megszervezem privát alapon az egészet. — Most, november elején hogy látja: lefutott meccs már az, hogy lesz vagy nem lesz Expo? — Nem, nagyon remélem, hogy nem. Igaz, hogy a kormány álláspontja nagyon langyos, azt hiszi, hogy Budapest nélkül nincs Expo. A játékba máris belépett Gödöllő, amely köztudottan Budapest határában fekszik. A nyugatinak ez nem számít, s a feltételek itt jók. Igen ám, csakhogy sokan most Budapesten elkezdtek gondolkodni, hiúsági kérdést csinálnak a dologból. Budapest helyett Gödöllő? Azt azért már mégsem, hisz ez nevetséges. Nos, ez a lépés jónak bizonyult, legalábbis elhalasztotta a parlamenti "nem"-et. Az én amerikai ismerőseim, társaim megbízásából is tárgyaltam a minap az EXPO Fórum elnökével, Kassai Róberttel, tőletudom, hogy a nyugati cégek szándéknyilatkozatai szerint már most nyolc és fél milliárd fekszik az Expo-ban, pedig Budapest még meg sem kapta a rendezési jogot. Hát ezt a hatalmas összeget nem kihasználni?! A sevillai kiállítás már elhagyta a 40 milliárdot. Ilyen helyzetet kihagyni, szóval erre én nem tudnék magyarázatot. Talán sokan megijednek a számoktól. Pedig a lehetőségtől nem kellene megijedni. Igaz, részben megértem a kormány helyzetét, hisz nézzük csak Antall urat, két-három éve még egy kis könyvtár igazgatója volt. Az viszont már baj, hogy nem veszi körül magát jó tanácsadókkal. — Az olvasó, a hallgató nyilván feltette már a kérdést, miért pont egy hazai magyar riporter beszélget a kérdésről egy magyar származású amerikai üzletemberrel. Magyarán: mi közűnk hozzá? — Van közünk hozzá, és nagyon örülök, ha valaki felveti így a kérdést. Sőt, ajánlom, hogy itt is egyre többen tegyék fel így a kérdést. Nézze, arról van szó, hogy a mi elzsibbadt, elgémberedett dél-szlovákiai magyar falvainkat, városainkat az fogja kirángatni ebből a hetvenéves nagyon kaotikus helyzetből, ha az EXPO-nak ez az óriási értéke, ami megjelenne, ez érdekes módon további piacokat kapcsolna be, akár fel a lengyel határig, tehát az egész szlovákiai 3 területet, és benne persze Dól-Szlováki- OT át. Tehát létrehozna egy nagyon érdeí kés piád helyzetet Ez a lényege ennek, g Szerintem tehát aki Expo-ellenes Ma- 5j gyarországon, az legalább annyira elit lensóge az itteni magyar kisebbségnek. ° (Új Hullámhossz) POLAK LÁSZLÓ A HÉT 5
